HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47306

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2017-11-18

Első gyermekem születése 2

Őrangyalom 2

Eljött az utolsó hónap, július.
Bizony, ekkorra már alaposan megváltoztak testméreteim.
A "lányok" mindig azzal húztak, s megkérdezték, mikor megyek már szabadságra, mert a végén még nekik kell, itt az irodában bábáskodni a gyermek érkezésekor, kénytelenek az ehhez szükséges kellékekről: a baba részére ruhakosárról és egyebekről gondoskodni. De én jól bírtam az állapotommal járó nehézségeket, jobban éreztem magam az irodában, mint otthon, (otthonnak nehezen lehetett elképzelni) ezért csak egy héttel a nagy esemény előtt kértem szabadságot, hogy minél hosszabb idő jusson majd az újszülött gondozására. (Akkor még nem volt olyan kedvezmény, hogy sokáig otthon lehetett a gyerekeket gondozni.)
Másállapotom elejétől rég' ismert orvosomhoz (dr. O. Emilhez) jártam ellenőrzésekre. Szeretettel fogadott, bár tudta, hogy kiléptem az Acélgyárból. Most is örült, amiért hozzá fordultam.
Aztán eljött a nagy nap! Korán fölébredtem. Reggel végigmentem a hosszú udvar végében levő, általam már "modernizált" patakparti toalettbe, s még út közben észrevettem a biztos jelt, ami magától indult el. Bár anyukámmal pontosan kiszámítottuk az időpontot, mégis meglepetéssel vettem tudomásul. Kicsit megijedtem. Árvának éreztem magam, mintha a házban - szándékosan írtam, hogy házban és nem azt, hogy otthon, mert sosem tudtam annak tekinteni - egyedül élnék, s nem is lakna itt rajtam kívül még másik két nőnemű lény, akik már mindketten megélték az anyaságot. Tudtam, mit kell tennem, nekik nem szóltam.
Átnéztem az előkészített kis bőrönd tartalmát, saját kórházi felszerelésemmel és gyönyörködtem a csodálatos apró babaholmiban. Tudtam, hogy nem várhatok sokáig, előbb-utóbb el kell indulnom a kórházba, ami bizony, elég messze esik innen, a világ végéről.
De mit ad Isten? Azt hittem, kápráznak szemeim, amikor kicsit később kitekintettem a konyhai ajtón át az udvar felé.
- Ez nem lehet igaz! - Az állomás felől, épp' a koszos kis patak hídján, csomaggal a kezében, az én édes jó anyukám közeledett! (Az Őrangyalom súghatta neki, hogy szükségem lesz rá.)
Szinte csodával határos, hogy megérezte azt a pillanatot, amikor a legnagyobb legjobban kell! Ilyenkor eszembe jutott, lám, őrangyal vigyáz rám! Anyám soha jobbkor nem jöhetett volna!
Örömujjongással fogadtam, most már nem éreztem magam árvának, elhagyatottnak. Tudtam, hogy biztos kezekben leszek. Reggeli után együtt, sétálva elindultunk a kórház felé, mivel annyira még nem sürgetett az idő.
Lehetett már tizenegy óra, mire beértünk a kórházba. Gyors vizsgálat után megnyugtattak, hogy minden rendben van, nem kell sokáig várni, 1-2 órán belül megérkezik a trónörökös vagy trónörökös-nő.
1951. augusztus 3. Pontban délután félkettőkor megszületett 3,25 kg súllyal, 52 centi hosszúságban, első gyermekem, akinek György István nevet választottunk! Komplikáció nélkül, minden legnagyobb rendben zajlott le. (Abban az időben ezt még előre senki sem tudta megjósolni, mindenkor meglepetést jelentett a baba neme.)
Anyukám végig ott lehetett mellettem, ami nagy nyugalommal töltött el. Mindketten leírhatatlan boldogsággal öleltük magunkhoz a csöpp emberpalántát. Mindezeket emlékezetből írom, mert ebben az időben nem vezettem rendszeresen naplót. Mégis, ezek az események annyira tisztán, világosan rögződtek emlékezetembe, a szülőszoba berendezése, a kórházi folyosó látványa is úgy él bennem jóval több, mint fél évszázad távlatában, úgy, mintha most történne minden...
Az viszont nem egészen világos előttem, miért nem emlékszem az ezt követő időre, hogy mikor érkezett meg az ifjú apa, pedig tudom, hogy akkor ő is boldog volt és a sok gondunk-bajunk közepette még szerettük egymást. Azt sem tudom emlékezetembe idézni, hogy a rokonságukból meglátogattak volna a kórházban. Lehet, hogy mindez nálam az egész életemre jellemző, védekező mechanizmus, mert a kellemetlenségeket, amelyeket lehet, minél hamarabb automatikusan kitörlöm az agyamból!
Anyukám velem maradt egy hétig, bár neki is kényelmetlen lehetett ebben a rettenetes környezetben tölteni a napjait, de rajtam akart segíteni. Addig nekem is jobb volt, mert jelenlétében - már amennyire tőlük telt - moderálták magukat, legalább addig igyekeztek nem bántóan viselkedni, bár ez biztosan eléggé nehezükre esett.
Anyukám alig köszönt el tőlünk, két napra rá, egy kis csomagban levelet kaptam tőle, és a keresztelőre készített gyönyörű csipke-réklicskét. Levelében - többek között - a következő kedves sorokat írja: "... első ajándékom kisfiadnak, s kívánom, hogy annyi áldás és boldogság legyen a kis unokánkon, amilyen boldogan s szeretettel készítettem. Isten áldása kísérjen Benneteket további útjaitokon! Most készül a főkötőcske is, amint elkészül, szombaton reggel a busszal elküldöm.
Írjátok meg idejében, mikor menjek értetek, alig várunk már!
Sok szeretettel gondolunk Rátok vasárnap (a keresztelőn), és mindnyájatokat csókolunk.
1951. VIII. 9. Anyu"

Böbét - Gyurka legidősebb nővérét - kértük fel keresztmamának, ugyanis a családjából egyedül ő, aki általában velem szemben normálisan viselkedett. Pista bátyámat és feleségét, Etát távollétükben szintén bejegyeztettük keresztszülőnek. Következő vasárnap került sor a keresztelőre, minden különösebb külsőséget mellőzve, a katolikus plébániatemplomban.
Fiatal pap végezte a szertartást. Arra emlékszem, hogy a csipkecsodákba öltözött csecsemő-ifjú nem viselkedett illendő módon, mert a szertartás idején gyanús hangok hallatszottak a pólyából. Nem tehettünk semmit ellene, mindenki úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre.
Ekkor kapta apja után a György, és mindkét nagypapája után az István nevet.

**.**

Folytatása következik.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2018-08-06 19:06:36

válasz T. Pandur Judit (2018-08-05 14:34:14) üzenetére
Kedves Judit!
Az ilyen nagy eseményekre még napló nélkül is emlékezni tudok. Ez is egy ritka esemény volt a családban. Szinte látom magam előtt azt a kopott ronda házat, ahová kissé később mégis csak elmentem. Ugyanis az esküvő után kaptunk a szüleinktől ajándékba egy befizetett hetet, hogy menjünk a Balatonhoz az esküvő után, de amikor onnan visszajöttünk, ifjú férjem hazament a mamához, én pedig a szép és jó fizetett szép lakásba, ahol egy kedves idős házaspárnál laktam, s ők azt mondták, hogy esküvő után a férjemmel is ottmaradhatok, mert a bérelt szobámmal szemben volt egy üres kis hely, amit berendezhettem volna konyhának. Ezért bármilyen furcsa, de külön laktunk egy ideig. Az ő lakásuk nekem nagyon nem tetszett.
Köszönöm, hogy olvastad.
Kata

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2018-08-05 14:34:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Életed nehézségeit is olyan szépen tudod megírni, hogy még meghatóbb lesz tőle a történeted.
Ez a rész is tanulságos sok szempontból, és elgondolkodtató.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2017-11-24 19:28:43

válasz efmatild (2017-11-24 11:26:55) üzenetére
Kedves Matild!

Hűségesen olvasod a feltett anyagomat, ami bizony elég régen történt. Annyi biztos, hogy az anyák éppen úgy megérzik, ha segíteni kell, mint az Őrangyalok. Nálam legalább is, úgy történt.
Köszönöm, hogy ezt is elolvastad: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
448
Időpont: 2017-11-24 11:26:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Meghatóan írod le első gyermeked érkezését, és azt hogy egy Édesanya mindig megérzi, mikor van rá szükség. Többször is tapasztaltam én is életemben.
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2017-11-23 21:29:53

válasz Ylen Morisot (2017-11-22 20:05:52) üzenetére
Kedves Ylen!
Ahogy mondod, az én édes, kedves anyukám valahogy mindig eltalálta, mikor van nekem rá nagyon nagy szükségem. Nem is tudom, hogy mi lett volna akkor, ha nincs mellettem, hiszen olyan hihetetlenül furcsa emberek közé kerültem, s akiktől semmi jót nem várhattam.
Köszönöm kedves érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2017-11-23 21:23:09

válasz Bödön (2017-11-19 09:21:21) üzenetére
Kedves Laci!
Igen, szeretem, ha amit én akarok mondani írásaimmal, szeretném, hogy mindenki megértse azt.
Nem szeretem cifrázni, azt inkább hagyjuk a versekre.
Kedves szavaidat szívből köszönöm, Mindig szeretettel várlak:
Kata
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2017-11-22 20:05:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
A segítő angyalként megjelenő édesanyád, a szeretettel, emberséggel, melegséggel és őszinte szóval írt történeted most is vitt magával abba a régi világba. Mindig szívesen olvasom az írásaidat.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8119
Időpont: 2017-11-19 09:21:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Amit Te mondtál nekem legutóbb a részletekről, most én mondom vissza Neked: Írásod a gazdagon kimunkált, és mégis csodálatos egyszerűséggel megírt részletektől hiteles. Olvasom, és úgy érzem, mintha láthatatlanul jelen lennék. Látom, ahogy összekészíted a holmidat és elindulsz...a kis udvart, az emberhez nem méltó körülményeket. És érzem, ez is kijön az írásból, az angyal jelenlétét, aki láthatatlanul vigyázza lépteidet! Nagy szeretettel olvastam: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2017-11-18 23:14:57

válasz hundido (2017-11-18 16:42:46) üzenetére
Kedves Katalinka!
Tudod, olyan időben voltam fiatal, amikor még nagyon nehéz volt az élet. A háborúban mindent leromboltak, nehéz volt az élete mindenkinek. A gyermekkorom még nagyon szép volt, arra mindig szép emlékekkel emlékezem. De rám nagyon illik az a nóta, amit Te is említettél, mert mit lehet tenni, ami
történt, megmásítani nem lehet, tehát jobb volt eldúdolni, hogy csak a szépre emlékezem... S én igyekeztem a kellemes, szép dolgokat keresni, úgy hamarabb elmúlnak a nehezebb idők.
Köszönöm, hogy érdeklődve olvastad nekem ezt az emlékezetes történéseket.
Szeretettel: Kata
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1158
Időpont: 2017-11-18 16:42:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Meghatódva olvastam ezt a részt. Köszönöm, hogy megosztod az életed e bensőséges, szép élményét. A nehézségeid ellenére boldog voltál! Persze a gyermekvárás az szinte mindig örömteli időszak. Ami rossz volt azt törölted az agyadból, így van ez jól. Tudod: Csak a szépre emlékezem...
Szeretettel: hundido

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Ünnep címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Írnod volt muszáj című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Gyermekkori álmok címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A költő élete című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Leszek a béke című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Itt van újra december című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)