HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-11-22

A lóápoló 40. fejezet

40. fejezet

Már sötétedett mire a Havanna lakótelepre ért. Felcsöngetett a kaputelefonnal.
- Én vagyok - szólt bele, mikor meghallotta a kattanást, ahogy Éva felvette.
- Nyitom - jött a választ a hangszóróból, majd ezzel egy időben megszólalt az elektromos zár is.
Nem várt a liftre, szokása szerint gyalog ment fel a lépcsőn. Éva nyitott ajtóval várta.
Az előszobában ölelkeztek csak össze, és hosszú csókkal üdvözölték egymást. Petra nekifutásból ugrott László karjaiba.
- Folytatod ma a mesét? - kérdezte.
- Igen - válaszolt röviden László.
- Fel kellene keresni egy kulcsmásolót - javasolta Éva. - Akkor csöngetés nélkül feljöhetsz.
- Jó lenne - mondta László -, de nem akartam én javasolni, hátha te másképp gondolod.
- Holnap elintézem, de most asztalhoz, mert tálalva a vacsora.
László mielőtt leült, meglátogatta a fürdőszobát, egy vacsora előtti kézmosás erejéig. Mikor visszaért, Éva karon fogta, és odavezette Petra elé.
- Szeretnénk neked valamit elmondani - Lászlóra mosolygott, majd folytatta: - December tizenhatodikán összeházasodunk.
Petra boldogan talpra ugrott, mindkettőjüket megpuszilta.
- Nagyon örülök. Lajos nagyapunak, már elmondtátok? - kérdezte.
- Neki még nem, de vacsora után felhívom - válaszolta László -, de most együnk, mert kihűl a vajas kenyér - nevetett Petrára.
- Nem az lesz a vacsora - mosolygott Éva is. - Úgy gondoltam, legyen a mai nap ünnep, ezért készítettem rántott csirkecombot, hasábburgonyával.
- Éljen! - kiabálta Petra. - Az a kedvencem.
- Nekem is - csatlakozott az örömhöz László.
Gyorsan elfogyott az étel. Amíg Petra a fürdőszobában a lefekvéshez készülődött addig László felhívta apját a hírrel. Lajos örömkönnyeivel küszködve gratulált nekik, és kérte a fiát, hogy adja át a telefont Évának.
- Szerbusz, kislányom - üdvözölte Lajos. - Nagyon örülök, hogy nem húzzátok tovább az időt. Kérlek, engedd meg, hogy a szertartás után én rendezhessek nektek vacsorát.
- Nem akartunk nagy felhajtást csinálni ebből - szabadkozott Éva.
- Vacsora egy étteremben, azt nem nevezném nagy felhajtásnak - hárította el a tiltakozást. - Akit akartok, azt hívjátok meg, és szeretnék én is ott lenni.
- Ez természetes, de mivel nekem, nincs rokonom, akit meghívhatnék, így nem leszünk túl sokan. Két tanú, te nagyapu, és mi ketten, ennyire számíthatsz,
- Válasszatok éttermet, foglaljatok asztalt, a számlát én állom. Tekintsétek ezt nászajándéknak.
- Köszönöm a fiad nevében is, de mennünk kell lefektetni Petrát, mert későre jár az idő.
Elbúcsúztak, majd bontották a vonalat.

Petra már az ágyában feküdt mire oda értek jóéjszakát kívánni.
- Folytatod, amit tegnap elkezdtél? - kérdezte Lászlót.
- Igen - ült az ágy szélére. - Hol is tartottam? - kérdezte, mintha nem emlékezett volna.
- A különleges, és érdekes lovakról meséltél, emlékszel? - kérdezte Petra.
- Emlékszem, már. Meséltem a pónikról, meg a kistermetű lovakról, amiket nem szabad összekeverni a pónikkal.
- Ma miről mesélsz? - kérdezett közbe Petra, és lejjebb csúszott a párnáján.
- Ma a frízekről, mondom el, amit tudok. - kezdte László a mesét. - Ez egy nagyon szép, és érdekes faj. Nevét egy germán néptörzstől kapta, akik, Frízland északi részén telepedtek le. Persze akkor külsőre még nem hasonlítottak a ma ismert rájuk jellemző megjelenésükre. A ma ismert külalakjukat a spanyol, és arab lovakkal való keresztezés alakította ki. Leginkább az andalúz lovak voltak nagy befolyással a formájukra. Azt te is tudod, hogy ezeknek a lovaknak a hosszúszőrzete, az összes faj között a legtekintélyesebb - nézett mesélés közben Petrára, és látta, hogy már elég laposakat pislog, de a szemében, még ott van a figyelem. - A farkuk olyan hosszú lehet, hogy eléri a földet. A sörényük hullámos és, befonva is leérhet a térdükig. De a legfeltűnőbb rajtuk, hogy a bokájukon, hosszú szőrből álló zokni van. A vastag csontú erős lábak, és a rövid izmos, szép ívben hajló nyak, a hidegvérű lovakra jellemző, ennek ellenére, ez egy melegvérű faj. Viszont amiért elkezdtem róluk mesélni az az egyik különlegességük, és sokan nem hallottak ilyenről. Azt tudod, hogy a lovak orra alatt, és az állán szőrszálak vannak, amik jellemzően, csak érzékelésre szolgálnak. Ezzel tudják meghatározni, hogy milyen távol vannak a tenyeredtől, amikor répát nyújtasz eléjük. Ez minden lófajnál megtalálható, de a fríz lovak szeretik túlzásba vinni a szőrnövesztést. Náluk, és még egy fajnál, amit úgy hívnak, shire előfordul, hogy ez a szőrzet sűrű, és hosszúra nő. A gazdák szeretik úgy megfésülni, hogy olyan bajuszuk lesz, mint a férfiaknak. Előfordul, hogy mint egy huszárnak, felfelé kunkorítják a végét. Ezeket a lovakat nevezik bajuszos lovaknak.
Úgy belemélyedt a fajta bemutatásába, hogy észre sem vette, mikor aludt el a kislány, de most, lenézett rá, látta, hogy egyenletesen szuszog, mélyen alszik. Megigazította a takaróját, megpuszilta a homlokát, és magára hagyta. Az ajtóból suttogva visszaszólt: - Aludj jól.

Másnap korán érkezett a lovardába, és már messziről látta, hogy nagy felbolydulás van az istállóban. Megszaporázta lépteit, mert minél hamarabb ki akarta deríteni a szaladgálás okát. Belépett az istálló folyósóra, és látta, hogy Fáraó nyitott bokszajtaja előtt a legnagyobb a tolongás. Ahogy odaért, már nem kellett kérdezni az okot, mert látta, hogy a ló fekszik, és ez jót nem jelenthet.
- Az orvost hívtad már? - kérdezte Gézát.
- Igen, hamarosan itt lesz.
- Mióta fekszik?
- Én már hat óra előtt itt voltam, akkor még állt, nem láttam rajta semmit - magyarázta Géza. - Fél óra múlva jöttem erre ismét, akkor már feküdt. Az esti takarmányát nem ette meg. Lehet, hogy kólikás?
László odament a fekvő lóhoz, megnézte az ínyét, utána végigsimogatta az egész testét, közben, minden négyzetcentimétert megvizsgált. Befejezés képen megtapogatta mind a négy bokáját. Ekkor lépett be az állatorvos.
- Találtál valamit? - kérdezte az éppen felegyenesedő Lászlót.
- Semmit, de nem én vagyok az orvos.
- Próbáljuk, meg felállítani - javasolta Dóra. - Géza gyere, segíts te is.
- Jövök doktornő - lépett közelebb, a ló hátához.
László alányúlt Fáraó fejének, Gáza a nyakát emelte, a doktornő a pofaszíjánál húzta. Első próbálkozás sikertelennek bizonyult.
- Még egyszer - javasolta László.
Másodszor, hasra fordult, és először a mellső, majd a hátsó lábait is kinyújtotta, és felállt.
- Vezessük ki a folyósóra - mondta Dóra.
Ahogy kiértek a bokszból megállította a csoportot, és elkezdte vizsgálni az állatot. Az állkapocs alsó ívén kitapintotta a pulzusát. Pár másodpercig számolta, utána elkezdte átnézni a ló egész testét, hátha talál rajta valami csípést, vagy bármilyen elváltozást. Utána a sztetoszkópjával mind két oldalon, több helyen meghallgatta a belső hangokat.
- Mi a baja? - kérdezte László idegesen.
- Sajnos a ló nem tudja megmondani, de amit egyből meg tudtam állapítani, hogy nagyon kevés a bélhangja. Mikor ürített utoljára bélsarat - kérdezte a doktornő.
László Gézára nézett, mivel ő nem tudott válaszolni a kérdésre.
- Tegnap délután, takarítottam ki a bokszát, azóta nem volt semmi - válaszolta Géza. - Az este bekészített abrakot sem ette meg.
Dr. Takács odalépett az önitatóhoz, és megnyitotta, hogy meginduljon a víz, azonnal elkapta kezét.
- Ez a víz nagyon hideg - állapította meg. - Géza, hoznál vödörben kéz meleg vizet?
A lovász hamarosan megjelent, kezében egy vödörrel, ami félig volt töltve.
- Itasd meg - utasította a doktornő.
Fáraó mohón inni kezdett. Látszott rajta, hogy nagyon szomjas.
- Megnyugodhattok - kezdte a magyarázatot Dóra. - Iszik egy nagyot, utána sétálj vele addig, amíg a széklet meg nem jelenik. Szerintem fél óra múlva rendben lesz.
- Ott az itató - méltatlankodott Géza -, miért nem ivott?
- Egyszerű, nem szereti a hideg vizet - vette át a szót László. - Mától rendszeresen kapjon langyos vizet vödörből. Intézkedni fogok, hogy minden istállóban legyen hideg-meleg víz, hogy szabályozni tudjuk az önitatókból folyó ital hőmérsékletét. Biztos, a többi lónak is jót tesz, ha javul az ellátásuk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
585
Időpont: 2018-06-21 05:29:43

válasz black eagle (2018-06-20 20:35:26) üzenetére
Kedves Laca!

Amit leírok az mind úgy is van, mert nem szeretnék össze-vissza írogatni a témáról. Ezt a regényt ismert terjesztésnek is szántam, olvasmányos és érthető formában leírva az információkat. Remélem sikerült.

Üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1253
Időpont: 2018-06-20 20:35:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A fríz bajuszos-zoknis lovakról tartott ismertető engem elvarázsolt, az egészségügyi jelenet pedig ismét bizonyította a felkészültséget a témában. Életszerű az egész. Jó volt itt ma is.

Üdv: Laca :)

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Harc címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Viharban című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Mint nyírfácskán hótakaró című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)