Szafari

Jaj de jó a szafari,
vigyázzon rám valaki,
mert a szavannán
sok az oroszlán,
meg a hiéna,
s kell egy sziréna,
riasztani rinocéroszt,
vízilovat, s pár patást,
az megtenné a hatást,
míg szavannán, magas fű nő,
mellém fekszik ott egy hű nő,
vigyázunk mert sok a hüllő,
szembogaruk nem egy küllő,
mennyi hideg, kicsi gyík,
meg ne másszon az egyik,
megérdemli bizony ám,
kedvesem a szavannán,
hozzá szól a szavam ám,
vár ránk a dzsip, kis babám,
utazzunk a sivatagba,
ha szavannánk kitagad ma,
induljunk a nyomokon,
s kifekszünk a homokon,
gyöngyözni fog homlokom,
s ajkaidra rányomom,
csókom, sajnos szárazon.
Persze oda teve kell,
azon majd áttevegel,
kettőnk szerelmes teste,
s függőágyon majd este
ott fekszünk a dzsungelben
s vágy támad az emberben,
hallgatjuk majd kettesben,
vadon mélyén ez esten,
hogy bőgnek a tigrisek,
kitör a frász, s a hideg,
de te ne félj, álom csak,
mit keres itt, nézd, nicsak,
az az izmos jaguár?
Mert odakint kocsi vár,
ne félj tőle nem harap,
csak ha a sztrádán szalad,
ez egy sebes nagymacska,
a kereke a mancsa.
ez egy ilyen szafari,
nos, tart velem valaki?
Hiszed, Marcsi, Piri, Juli,
a szafari nagy-nagy buli?

A nyár elment

A nyár elment,
behúzta az ajtót
maga mögött,
hagyott naplót,
s elköltözött,
mindez kellett,
hogy majd viszatérjen,
fénylő napszekéren,
miképp Illés távozott,
s mondjuk Isten hozott,
a napkapu nyitva áll,
arany napunk, gyere már!

Vallomás

Koslatok utánad,
szemeim jojóznak,
gyötör a búbánat,
fejem, mint a lónak,
oly nehéz.

Vágok bús pofákat,
mert lehet nem szeretsz,
nézem szép orcádat,
fitos a te orrod,
magasan fenn hordod,
ám de ki ne nevess,
inkább engem szeress,
a te hű bolondod!

Mammut

Ez igazi mammut,
nem plüss és nem pamut,
bozontos a szőre,
vastag is a bőre.
Hatalmas egy állat,
íze jó húsának,
nem maradunk éhen
sem nyáron, sem télen.
Van jó vadászbunkóm
kavicsom és tuskóm,
gyertek, ősemberek,
mert a kezem remeg!

Leszoktam a cigiről

Nem szívok már cigit én,
ne kínálj meg kicsikém!
Szívtam Fecskét, Románcot,
fogamon a zománcot
szép sárgára festettem,
szépséges nem lehettem,
Filtolt, Sophit Helikont,
bámultam a Balatont,
közben a füstkarika
beleakadt a Mariba,
aki arra hajózott,
a két szeme jojózott,
mikor engem meglátott,
a hajóból kimászott,
hajtotta a nikotinéhség,
hát bizony van ilyen népség,
megkínáltam több szállal,
hozattunk egy halásszal,
még vagy öt doboz cigit,
s elszívtuk mind odakint.
Jóból is megárt a sok,
én már többet nem szívok,
így szoktam le Marival,
ki azonnal rám rivall,
ha cigi után nyúlok,
gubbaszthatok, mint egy túzok!
Nem kell pedig aggódnia,
jó lenne egy Simphonia,
még ha befejezetlen is,
elszívnám én kis hamis,
legutolsó szál lenne,
s le is szoknék ma este...