HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45545

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-12-02 18:27:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-11-27

A lóápoló 43. fejezet

43. fejezet

A lovardában kezdett megszokottá válni az ünneplés. A két asztal most Fáraó bokszajtajánál volt felállítva. Az előkészületekben tevékeny részt vállalt Éva is, aki a mai össztánc után igyekezett időben ide érni.
László, kapun áthajtó szerelvényét, az ünneplő társaság várta. Gyalog kisérték az istállóig. A sort most Füzesi doktor autója zárta, mert őket is meghívta László.
Zsófi vezette be Fáraót az istállófolyosóra, egészen a neki megterített asztalig. A ló nem kérette magát, azonnal megkóstolta a vizet, majd nekilátott a zab elfogyasztásának. Hűvös este volt, de ez nem zavarta az összegyűlt társaságot, és ahogy fogyott a pezsgő, úgy emelkedett a hangulat. Egymás után jöttek a munkatársak gratulálni a csapat tagjainak.
A lovarda többségi tulajdonosa, nem szokott megjelenni ilyen alkalmakkor, de most ő is együtt ünnepelt a beosztottakkal.
- Gratulálok -lépett oda Lászlóhoz, és nyújtotta a kezét.
- Köszönöm, Béla. Nem gondoltam, hogy te is eljössz.
- Ez nekem is ünnep, és nem akarom kivonni magam a jó eseményekből sem. Ezek a győzelmek növelik a lovarda elismertségét. Igaz, hogy kevesen vagyunk, de most bebizonyosodott, hogy a nagy társaságoknak is oda kell figyelni a mi versenyzőinkre.
- Remélem ez a fizetésekben is meg fog jelenni - mosolygott László főnökére.
- Ha a bevételeink nőnek, akkor természetes, hogy ez meg fog látszani a bérekben is - válaszolt talányosan Béla. - Arra gondoltam - váltott számára komolyabb témára -, hogy egy kicsit átszervezzük a működésünket. Amikor felvettelek, úgy gondoltam, hogy jó tréner leszel, és nem szóltam egy szót sem, amiatt, hogy elbújsz az amúgy fontos teendők mögé.
- Hosszú idő volt, amíg feldolgoztam a balesetemet.
- Tudom, ezért nem sürgettelek, de most eljött az idő, hogy azzal foglalkozz, ami előrébb viszi a társaságot. A papírmunkát bízd másra, te pedig koncentrálj arra, hogy minél több versenyzőnk legyen. Ha kell, akkor veszünk még olyan lovakat, akik jobban megfelelnek az elvárásaidnak.
- Már elkezdtem azokat a munkákat leadni, amik elvontak az edzői munkától, ezért vettem fel egy új lovászfiút - tájékoztatta főnökét László. - Szeretnék több tanítványt, amire a győzelmek után egyre nagyobb az esély. Ezért beszélgettem Zsófi győzelme után a Lovas élet újság, riporterével. A következő számban jelenik meg a cikk. Kértem, hogy előtte látogasson el ide, és írjon pár sort a lovardáról is.
- Ez jó ötlet, a reklám mindig jól jön - mondta Béla. - Ezt vártam tőled, és örülök, hogy végre a csapat élére állsz. A részleteket hamarosan megbeszéljük - nyújtotta ismét a kezét. - További jó ünneplést - mondta búcsúzás képpen.

László körülnézett az nevetgélő társaságon. Évát kereste. Előbb Petrát látta meg, épp egy pogácsát vett el a tányérról, amin egyre kevesebb volt. Évát a Füzesi házaspár mellet találta, akikkel nevetgélve beszélgetett. Megkerülve Fáraó farát, csatlakozott a kis csoporthoz.
- Gratulálok - mondta Füzesi ismét.
- Köszönöm, de egyszer már gratulált.
- Most a közelgő esküvőhöz - mosolygott az ifjú férjjelöltre. - Éva említette az örömteli eseményt. De beszéljünk inkább a lányomról - váltott témát a doktor. - Szeretnék fizetni Zsófi oktatásáért.
- Ő a kabalám - magyarázta László -, mondhatnám azt is, hogy kísérleti alany, de ez csúnyán hangzik. Vele tértem vissza a versenypályára, ő segített át a kezdeti nehézségeken. Nagyon jó tanítvány, és sokat köszönhetek neki. Úgy érzem, ő is szívesen tanul tőlem, és nem szeretném elrontani a kapcsolatunkat, ezért nem fogadok el az órákért semmit.
- Tiszteletben tartom, amit mond, de szeretném valahogy meghálálni, amit tesz - gondolkodott el egy kicsit Füzesi. - Egyezzünk meg, ha baj lesz a szívével, és esetleg műteni kell, akkor hozzám fordul - nevette el magát a doktor.
- Remélem soha nem lesz rá szükség - nevetett vissza László.
A beszélgetést Zsófi szakította meg, mert a semmiből előkerülve, megölelte edzőjét.
- Soha nem voltam még ilyen boldog - lelkendezett. - Nem tudtam, hogy ennyire jó érzés ott állni a dobogó legtetején, és látni, ahogy mindenki engem ünnepel.
- Szerintem, lesz még benne részed - ölelte meg László is. - Abban is biztos vagyok, hogy egyszer onnan fogod hallgatni a Magyar himnuszt.
Kibontakozott Zsófi karjai közül, megfogta Éva kezét, és elbúcsúztak a Füzesi családtól. Megkeresték Petrát, és hármasban sétáltak ki az istállóból
A fedett karám mellett elhaladva látta, hogy ketten, még ilyen késő este is lovagolnak. Vissza kellett fognia magát, hogy ne kiabáljon oda: - Lejjebb a sarkat, egyenesen üljön, hátrébb a csuklót - de nem tette, mert nem az ő tanítványai.
Magbotlott valamiben, még jó, hogy Éva belekarolt, és megtartotta. Ekkor jött rá, hogy nem a lába alá néz, hanem a kerek Holdat bámulja. Olyan nagynak, és közelinek látta, hogy a krátereket is ki lehetett venni. A tó vízében tükröződő képe megtört az enyhe hullámokon. Csendben sétáltak tovább, de szeme sarkából látta, hogy Éva, és Petra is ezt a képet csodálja. Elhaladtak a bokszok mellett, ahol az ajtó fölött érdeklődve kinéző lovak szemében is a Hold csillogott. Petra némelyikhez odalépett, és megsimogatta az orrát.
A séta László szobájánál ért véget.
- Nem baj, ha ma itt alszunk? - kérdezte Évát.
- Kicsit szűkösen leszünk, de ma nekem sincs kedvem haza menni.

Reggel korán ébredtek, csak Petra aludt tovább. Évának, és Lászlónak kicsit keskeny volt az egyszemélyes heverő, de feledtette a kényelmetlenséget, hogy ilyen közel lehettek egymáshoz. Halkan összeszedték a tisztálkodó eszközöket, és elsétáltak a mosdóhoz. A víztől felfrissülve értek vissza a szobához.
- Nincs kedved lovagolni egyet? - kérdezte, pedig tisztában volt vele, hogy Éva még nem ült lovon. - Szeretek ilyen szép időben reggel kilovagolni - tette hozzá kedvcsinálásként.
- Én nem tudok lovagolni - szabadkozott Éva.
- Nem kell tudni, te csak utas leszel, csak élvezned kell a jó levegőt, és a látványt.
- Egyszer úgyis meg akartam próbálni - adta meg magát.
Csendben készülődtek a szobában, nehogy felébredjen a kislány. László felhúzta a csizmáját, utána benyúlt a szekrénye aljába, és kivett egy másik párat, amit odanyújtott Évának.
- Ezt vedd fel! - súgta a fülébe.
Éva csodálkozva forgatta meg a kezében a lábbeliket, megállapítva, hogy ezt még eddig senki nem használta.
- Neked vettem - világosította fel László.
Gyorsan befejezték az öltözködést, és egy-egy kobakkal a kezükben kisurrantak a szobából. Az istállóban Gézába ütköztek.
- Jó reggelt - üdvözölte őket. - A reggeli lovaglás csodálatos dolog - dünnyögte a nem létező bajusza alatt, mosolyogva.
- Jó reggelt, Géza - fogadták egyszerre a köszöntést. - Segítenél felnyergelni két lovat?
- Évának Marcipánt javasolnám - fejtette ki véleményét kéretlenül.
- Én is rá gondoltam, nekem, meg Csillagfényt - fogadta el Géza ötletét László. - Te nyergeld Marcipánt - adta ki az utasítást.
Öt perc múlva készen volt mind a két ló. László nyeregbe segítette Évát, utána ő is felült a lovára. Marcipán állszíjára egy vezetőszárat rögzített, így Évának csak utazni kellett a lovon. Sétálva hagyták el a lovardát, az erdei ösvény felé.
Az erdőben nem mozdult a levegő, így mintha melegebb lett volna, mint a tó mellett. A párás reggelben, a lehullott, halott levelek fanyar illata terjengett. A lovak patája alatt susogott az avar. A fákon megmaradt levelek, a zöld kivételével ezer színben pompáztak. Éva nem tudott betelni a látvánnyal. Forgatta a fejét, hátha sikerül megpillantani az erdőt betöltő hangok tulajdonosát. A szeme lassan hozzászokott, hogy különválassza az faágak dzsungeléből az éneklő, vagy dolgozó madarakat. Mosolyra húzódott a szája mikor megpillantott egy önfeledten fütyülő feketerigót. Alatta a vastag fatörzsön, szorgalmas ütve fúróként dolgozott egy harkály. Egy másik fán riadtan futott be egy mókus az odújába.
László, kicsit gyorsabb tempóra váltott. Marcipán is felvette a sebességet, ettől Éva kénytelen volt abbahagyni a természet csodálatát.
- Elég rázós lett az út - panaszkodott Éva.
- Minden második lépésnél könnyíts ki - javasolta lovas szlengben László.
- Mit csináljak? - kérdezte csodálkozó szemekkel Éva.
- Minden második lépésnél emelkedj fel a nyeregben - magyarázta László, már érthetőbb nyelven.
Éva megpróbálta teljesíteni a feladatot.
- Ez így elég fárasztó - panaszkodott ismét.
- Ha megszokod, ezt a mozgást, akkor érezni fogod, a rugózás jó ütemét, és ki tudod használni a ló hátának mozgását, az segít az emelkedésnél - magyarázta László. - Maradj mindig egyensúlyban, a csípőd pedig, ne csak felfelé, hanem, fel, és előre mozduljon.
Éva a hallottak alapján változtatott mozgásán, és elkezdte figyelni Marcipán lapockáját. Amikor ráérzett a megfelelő ütemre, már nem mozgott olyan görcsösen.
- Úgy érzem, már alakul - mosolygott Lászlóra. - Így már valóban nem annyira fárasztó. Még szerencse, hogy a tánctól, edzett lábizmaim vannak, különben holnap izomlázam lenne - mondta, és nem azért, hogy panaszkodjon.
Így ügettek pár percig, utána László visszalassított lépésre. Marcipán ismét követte a mellette haladó ló példáját. Visszaültek a nyeregbe. Éva ismét körül tudott nézni, mert nem kötötte le figyelmét az ütem tartása. Látta, hogy visszaértek oda ahonnan indultak. Az istálló mellett László leugrott a lováról, és odalépett Éva mellé, hogy segítsen neki.
Amikor bevezették lovaikat, a bokszok előtti folyosóra, látták, hogy Petra is felébredt, és már talpig lovagló felszerelésben, várja, hogy Géza befejezze Rozsdás nyergelését.
- Én is lovagolok reggeli előtt - jelentette ki, lehetőséget sem adva az ellenvéleménynek.
- Jó, de nem egyedül - mondta László. - Géza, menj vele. A fedett karámban lovagolhat, de maximum, ügetésben. - adta ki az utasítást. - Közben, ha hibát látsz, javíts a tartásán, és a mozgásán. Vedd úgy, hogy a tanítványod.
László leszerszámozta a lovakat, majd követte Évát a zuhanyzóba.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel FÉLELEM-TESZT (részlet) címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel A Nap nyugta címmel a várólistára

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Kallódók című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Első gyermekem születése - 5 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Az üresség felmagasztalása című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) A világfa hét ága című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/8 című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A világfa hét ága című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)