HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-11-30

A lóápoló 45. fejezet vége

45. fejezet

Az étterembe először Lajos ment be ellenőrizni, hogy minden a megbeszéltek szerint, van-e előkészítve. A főpincér megnyugtatta, hogy minden rendben van.
- Gyertek utánam - szólt ki a bejáraton a társaságnak. - Mutatom az utat - ment elöl, mint egy házigazda.
Bevezette a vendégeket, egy létszámukhoz képest nagy terembe. Hangulatos félhomály volt. A bejárattól balra, kéttagú zenekar már játszotta Verdi Aida bevonulási indulóját. Jobbra a terem végében hosszú asztal, úgy megterítve, hogy minden helyet foglaló a terem közepe felé néz. A bejárattal szemben lévő falnál még három asztal volt előkészítve, de evőeszközök nélkül. A zenekar előtt akkora szabadterület, hogy több pár is elfér, ha táncolni akar.
- Elég nagy terem ennyi embernek - jegyezte meg László -, és minek a többi asztal?
- Már csak ez a terem volt szabad, és nem akartam, hogy a többi vendég között keljen ünnepelni - zárta rövidre a kérdést Lajos. - A zenekar meg csak ráadás.
Alig foglaltak helyet, a pincérek máris munkához láttak. Mindenki elé letettek egy pohár pezsgőt.
Mikor megkapták italukat Lajos felállt, jelezve, hogy mondani szeretne valamit.
- Kezdeném azzal, hogy még egyszer gratulálok nektek, és örülök, hogy nem vártatok sokáig az esküvővel - indította pohárköszöntőjét. - Örülök, hogy egymásra találtatok. Színt hoztatok szürke napjaimba. Ferinek is itt kellene most ülni köztünk, de sajnos ő már nem tud. Idén elvesztettem egyik fiamat, de megtaláltam a másikat. Az első elvesztését soha nem fogom kiheverni - törölt ki egy könnycseppet a szeméből - de a továbbiak elviselésében nagy segítséget jelent, hogy végre ismét egymásra találtunk Lászlóval. Az pedig boldoggá tesz, hogy a házasságotokkal kaptam, egy lányt, és egy unokát is. Emelem poharam az ifjú párra - tartotta magasba italát -, legyetek nagyon boldogok.
Mindenki felemelte poharát is ivott. Alig foglalt helyet Lajos, szólásra emelkedett László.
- Szeretnék én is pár szót mondani - kezdte mondandóját. - Messziről kezdeném - tartott egy kis szünetet, mintha átgondolná mondandóját. - Már több mint öt évvel ezelőtt komoly balesetet szenvedtem. Örülök neki, hogy túléltem.
- Mi is - mormolták a többiek.
- Nagyon hosszú idő telt el azóta. Saját bajomon túl, magamat hibáztattam Harcos elvesztésért is. Nem tudtam feldolgozni, úgy éreztem megbuktam, alkalmatlan vagyok mindenre. Eltemettem magam a lovardában, ott legalább lovak között voltam, akiket mindig nagyon szerettem. Lassan fizikailag rendbe jöttem, de lelkileg nem. Tettem a dolgomat gépiesen, addig, amíg egyik este Zsófi meg nem kért, hogy nézzem meg a lovaglását. Csodásan csinált mindent, de akkor jöttem rá, hogy látom végre a lovast is a lovon. Tudok neki tanácsot adni, hogy mitől lenne jobb. Ő jó tanítvány, soha nem ellenkezik, mindent megcsinál, ahogy mondom. Öröm vele dolgozni, és még nagyobb öröm, amikor ez érmekben is megnyilvánul. Elvesztetten egyetlen testvéremet, akivel mindig jól kijöttünk. Ez egy kicsit visszavetett, de közben, alakult a kapcsolatom Évával, és Petrával. Ismét közel kerültem apámhoz, akit, mint kiderült alaptalanul vádoltam, és zártam ki az életemből. Közben jelentkezett Fanni a felkéréssel a nemzeti vágtára. Felébredtem, ezek az események, és főleg Éva ráébresztett, hogy van élet a lovardán kívül is. Örülök, hogy Éva a feleségem, és, hogy már hivatalosan is Petra a lányom - emelte magasba a poharát jelezve, hogy mondandója végére ért. - Köszönöm, hogy eljöttetek megünnepelni boldogságunkat. Egészségetekre! - fenékig ürítette poharát.
Mivel a pincérek úgy érezték ez volt az utolsó pohárköszöntő, mindenkinek a kezébe adtak egy-egy étlapot. Halk duruzsolás mellett válogattak. Géza és Fanni összebújva egy mappát néztek együtt, próbáltak egyformát keresni. Éva Petrával egyeztetett, hogy mi lenne megfelelő a kislánynak. László hamar választott, és amíg vissza nem jöttek a felszolgálók addig apjához fordult.
- Köszönöm, hogy elintézted ezt a különtermet, így tényleg sokkal meghittebb - hálálkodott. - Ami az előbb kijött belőlem, már régen nyomasztott, de nem hiszem, hogy az idegenekkel közös helyen elmondtam volna.
- Szívesen - mondta Lajos. - remélem, az étel is olyan finom, mint amilyen kellemes ez a hely.
A személyzet felvette a rendeléseket, közben beterítették az asztalt sörrel, borral, meg amit kértek a vendégek. Alig váltottak egymással pár mondatot, már el is kezdték felszolgálni a megrendelt ételeket.
Evés közben folytatódott a beszélgetés, és a koccintgatás. A zenekar kellemes halk aláfestő zenét játszott, nem zavarva a hangerővel az ünneplőket. Hamar kiürült minden tányér, és gyorsan elhordták a szennyest. Pótolták az elfogyott italokat.
Mindenki figyelmét magára vonta a zenekar a magasabb hangerővel megszólaló tussal. A szintetizátor dobgépéből egyre hangosodott a dobpergés, majd a cintányér hangjára a kitáruló ajtóban megjelent a kétemeletes esküvői torta. Az asztal közepére tették, Éva, és László elé. Mellé készítettek egy tortavágó kést is.
Az új házasok közös erővel felvágták, első közös tortájukat. Az első szeletet Petra kapta, mert ő volt a leg izgatottabb. A másodikat Lajos elé tette Éva, utána sorban mindenki elé vitt egy szeletet. Lászlóval közösen osztoztak egyen, és nem vesztek össze rajta.

Már egy ideje csak iszogattak, és a beszélgetés is kezdett laposodni, ekkor Lajos oda intette az egyik pincért és a fülébe súgott valamit, majd a társasághoz fordult.
- Úgy látom kicsit alább hagyott a hangulat - vonta magára figyelmet. - Azt mondtátok, hogy az esküvőn nem szeretnétek nagy felhajtást, ezért vagyunk ennyien. Viszont nem eset szó a lakodalomról, ami most kezdődik.
A zenekar ismét tust húzott, a cintányérra kitárult az ajtó, és népes társaság kezdett beözönleni rajta. Mindenki kezében egy pohár, pezsgő. Elöl Béla a lovarda tulajdonosa, mögötte a beosztottjai, utánuk Füzesi doktor, és a családja. Majd, követte a társaságot Éva tanítványai közül az a három pár, akik olyan régóta járnak hozzá, hogy már a barátainak tartja őket. Béla kivételével helyet foglaltak az evőeszköz nélküli asztaloknál.
- Köszöntöm az ifjú párt - kezdte mondandóját Béla. - Ha azt hittétek, hogy ezt a jeles napot a barátok nélkül ünnepelhetitek, akkor nagyon tévedtetek. Még szerencse, hogy Lajos megkeresett, és megkért, hogy szervezzem meg ezt a meglepetést. Nekem pedig Petra segített, azzal, hogy Éva telefon regiszteréből kimásolta az itt megjelenő tanítványainak a számát, így őket is meg tudtam hívni. Emelem poharam rátok - nagyot kortyolt a pezsgőből. - Kérem az ifjú párt, hogy az első táncukkal nyissák meg a lakodalmat.
Mindenki ivott, a zenekar tangóra váltott, és növelte a hangerőt.
László felállt, és kezét nyújtotta feleségének. Kézen fogva mentek ki a zenekar elé, és táncolni kezdtek. Hamarosan megtelt a táncparkett a párokkal. Fanni, és Géza szinte egymásba bújva lépkedett a zene ütemére. A következő számra lekérték Évát, így László felszabadult annyira, hogy oda menjen apjához.
- Köszönöm - mondta neki -, de ha már így megszervezted, akkor neked is táncolnod kell. A helyedben nem hagynám egyedül ücsörögni Rózsát.
- Már én is gondolkodtam rajta, de egy kicsit be vagyok rozsdásodva - szabadkozott fia előtt. - Csinos asszony, már a házasságkötő teremnél kiszúrtam - mosolygott Lászlóra.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
585
Időpont: 2018-06-22 11:54:54

FOLYTATÁS:
legalább 15-ször, Finta Kata segített a szerkesztésben, ő szintén legalább kétszer, de még így sem vagyok biztos benne, hogy hibátlan.

Az ünneplésről annyit, hogy ünnepelni jó dolog. Nem tudom, hogy milyen trauma ért, hogy ennyire nem szeretsz ünnepelni, de ez a te magánügyed, nem vagyunk egyformák.

A regény célja az volt, hogy emészthető nyelven adjak tájékoztatást a lovas életről, a lovakról. Ezt a célt sikerült teljesítenem.

Mégegyszer köszönöm, hogy végigrágtad magad rajta, üdvözlettel: János



Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
585
Időpont: 2018-06-22 11:43:34

válasz black eagle (2018-06-22 09:12:55) üzenetére
Kedves Laca!

Köszönöm, hogy végig olvastad. Tudom, hogy az itt lévőkben, még mindig vannak hibák. Ezeket megpróbáltam kijavítani mielőtt a MEK-re kiraktam. Csak remélni tudom, hogy nem sok hiba maradt benne. Nem mentségként, de én olyan könyvet még nem olvastam amiben nem volt egyetlen hiba sem. Inkább az a jellemző, hogy legalább két oldalanként egy van benne. Én is és gondolom mindenki törekszik, hogy ne legyen benne hiba, de a végeredmény soha nem hibátlan.
Megveszel egy könyvet, esetenként 4-5 ezer forintért, amit a szerkesztő legalább 5-ször, a helyesírásellenőrző, legalább kétszer elolvasott, és még így is marad benne hiba. Ezért örülök, ha fejezetenként jelzi valaki a hibákat, mert akkor ki lehet javítani, de így általánosságban, hogy vannak benne hibák, így nehéz megkeresni, mivel ha én olvasom, hiába akarok nagyon koncentrálni a hibákra, akkor is átsiklom felettük. a MEK-re kikerültet én elolvastam, FOLYTATOM:
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1253
Időpont: 2018-06-22 09:12:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Arról már váltottunk szót, mennyire szeret a magyar ember ünnepelni, ha van oka rá, ha nincs. Itt persze volt ok az ünneplésre. De ezt a művet az utóbbi fejezetekben annyira markánsan végigkísérte az egymást követő ünneplések sora, és én alapvetően annyira rühellem az ünneplést (nem az ünnepet), hogy nem ehhez, hanem magához a könyv egészéhez szólnék még utoljára pár szót, és utána befogom a számat. :)

Tetszett, mert sokat (rengeteget) tanultam lóról és lovasáról.
Tetszett, mert a szerkesztési és helyesírási hibák ellenére is nagyon élvezetes tudott lenni.
És tetszett, mert minden történet tetszik, amelyben a pozitív hőst Lászlónak hívják. :) (Ez utóbbi csak vicc.)

A MEK-es formátum még élvezhetőbb, gratulálok a munkádhoz. Mindenképpen dicséretes vállalkozás A lóápoló.

Üdvözlettel: Laca

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Harc címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Viharban című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Mint nyírfácskán hótakaró című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bajadér románc című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)