HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47187

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2007-02-07

Furcsa vacsora



Valahol az angol és walesi határ közelében

Január harmadikát írtunk, amikor is 18 fő állított be az esti órákban Wales egy kicsinyke kis hoteljába. Vadászni jöttek, mivel még javában folyt a vadászszezon. Wales hegyei pedig bőséges fácán zsákmányt nyújtanak így tél közepén az ide látogató vadászoknak.
A hotelban már várták őket. A személyzet külön fel volt készítve arra, hogy a felső tízezerből származó vendégeket a legtökéletesebb módon szolgálja ki vacsoraidejükben. A recepciónál a mindig mosolygós Helena fogadta őket. Átadta nekik a szobakulcsokat, és felkészült, hogy mire a vendégek visszatérnek a csomagbehordás után a bárba, addigra a megrendelt italok már készen álljanak.
Úgy 20 perc telhetett el az érkezés óta, de már mindenki a bárban iszogatta italát, és jóízűeket kacarászott a tréfacsinálók néha ízetlen viccein. A gin meg csak fogyott és vele együtt a tonic és a jég is. Mire a vacsora elkészült, a társaság nagy része már jócskán felöntött a garatra. A jókedv is ennek arányában változott. A nevetések egyre hangosabbá váltak, a tekintetek meg egyre homályosabbá.
Thomas a pincér fél nyolckor jelentette be a hölgyeknek és uraknak, hogy vacsorájuk elkészült. Az örömujjongás az egekig felhallatszott. Talán az angyalok is meghallották, nem tudni, Thomas viszont biztosan, és csak azért nem kapta füléhez a kezét, mert illetlen dolog lett volna. A szeme rebbenéséből és az azt követő arckifejezésből azonban lehetett tudni, hogy fél fülére aznap estére biztosan megsüketült. De mosolygott tovább, és illedelmesen átkísérte a vadászokat és vadászfeleségeket az ebédlőbe.
Amikor mindenki helyet foglalt a gondosan megterített asztalnál, akkor Mary, aki aznap estére Thomas mellé volt beosztva pincér posztra, már hozta is az előre megrendelt fehér és vörösborokat. Így volt teljes a teríték. Ezüst evőeszközök, kristálypoharak, gyöngyöző borok és csillogó fényű gyertyák. Tökéletes összhang. Egyedül a társaság nem illett bele a képbe, pedig tisztes urak és hölgyek foglalták el az asztalnál a helyüket, viszont a modoruk, amit erre az estére magukkal hoztak inkább hasonlított egy szedett-vetett csürhe viselkedésére, mint bármely normális emberi megnyilvánulásra.
Mary és Thomas elkezdték szervírozni az előételeket. Alighogy kész lettek a feladattal, már cserélni kellett a borospalackokat, mivel mindegyik üresen álldogált az asztalon. Na persze ez csak jó volt a hotelnak, hisz tolluk ezért vastagabban fogott másnap a végszámlán, és a főszakácsnak is kedvezett a dolog, mivel így a dicséretek, amivel az ételeket illették, még hangzatosabbra sikeredtek, amitől a chef mája a vacsora végére teljesen meghízott. Egyedül Thomas és Mary szenvedte meg az egész vacsorát. Nem azért, mintha a kiszolgálás gondot okozott volna nekik, hanem azért, mert az egészet végig kellett nézniük. Folyton ott kellett nekik állni az asztal mellett ugrásra készen, hogy bármilyen óhajt sóhajt rögtön teljesíthessenek.
Volt is óhaj rendesen. Az egyik úr, bár nehezen lehet így nevezni, két gyufásdobozt kért. Thomas rögtön ugrott is, hogy a kérésnek eleget tegyen. Talált is két gyufásdobozt, csakhogy az egyik félig, a másik üresen árválkodott a bárban a pénztárgép mellett. Úgy döntött, hogy visz egy öngyújtott, hiszen azzal mégis könnyebb tüzet csiholni, mint a gyufával. Arra álmában sem gondolt, hogy a gyufát akár másra is lehet használni, mint tűzcsinálásra. Így aztán a vendégnek nem nagyon tetszett, hogy Thomas a gyufásdobozok helyett az öngyújtót nyújtotta át kedvesen. Vissza kellett hát vinnie az elmés szerkezetet, és hoznia két gyufásdobozt. Nem volt. Pontosabban csak azt a kettőt tudta felmutatni, amit előzőleg is talált. Mivel a vendég két gyufásdobozt kért, hát kivitte neki, de előbb a félig teliből kivett néhány szálat és átette az üresbe. Így már majdnem teljesíthetővé vált a kérés. Ha nem is teljes, de két negyed dobozzal nyújtotta át a gyufákat. Az úr persze gyorsan kiszúrta, hogy számára nem elegendő a gyufamennyiség, hisz a zörgésből, amit a doboz produkált, csekély számú gyufaszálra lehetett következtetni. Már majdnem rárivallt Thomasra, amikor is egyik cimborája lebeszélte erről a tettéről, és kérte, hogy mutassa meg, miért is kérte a gyufákat.
Thomas szégyenében arrébb is sétált, de jól látta azt a mutatványt, ami után minden szégyenérzet elszállt belőle, helyébe pedig döbbenet költözött.
Az úr kivette az összes gyufaszálat a dobozból. A többiek várakozva nézték, vajon mi lesz ebből. Az első gyufaszálat szájába tette úgy, hogy mérgezett vége kifelé lógjon. Nem is járt volna elől jó példával, ha fordítva cselekszi meg tettét. Ami ezután következett az volt csak igazán a valami, de semmiképpen nem követendő. A szájával úgy csücsörített, hogy a gyufaszál addigi vízszintes helyzetéből függőlegesre ágaskodott, ami éppen elérte orrát, majd még egy kis csücsörítés, és a gyufa pont az orrlyukában landolt. Ezután szájával elengedte azt, és láss csodát a gyufaszál ott maradt. Thomas álla viszont nem. Az leesett a mutatvány láttára. De ezzel nem volt vége ugyanis ott volt még a többi kis pálcika is, ami szépen egymás után felhelyezésre került a befolyásos úr orrlikába. A nézőközönség tombolt. Őrjöngött az örömtől. Tapsvihar meg minden. Egyedül a futballmeccseken megszokott hullámzás maradt el, de az ováció az megvolt.
A tömegből egy-két ember felbuzdulva a látottakon szintén szeretetett volna kedveskedni valami hasonlóval. Thomas és Mary nem is sejtette, hogy a vacsora utáni "after eight" csokit nem azért kérik a vendégek, pláne nem ilyen nagy számban, mert elfogyasztására vágynak, hanem mert a következő műsorszám alapkellékének szánják.
A csoki az asztalra került. Feszült csend következett. A két pincér azt hitte valami rosszat csinált, hogy a hangulat megfagyott hirtelen, de hamar észrevették, hogy velük nem törődik senki. A tömeg csak egy női kezet bámult, aki a csoki felé nyúlt. A kecses ujjak lassan kihámozták a mázas mentolt csomagolásából, majd a homlok irányába közelítettek vele. A következő pillanatban ez a női kéz egyenletes erőkifejtéssel homlokához nyomta a csoki négyzetet, ami hihetetlen módon ott is maradt, miután elengedte azt. A csönd erre megszűnt, az ováció és az örömujjongás újra felharsant, a többi kéz pedig mind egy-egy "after eight" után nyúltak, hogy kipróbálják maguk is a csodálatos csoki élményt. Volt aki az arcára, volt aki az orrára, de olyan is akadt, aki a fülére próbálta felragasztani a csokimasszát. A látvány hihetetlen volt. Thomas nem hitt a szemének. Egyrészt azért, mert nem képzelte volna, hogy felnőtt, köztiszteletben álló emberek ilyenre képesek, másrészt meg azért, mert miután a kedves, jókedvű vendégek távoztak asztaluktól, az valami felismerhetetlen szemétdombra emlékeztetett. Aki látta volna, soha meg nem mondta volna, hogy egy vacsora utáni asztal ékeskedik szemei előtt.
Most Thomas és Mary vette át a mutatványosok szerepét, hiszen az áldatlan állapotokból, újra valami ebédlőformát kellett létrehozniuk. Ez volt aznap a főattrakció. Másnap már nyomát sem lehetett látni a furcsa vacsorának.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2012-03-29 10:01:30

válasz T. Pandur Judit (2012-03-20 19:36:04) üzenetére
Kedves Judit!

A történet valódi eseményeken alapszik, ami velem történt meg a walesi munkám alkalmával. Egy félévet dolgoztunk kint a feleségemmel együtt, egy amúgy nagyon kedves kis helyen a vendéglátás területén. Csak az angol vendégeknél tapasztaltunk ilyen szituációkat, a walesiek szinte teljesen ellentétes attitűddel rendelkeznek. Kedves, szellemesek és alázatosak voltak. Az angol hiúság viszont tényleg magasabbra emeli őket - tisztelet a kivételnek - a földtől, mint az átlagembert.
Köszönöm a hozzászólást!

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4791
Időpont: 2012-03-20 19:36:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!
Nagyon jól ábrázoltad, amit már én is tapasztaltam, hogy külföldön sokan olyasmit is megengednek maguknak, ami otthon eszükbe sem jutna. Mintha ott nem lennének érvényesek a rájuk vonatkozó szabályok, mintha a pénzükért az egész világ elnézése, és szolgálata járna nekik. Az angol vadásztársaság viselkedése Wales-ben - gondolom - egészen más, mint otthon.
Érdeklődéssel olvastam ezt a történetet, csodálkoztam is, hogy még nem véleményezte senki.

Judit

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Éhes gyermek címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A kiskakas rézkrajcárja címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Találkozván a lelkekkel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Meddig lehet még? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)