HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1847

Írás összesen: 46526

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2017-12-05

Az üresség felmagasztalása

Ez az írás: segítség. Segítség, mert az emberek értelme lassan elborul, s az óriási hangzavarban, a hatalmas bábeli zűrzavarban, a tomboló vad őrületben, az ego mérhetetlen felmagasztalásában az emberiség élete a kannibalizmus felé rohan.
Szükséges szüntelenül gondolkoznunk azon, hogy megértsük, kik vagyunk, az élet micsoda, mire használható és mire nem, mit lehet, és mit nem lehet tenni vele. Az utolsó pillanatban vagyunk, az emberek őrületükben lassan felfalják egymást, ezért a következőkben leírtakat megérteni és következményeit átgondolni szükséges.
Szükséges megértenünk, hogy a létezés örökké fennáll, öröktől fogva van és nem lesz vége. Szükséges megértenünk, hogy minden létező élete a létezés egészének tökéletesen egy része, és egyben egésze. Szükséges értenünk, hogy az ezen a bolygón kifejlődött emberiség, annak tagjai, belső lényegünket, identitásunkat tekintve egyek és azonosak. Mint ahogyan minden mással, vagyis a létezéssel magával is azonosak és egyek.
Szükséges megértenünk, hogy a létezés - bár magától áll fenn - azért létezhet, mert e létezés azonos azzal, aki látensen, mégis immanensen szüntelenül létben tartja,
De hogy mit értünk ez alatt, s hogy a létezők végül is mit is mondhatnak el magukról és másokról, a világról, nos, ehhez ad segítséget az alábbi szöveg.
Kezdjük Isten azonosításával. Ki az Isten? Mi az Isten? A szellemtörténet egyetlen fő kérdése ez. Máig - látszólag - megoldatlanul. Hiszen Isten továbbra sincs sehol. És ha mégis van, miért nem közvetlenül tapasztalható? És ha nincs, miért nem egyértelmű, hogy nincs. Isten bújócskázik?
Igen, válaszolhatunk. Isten tulajdonképpen bújócskázást játszik, tudatosan, szándékoltan és lenyűgöző módon, mindjárt látni fogjuk miért. Ha kimondod nevét nincs sehol, ha keresed, meg nem találhatod, személye meg nem ismerhető, ám a létezés mégiscsak itt van és tapasztalható. Igen, Isten soha nem fedi fel magát egy az egyben, de ez nem is szükséges, pláne, ha megértjük, hogy az Istennek elnevezett Abszolútum mégis mennyire nem rejtőzik el.
Isten ugyanis kiüresítette önmagát, léte létezésbe fordult át: Isten éppen ezért nem tetten érhető. Ő maga az üresség, s ez az üresség teljességgel megfoghatatlan. Kezdete sosem volt, s vége sem lesz - mert ezek Istenhez nem köthető fogalmak -, de itt áll előttünk, s nap, mint nap találkozunk vele. Látjuk, halljuk, érezzük, tapintjuk. Mert Isten üres, de a létezés mégiscsak vele van teljesen megtelve. Miből is meríthetne másból?
Ugyanez mondható el a létezésről, mert lét és létezés tökéletesen fedik egymást.
Ahogyan Isten önmagában és önmagának befelé volt, amit önmagában és önmagának befelé élt, mindazt szüntelenül, örökösen és véget nem érően kifordítja, hogy belül ne maradjon semmi, s élete megnyíljék, mint a virág szirma.
Isten életét nem tartja meg magának. Szétnyitja, önmagát kifelé kitárja, s ami benne van, feltárja, hogy belül önmagának ne maradjon semmi. Ha megmaradna, ha megtartaná, létezés nem lehetne, s Isten önmaga jégpoklában égne szüntelen.
Isten teljes, de eleddig önző, önmagának való léte üreséggé vált, s mindazt, mi ő maga, szétárasztotta. A befelé élt lét - mindenki számára elérhető - létezéssé vált. És Isten üres maradt, és ürességgé változik szüntelenül, s önmagának csupán az ürességet tartja meg, hogy önmagát egészen fel tudja tárni. Ehhez tökéletes belső kiüresedés szükséges, teljes üresség, hogy az átváltoztatás maradéktalan legyen.
Immáron Isten maga az üresség. Ő az, akit nem látunk, nem hallunk, nem szól, nincs sehol, akit sem az égben, sem sehol máshol nem találunk.
Még egyszer. A lét maga üres, ürességgé vált, hogy azt, ami ő maga, ki tudja bontani, tárni, nyilatkoztatni, szétosztani.
Isten a tökéletes üresség. Egoja megszűnt létezni. Létezéssé vált. Ezt az áldozatot szeretetnek szoktuk becézni a keresztény kultúrkörben. Ezt az áldozatot akár keresztnek is becézhetnénk Krisztus óta, s talán nem is fognánk mellé vele.
A zen szerint a tudat teremti az egot, s ez az ego addig ego, amíg a felébredés be nem következik. A tudat a dualista szemléletnek köszönhetően énképet állít össze, megkülönbözteti magát a világtól, Istentől, bármilyen létezésben lévő dologtól, élőlénytől, személytől. Addig marad meg ez az önemésztő állapot, amíg az azonosságtudat fel nem ébred benne.
Az azonosság tudatát Krisztus ébresztette fel bennünk. Krisztus emberként közli velünk, hogy aki őt látja, az Atyát látja. A kiüresedés következményeképpen Isten megtestesül. Az azonosság tudat végül is az, hogy aki bármit is érzékel, az istenség életével érintkezik szüntelen, őt látja, tapintja, hallja, érzékeli, Mert Isten Üres. Akinek van füle a hallásra, hallja meg.
Krisztus óta épp ez, a legfontosabb tudás veszett el, s ez okozza azt a feneketlen káoszt, amibe az emberiség lassan belefullad.
Ha Isten üres, minden üres. Istenben nem maradt semmi. Mindenki ezt az ürességet gyakorolhatná, hogy élete mások élete legyen. Az istenséget, vagy az abszolútumot látni, tapintani, hallani, érezni, vele együtt lenni nem lehet, mert az isteni ürességhez nincs hozzáférés. Ám őt látni, tapintani, hallani, érezni, vele együtt lenni azért lehetséges, mert élete immáron kitárulkozva áll előttünk: közvetlenül az orrunk előtt. Isten ugyan üresség, de léte elérhetővé vált számunkra, s ezt az elérhetőséget nevezzük létezésnek.
Ugyanis mi a tudat? Eszmélet, látás, hallás, érzékelés, mind ezek leszűrődése. A tudat a megkülönböztetések sokasága által - mindentől különböző vagyok, tehát én vagyok - felépíti az egot, elkészíti az énképet, pedig - mint ahogyan azt már a fentiekből tudjuk - a létezésben lévő maga is üres, mert a létezés részese. Üres, ha érti, hogy Isten is az, ha érti, hogy élete ugyanarra való, amire az isteni lét is. Odaadásra, kitárásra, szétosztásra, vagyis keresztény szóhasználattal élve szeretetre és áldozatra. Ha ugyanis megtartja magának - s ezt Krisztus mondja nem én, elveszíti, de ha elveszíti - ez az üresség - megtalálja. Igen: nem önmagában, hanem a mindenki másban.
Amiben élünk abban minden azonos, s minden egyvalami. Amiben létezünk, az egyetlen végtelen és örökkön létező entitás, amit az áldozat tart fenn, az az áldozat, ami minden létező természetes lényege. Az egymásért lenni gondolat az isteni tett megidézése, megvalósulása pedig az isteni tett megvalósulása. Az emberi világban lévő káosz, az égbekiáltó társadalmi és gazdasági különbségek, egymás kizsákmányolása, az egymáson való élősködés, a testi-lelki-szellemi kannibalizmus, mind-mind az emberi ego eredménye, a kiüresedésre nem képes ember eredménye. A XXI. századra előállított emberi produktum látható módon hatalmas feszültséget teremt és tart fenn, amit kevesek élveznek és sokak, nagyon sokak szenvednek el. A társadalmi egyenlőséget a fentiek mentén meg kell teremteni, mert ez az egyetlen kiút. A jelenlegi kényszeredett és torz emberi attitűd abból fakad, hogy még mindig nem értettük meg Isten lényegét. Ő ürességével a létezést táplálja és tartja fent, úgy, hogy magának meg nem tart belőle semmit. S mi, mivel a létezés részesei vagyunk, mivel az isteni élettel azonosak vagyunk, nekünk is ugyanazt az áldozatot kell egymásért gyakorolnunk, amit ő tesz a létezés fennállásáért. Ilyen egyszerű.

2017. december 5.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1807
Időpont: 2017-12-12 19:50:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Részben értem, részben nem - ez az én hiányosságom, nem az írásodé. Mindenesetre a gondolataidhoz érdemes vissza-visszatérni többször is.
Üdvözlettel:
Ylen
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7939
Időpont: 2017-12-07 08:15:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdeklődéssel olvastam ezt az eszmefuttatást! Mindenben egyet értek, de azért van egy kérdésem: hogy kerül bele, vagy, hogy fér bele ebbe a kiüresedésbe a szeretet? A kettő, mintha kizárná egymást. Vagy nem?

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: A nap s az ibolyácska címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Címtelen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Darázscsípés című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Hűha címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 44. fejezet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kortárs szó-net című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Velencei-tavi körkép címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Programhiba című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hársfa-virágzás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hársfa-virágzás című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Ez nem vers című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 44. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 41. fejezet című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kortárs szó-net címmel

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 45. fejezet vége című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)