HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49212

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-02-07

Ki vagyok én?

Ki vagyok én?



Az asszony lustán nyújtózkodott. Megrázta dús, lángvörös fürtjeit, hátát úgy domborította, mint egy magát kellető, doromboló macska. Ebben a helyzetben olyan volt, mint egy Tiziano festmény. Kemény, kerek csípője, arcába hulló sörénye kihívóan asszonyos volt. Fejét a mellette heverő férfi vállára helyezte, végighúzta vörös karmait a szeretkezéstől még mindig csatakos mellkason. Szerette a férfi szőrös mellkasát cirógatni. Bár az évek során ez a szőrzet egyre őszesebb lett, vonzerejéből nem veszített semmit. Érzékeit felkorbácsolta, ha arcával végig simította, beszívta illatát. Más volt ez az illat az ölelkezések előtt, vagy amikor már jóllakottan hevertek, szeretkezéseik után.
A férfi cigarettáért nyúlt, elégedetten rágyújtott.

Mint tíz éve, minden alkalommal.
- Ezért érdemes élni, - szokta mondani kamaszos vigyorgással, - egy kiadós szeretkezés után egy cigaretta.
Játékos puszit nyomott az asszony orrára, és öltözködni kezdett. A szétszórt ruhák közül kiválasztotta a sajátját, az asszonyét a széles nyoszolyára pakolta.
- Jó lenne, ha te is öltöznél. - Szólt vissza a fürdőszobából. - A feleségem mindjárt itt lesz. Nem lenne jó, ha így találna.
Az asszony eljátszadozott egy pillanatig a gondolattal. Mi lenne, ha a feleség most nyitna a műhelybe, az ágyon ott látná férje üzlettársát, ráadásul meztelenül, csak szeretője illatába burkolózva. Brrr! - rázta meg magát, és kapkodva szedte fel a ruhákat.

Pár perc múlva már az íróasztalnál ült, és igazi üzletasszonyként laptopjába temetkezett. Végzett az elszámolással, mikor hallotta, hogy autó áll meg az udvaron. Elnézte a kocsiból kiszálló feleséget, és elégedetten rázta meg a sörényét. A feleség, - bár túl volt a középkoron, - lehetett volna még mutatós, de nem tett semmit a rátelepedő szürkeség ellen. Haja sirály színű, arca festetlen, alakja szikár. Mégis, volt benne valami zavarba ejtő méltóság. Talán ez okozta, hogy ha a két nő találkozott, az asszonynak sürgős dolga akadt az üzletben, és szinte menekülve távozott. Zavarta, már tíz éve zavarta a feleség léte. A férfi pedig, - és ezt már kapcsolatuk elején elmondta, - a feleségéhez minden körülmények között ragaszkodik. "Csak tudnám, miért" - mondta ki gondolatát hangosan is, miközben elpakolta a számítógépet.
A férfi a feleségével együtt bepakolta furgonba a megvásárolt kerámiákat. "Ha tudnák, hogy ezeknek a figuráknak én voltam a modellje!" - húzta ki magát. Visszagondolt arra, hogy az elmúlt évek során, hány kis szobor készült róla, amiket ő a galériájában eladott. Kéjesen nyalta meg a száját, amikor eszébe jutott, hogy a modellt állásból hányszor lett vad hancúrozás.
Autó kanyarodott az udvarra, amikor ő kilépett a műterem ajtaján. Az elegáns férfi akkor ért oda, amikor ő is a házaspár mellé lépett. A jövevény kérdőn nézett a férfira. Ő az asszonyra mutatott.
- Az üzlettársam. - szólt, majd átkarolta a szürke nőt. - A feleségem.
A mozdulat meghitt volt, a hang meleg, doromboló.
Az idegen férfi az asszonyra ügyet sem vetve, a feleségnek kezet csókolt.
A mozdulat elegáns volt, és tisztelettel teli.

Az asszony fogát csikorgatva ült be furgonjába. "Én meg CSAK a szerető" - fújtatott, mint egy dühös macska.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2007-03-08 18:04:00

Ilyen az élet. Hány ilyen esetet lehet tapasztalni, hallani. Hány kiégett házasságot, hány lángoló szerelmet, csak úgy mellékesen. Az utolsó mondatodban viszont elmondtad a lányeget.
Örülök, hogy meglátogattalak.
Üdvözöllek.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2007-02-23 23:05:34

Elolvastam minden írásodat. Valamennyi tetszett. Netán egy élettörténet, vagy saját regényed részei? Kicsit hasonlítanak egymásra: a férfi félrelép!
Csak így tovább!
Üdvözöllek: Kati

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

bűvölet alkotást töltött fel Veled címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Epilógus a vers ABC sorozatra címmel

bűvölet bejegyzést írt a(z) Itt és most című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Profil-OM címmel

alberth alkotást töltött fel Bombasiker címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újrakezdés című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Természettemplom címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Téli világ címmel

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Eltöprengek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)