Ünnepi fények, jogos remények,
Másrészt a tények igen kemények!
Sietünk, félünk, hátra se nézünk,
Várjuk, az ajtón végre beérjünk.

Tolong a város, tele a pláza,
Megszokott már a bolondokháza,
Pedig még messze december vége,
Karácsonyeste, a hónap éke.

Nézem a tévét, sörömet tartom...
...Tömegek várnak a török parton,
Hajóra várnak, görög hajóra,
Segítő kézre, emberi szóra.

Sötét a tenger, sötét az éjjel,
A lélekvesztő küzd a veszéllyel,
Visszaút nincsen, nincs, hova vissza,
A könnyek sóját a bőr felissza.

Valaki bűnös nagyon is ebben,
Valaki csábít, szeme se rebben,
Ígérget, szédít Paradicsommal,
Lesz munkád, pénzed, házad azonnal...

Emitt a fények, amott az árnyék,
Hogyha tehetném, kedvébe járnék
Annak, ki jönne, annak, ki kérne:
Visszasegítném szülőföldjére.

Égnek a gyertyák már nemsokára,
Tegyünk akármit, nagy lesz az ára.
Lehet ajándék itt roskadásig,
Ha amott koplal, fázik a másik.

Én igazságot nem tudok tenni,
Se mások bűnét magamra venni,
Ünnepi fények, ha ki is gyúlnak,
Ettől még százak tengerbe fúlnak!

* * * * *