Őrangyalom 5

Balassagyarmaton. EZERKILENCSZÁZÖTVENKETTŐT mutatott a naptár, amikor egy verőfényes tavaszi nap délelőttjén leszálltam az autóbuszról Balassagyarmat központjában, a Tanácsháza előtt, mivel akkor a városban még nem volt autóbusz-pályaudvar, s ott álltak meg a távolsági autóbusz-járatok. Ahogy leszálltam a járműről, nem tudtam betelni azzal a látvánnyal, ami fogadott: Mindenütt rend, tisztaság, a fő útvonal - Rákóczi fejedelem útnak nevezték akkor is - tele virággal, szép rendben, gondozott ágyásokban sorakozott a sok-sok piros muskátli, az utca mindkét oldalán rendben nyírt fák nyújtottak árnyat a korai melegben. Az utcák tisztára söpörve, a levegő üde, szinte harapni lehetett.
Nekem mindez Salgótarján egészségtelen, füstös levegője után óriási különbségnek tetszett, a látvány pedig szinte megbabonázott. Mindjárt otthonosan éreztem magam.

Olyan cégnél dolgoztam Salgótarjánban, ahol sokan büszke-örömmel becézték a várost
Kismoszkvának. (De a rendszerváltás után már inkább szégyellték.) A két céget összevonták, a salgótarjánit megszüntették. Ezért természetes volt, hogy valamennyi dolgozót leltározási-, átadás-átvételi munkára, kirendelték Balassagyarmatra. Nekem tetszett a kirándulás, ráadásul a költségeinket, szállást, utazást, mindent a vállalat fizette, sőt, még különélési pótlékot is kaptunk.
Két oldalt az éppen akkor virágzó spírea-bokorral szegett Bajcsy-Zsilinszky út elején, az Ipoly (akkor még Rák) szállodában helyezték el a társaságot, ahol lepakoltuk holminkat, majd ebéd után átvonultunk a cég telephelyére, amely a Salgótarjáni cégünknél sokkal jobb, emeletes épületben, a Rákóczi fejedelem út 28. sz. alatt, a város központjában helyezkedett el. Az irodákat az emeleten, utcai fronton rendezték be. A hatalmas, négyszöget alkotó belső udvarban, körben raktárak sorakoztak, ahol a földszinten és a nagy épület padlásán is árut tároltak.

Mindenütt tiszta, kulturált környezet vett körül, a munkát mégsem lehetett irigylésre méltónak nevezni. A nagy melegben a palatetős épület raktáraiban, különösen a padlásokon található mindennemű anyagot, gépet, eszközt megszámolni, összeírni, leltárba kellett venni. Forró koranyár lévén, alig bírtuk elviselni a hőséget, és úgy segítettünk magunkon, hogy asztal alá hidegvízzel töltött, "leltározott" mosdótálat tettünk, lábunkat abban hűsítettük, közben jókat mulattunk.
Este fáradtan tértünk vissza a szállodába, ahol kellemesen éreztük magunkat, mivel ott semmilyen háztartási gondunk nem akadt. Az emeleten elhelyezkedő szobákban tisztálkodtunk, átöltöztünk és lementünk vacsorázni a földszinti nagy étterembe.
Utána a terebélyes fákkal körülvett parkra néző erkélyen még sokáig beszélgettünk, zeneszó mellett szórakoztunk.
Napjában reggeltől késő délutánig dolgoztunk a telepen, hogy a feladatokat a kitűzött határidőre teljesíteni tudjuk. Leltározás alatt a két cég közös budapesti vezetőség kiküldöttei irányították a munkát. Közülük néhányukat már ismertem, akik Salgótarjánba is jártak.
Egy alkalommal a vezérkar megbeszélésre hívott az igazgatói irodába. Meglepődtem, mivel el se tudtam képzelni, milyen okból? Érdeklődtek, hogy tetszik nekem a telep, és a város. Azt se tudtam elképzelni, miért érdekli ez őket? Aztán nemsokára rátértek a lényegre. Közölték velem, hogy mindig elégedettek voltak a munkámmal, felajánlották: ha úgy döntök és elfogadom, átvesznek a balassagyarmati részleghez, ahol az önálló levelezésen kívül a kötbérezéssel kapcsolatos jogi feladatokkal is engem bíznak meg, ami fizetésemelést jelent számomra. Közben arra gondoltam, lám csak, milyen jó, hogy három évig jogot is tanultam, most hasznát vehetem. Meglepett az ajánlat, de megköszöntem, mégis - némi gondolkodási időt kértem, hogy a családommal megbeszéljem.

Azonban én magamban azonnal döntöttem, este pedig végérvényesen elhatároztam, hogy elfogadom az ajánlatot. Ujjongtam örömömben. Talán most megváltozhat az életem. El se akartam hinni, hogy lehetetlen körülményeimet már nem sokáig kell eltűrnöm. Ugyanis mióta idegbeteg sógornőm két gyerekével beköltözött anyósom kétszobás lakásába - ahol én is férjemmel ideiglenesen meghúzódtam - és kellemetlen természetével mindnyájunk helyzetét alaposan megkeserítette.
Mindez számomra szinte hihetetlennek tűnt, s arra gondoltam, hogy rám valóban őrangyal vigyáz, mikor magam nem tudom megoldani a kilátástalan helyzetünket. Végre itt az alkalom, és megszabadulok abból a földi pokolból, ahová rossz sorsom sodort. Isten ujját láttam benne, és eszembe jutott Ady idézete: "Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten..."
Munkatársaim szombatonként hazamentek Salgótarjánba, én Szirákra utaztam szüleimhez, akik elvállalták egyéves kisfiam gondozását, amíg lakást kapok. Mindez szinte váratlanul, az Égből pottyant az ölembe, segített az Őrangyalom.

**-**