HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46260

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-12-13

Ketten az asztalnál, avagy a hölgy nem kér semmit 3/2

‒ A hölgy nem kér semmit?! - kérdezte vészjósló hangon.

‒ Kérni szerettél volna? - néztem rá ártatlanul, mire a hölgy arcának pirosa vészes gyorsasággal lilába fordult, jelezve, hogy sohasem állt még olyan közel egy kiadós gutaütéshez, mint ebben a percben.

‒ Szerinted?! - sziszegte, és láttam, hogy mindkét kezével az asztal peremét markolja, ujjai is belefehéredtek. Nem tudtam eldönteni, vajon azért-e, nehogy leforduljon a székről felindultságában, vagy azért, mert azt fontolgatja, hogy hozzám vágja a kiterjedésében kifogásolt bútordarabot.

A köröttünk ülők rutinosan játszották a szerepüket, úgy viselték magukat, mint aki számára semmi egyéb látható és hallható nem létezik a saját asztaltársaságán kívül. De természetesen fél szemmel, fél füllel már minden lélek minket figyelt a teremben.

‒ Ez valami tréfa akar lenni? - sistergett Szilvi, akár egy vízbe pottyant, izzó lávadarabka.

‒ Tréfa? - pislogtam enyhe sértődéssel. - Hiszen barátok vagyunk. Nem tréfállak meg ennyi ember előtt. Ugyan már!

‒ Szerinted az ember így bánik a barátjával? A hölgy nem kér semmit?!

‒ Az emberek többsége természetesen nem - feleltem önérzetesen. - De én tisztelem és szeretem a barátaimat, és ennek megfelelően bánok velük.

Szilvi most egyszerűen nem tudott megszólalni, már sem vörös nem volt, sem lila. Szikrázó szemeit összeszűkítette, s megmarkolta az asztalterítő egy csücskét. Szorította, tekerte, és valószínűleg az én torkomat képzelte közben a markába.

‒ Szerinted ilyen a tisztelet és a szeretet?!

‒ Naná!

Úgy állt föl, mint aki eddig szögeken ült, és ezt csak ebben a pillanatban vette észre.

‒ Hazamegyek.

‒ Kérlek! - csitítottam, maradásra intve. - Ne csinálj jelenetet. Ülj vissza szépen.

‒ Üljek vissza? - nézett rám elkerekedett szemekkel, amelyek már szikrákat szórni is elfelejtettek. - Mégis mi a fenének? Hogy végignézzem, ahogyan te végigeszed az étlapot?

‒ Éhes vagy?

Ettől a pillanattól kétséges volt, hogy Szilvi agya elegendő oxigénhez tud-e jutni. Erőltetett hápogásából és arcának legújabb magnólia árnyalatából legalábbis erre lehetett következtetni. Nem visszaült, inkább visszapottyant a székére, s abban egészen biztos voltam, nem azért, mert hirtelen meggondolta magát, sokkal inkább, mert a lábaiban egyszeriben annyi erő sem maradt, hogy megtartsák őt.

‒ Minek hoztál ide? - kérdezte könyörgőn. - Miféle gonosz játék ez?

Erre a sértő föltevésre már nem tudtam reagálni, mert ekkor visszaérkezett a pincér. Olyan pillantást vetett rám, mintha kérdezné, nem gondoltam-e meg magamat időközben, de én válaszpillantásra sem méltattam, elkezdett hát tálalni.

Az asztal valóban kicsi volt, kör alakú lapja közel tudta hozni egymáshoz a körötte ülőket, az asztalon pihenő kezek csaknem összeértek, az étteremben ez volt az egyetlen ilyen asztal. A szervírozott előétel ott gőzölgött csaknem az asztalka közepén, melléje kerültek az én evőeszközeim, az előzőleg már odakészített egy vizes és egy boros pohár, a kőszoborrá merevedett lány elé pedig csupán néhány fényesen csillogó evőeszköz. Ő nem kapott gőzölgő előételt, sem poharat, de még egy üres tányért sem, akkorát se, mint egy csészealj.

A pincér - aki magában talán végigfohászkodta ezt a kínos műveletet, hogy csak ép bőrrel ússza meg a dolgot - sietve kihúzta magát és kínlódva megköszörülte a torkát.

‒ Jó étvágyat - krákogta zavartan, azzal visszamenekült a konyhába.

Szinte láttam magam előtt, ahogyan megkönnyebbülten fújja ki magát, és hálát ad Szent Lőrincnek, a vendéglátósok védőszentjének, amiért a szikrázó szeműben fortyogó vulkán csodák csodájára még nem tört ki pusztító erővel. De csupán pillanatokra kötött le az idegen személyéhez köthető gondolat, figyelmem immár csakis az asztalunké volt. Kerítékes mozdulattal villára szúrtam egy darabka húst és némi azonosítatlan takarmánynövénynek látszó valamit, s már majdnem a számhoz vezettem, amikor megakadt a pillantásom Szilvi mészfehér alapon forradalom-vörös ábrázatán. Gyönyörű szemei sarkában apró könnycseppek kezdték a gyülekezést. Én megütődötten pislogtam rá.

‒ Te mire vársz?

Megütődésem most átterjedt az asztal túloldalára és kezdte elborítani a lányt.

‒ Azt hittem, éhes vagy - mondtam éppen úgy, mint akit megvezettek.

Ekkor egy újabb árnyalat kezdett eláradni a szép arcon és a tekintet végre a fölismerés értelmével kezdett megtelni. Mindez eltartott egy-két kurta pillanatig, de azután végre kibuggyant belőle egy halk, rövid nevetésféle és néhány olyan szó, amit inkább nem írnék le ide, ha nem baj.

Kisvártatva nem szűnő mosoly költözött a színét visszakapott szépséges arcocskára, és a lány fejét csóválva tette finom kis kezét az enyémre, jól összemarkolászta ujjaimat.

‒ Ne haragudj! Tisszta hülye vagyok. Nem kapcsoltam - szabadkozott, a köröttünk fuldoklók mély megdöbbenésére.

‒ Semmi baj - mosolyogtam vissza nagyvonalúan.

Végre ő is felszúrt valamit a villájára, s most már bólogatott fölismerésében.

‒ Hogy én mekkora marha vagyok! - korholta magát, mire a köröttünk fuldoklók gombócai mind nagyobbá duzzadtak a torkukban. - Ne haragudj... hogy is gondolhattam rólad... hát persze. Ki kellett volna találnom. Tudnom kellett volna, hogy te... persze tudom is csak... mégsem gondoltam... eszembe sem jutott. Úgy szégyellem magam.

Láttam, amint néhány asztalszomszédunk már azon van, hogy menten levágja a partedlijét, föláll és odalépve hozzánk, nekem szegezi a kérdést, miért épp a hölgy kéri már másodszor, hogy én ne haragudjak. De mit is érthettek volna meg ők bármiféle válaszból. Ők, akik mind tágas, széles asztaloknál ültek.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2017-12-14 06:41:02

válasz Kőműves Ida (2017-12-13 21:29:28) üzenetére
Kedves Ida!

Örömmel látlak, remélem, benned is feloldódnak majd a kételyek, a lányban már feloldódtak. :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2017-12-14 06:38:37

válasz F János (2017-12-13 15:24:17) üzenetére
Kedves János, ne borulj ki. :)

Tényleg nem az időhúzás meg a titokzatoskodás a célom, egyszerűen csak túl hosszú lett volna egyben a szöveg, és abban a formájában sokan visszariadnak tőle, nem olvassák el. És ha már föl kellett szabdalni, hát ésszerűnek tűnt ebben a sorrendben: 1-a meglepődés, a meghökkenés, 2-a lánynál leesik a tantusz, 3-az olvasó is megértésre jut.
Remélem, a befejezés majd kiengesztel végül. :)

Üdv: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2017-12-14 06:34:24

válasz oroszlán (2017-12-13 11:21:05) üzenetére
Kedves Ica!

Örülök, hogy jól szórakozol, épp ez a cél. Remélem így lesz a befejezésnél is.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2017-12-14 06:32:14

válasz Bödön (2017-12-13 09:57:24) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Örülök, hogy kitartasz, már csak egy rész, és eloszlik a homály. :)

Üdv: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5318
Időpont: 2017-12-13 21:29:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Kicsit kínos helyzetbe hoztad a lányt, de biztosan okod van rá, jön majd valami csavar... no majd kiderül a végén. Így is élveztem, mert nagyon olvasmányosan írsz, no meg hát, fura emberek is vannak... Kíváncsian várom a csattanót. :)

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
498
Időpont: 2017-12-13 15:24:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mikor jön már?
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
498
Időpont: 2017-12-13 15:22:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Még mindig nem tudom, mi történik, de valószínűleg ez a célod.
Nemcsak az étteremben ülőket, de az olvasót is ki akarod borítani. (megjegyzem, már a határán vagyok)

Kíváncsi vagyok a végére!

Üdvözlettel: János
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6842
Időpont: 2017-12-13 11:21:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekfestítő kedves Laca, a humor a tetőponton!
Két személy, egy ebéd?
Várom a folytatást.
Szeretettel: Ica
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7813
Időpont: 2017-12-13 09:57:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Balladai homály egyelőre...! Vagy még mindig? Nagyon szórakoztató így! Kíváncsi vagyok, hogy oldódik meg? Arany J szavaival: soha, soha ilyen tréfa....Üdv: én

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Sors rap címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Mi kommunista Ifjak...MK IX/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hajnali álom című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vagyok... című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Vagyok... címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Féltem a tojásaim, de semmi pánik című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel AZ EMBER TEREMTÉSE címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A láthatatlan kötél című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Bujdosó 8. - Baranta című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)