HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45795

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2017-12-19

Csendes est, tele titkokkal

A lány elgondolkozva ült a roskatag fotelben. Megborzongott, amikor lassan körülnézett a hodályméretű, lerobbant bútorokkal berendezett szobában, amit testvér-bátyjával béreltek konyha használattal és egy dermesztően hideg fürdőszobával, ahol meleg-víz nem folyt a csapból. Társbérletben használták az öreg, kiszolgált inassal. Kicsit előrehajolt, elővette zsebkendőjét könnyeit letörölni, közben visszaigazította arcába hullt rakoncátlan szőke hajtincsét. Sóhaj szakadt ki belőle. Az otthont, az édes otthont látta maga előtt, amikor szüleivel és fiú-testvéreivel békességben éltek a messzi nagyvárosban, amit el kellett hagyniuk.

Most egyetlen bátyján kívül senkije és semmije sincs szép emlékein kívül. Elvesztették szüleiket, és minden javukat a nagy világégésben, sorsuk idevetette őket ebbe a csúf, kormos, levegőtlen bányász- és gyárvárosba. Zsenilia a képzőművészeti főiskola helyett állást vállalt a régebben ugyan hírneves, de jelenleg a vérzivataros idők nyomaitól félig lerombolt gyár irodájában, bátyja: Zoltán pedig tanári oklevéllel zsebében, aranyműves mestervizsgáját készült letenni, mivel ehhez érzett hivatást.
A gyárban a viszonyokhoz képest jó fizetést kapott, ráadásul a pénzt természetbeni juttatásokkal egészítették ki. Ennek ellenére alig jöttek ki a kapott fizetésből, szinte mindent csak jegyre kaptak, a kevés működő üzletek kongtak az ürességtől.

A nagy politikai változások miatt nem volt könnyű beilleszkedni az új helyzetbe. Most idegen minden és mindenki körülöttük. Az emberek, ők is féltek, alig mertek egymáshoz szólni. Csak lassan találtak magukhoz illő barátokat.
Mire gondolataiba ideért Zsenilia, csöngettek az ajtón. Nini, kit látnak szemeim! - fogadta vendégét, mikor meglátta Péter atyát, kezében könyveket szorongatva. Apró termetű, jó kedélyű, fekete szemű szerzetes, aki a közeli Ferenc-rendi atyák templomához tartozó kultúrházban a fiatalokkal foglalkozik. Bátyámmal mi is kórustagok voltunk, én altot, ő tenort énekelt. A fiatal pap mindig ott mozgott körülöttünk.
Zsenilia betessékelte a vendéget, majd egymással szemben leültek a kisasztal mellé, kellemes beszélgetésbe merülve. Ideköltözésünk óta baráti kapcsolatba kerültek, most a tőle kapott könyvekről esett szó.
Elolvastam minden kötetet, Péter. - Szólt Zsenike. Igazán kedvemre való könyveket választott nekem. Beszélgetés közben a pap észrevette a rajzfüzetet, majd arról folyt a szó. Kért, hogy rajzoljam le őt is. -
Sajnos, erre még nem merek vállalkozni - válaszoltam. Eddig mintákat, terveket rajzoltam, élő témával eddig nem próbálkoztam. Most hallottam, hogy indítottak egy rajz-tanfolyamot, ott szeretném fejleszteni készségeimet.

Kinyílt az ajtó, megérkezett Zoltán. Állt az ajtóban, kezében megtömött táska. A magas sportos külsejű, sötétszőke hajú, sötétkék szemű fiú után mindenki megfordult.
Kedélyes természetével társaságban mindig jó hangulatot teremtett. Kedvesen üdvözölték egymást, örömmel nyújtott kezet a vendégnek, majd táskáját nyitogatva titokzatosan kérdezte: Mit gondoltok, mit hoztam? - és megnyerő mosolyával fordult feléjük, miközben lassan bontogatta a papírba csomagolt valamit, mint ha kincs volna. Gyertek a konyhába, mert itt nem tudom megmutatni. Kivonultunk mindhárman, mire bátyám zsírpapírokba bugyolált hatalmas, megtisztított kakast emelt ki a táskából.
Itt a karácsonyi ebéd. Erzsi nénivel találkoztam, éppen ide készült. Ő volt a közeli kis faluból, akinél meghúzódtunk a front időszakában. Azt mondta: karácsonyi ajándék, mert nem tudná elviselni, ha Zsenike és maga, Zoltán karácsonykor hiányt szenvedne valamiből. Utána még egy nagy üveg is kibújt a táskából, telve jó falusi borral.
Ujjongással fogadtuk a váratlan ajándékot, mert itt a karácsony, bizony enélkül nagyon szolid étel került volna az ünnepi asztalra. Megkérdeztem bátyámtól, miért nem hívta meg Erzsi nénit? - Hívtam, de sietett, mert a szomszédokkal, szekérrel jöttek és sötétedés előtt haza akarnak érni.
Péter érdeklődéssel figyelte bátyámat, aki előszedte a szerszámait és beszélgetés közben folytatta megkezdett munkáját. Már gyermekkorában is ügyes keze volt, ezért váltott élethivatást; apró, csodálatos figurákat faragott egyszerű gyermekbicskával. Most beszélgetés közben éppen egy nyaklánc aranykeresztjén dolgozott. Akkor még nem tudtam, hogy nekem szánja - szólt Zsenike. - A keresztnek mind a négy ága szépen ívelt háromszögben végződött, alapja aranyból, rajta kicsit beljebb, fekete ónixkőből lett kialakítva.

Utána még egy darabig beszélgettünk hármasban, majd elbúcsúzott tőlünk Péter.
Másnap korán keltem, még munkába menet előtt kitakarítottam, készülődni kell az ünnepre és nekem addig is, minden nap dolgoznom kell. Itt mindig poros minden, rengeteg pók jön be a lerobbant lakásunkba. De abban az időben nagy szó volt, ha valaki még ilyen lakáshoz is hozzájutott, ezért nem panaszkodtunk.
Igyekeznem kellett, hogy el ne késsek, mert korán kezdünk az irodában, nemcsak a fizikai munkások. Ahogy kiléptem az ajtón, látom, hogy az éjjel nagy puha hó lepte be a tájat. Sajnos, nem maradt meg, hamar olvadni kezdett, s mire délután kettőkor kiléptem a gyár kapuján, a levegő lehűlt, a lecsöppenő víz-szemecskék ráfagytak a fák ágaira, a kerítésekre, az egész környékre. Csodálkozva néztem körül, szép volt a táj, a máskor kormos és füstös kisváros fehérbe öltözött. Most olyan szép a környék, mintha csillogó üveggel lenne bevonva minden, a házak körüli kiskertek, a hosszú gyári út magasba törő fái, a bokrok, háztetők. Olyan, szinte mesébe illő minden körülöttem, mint egy üvegerdő - üvegváros - meseváros.

Így mentem végig ábrándozva az utca végén szerényen meghúzódó rövid tornyú kis templomig. Kinyitottam a nagy kaput és megpihentem, miközben elmondtam egy rövid imát, majd hazasiettem. Gyorsan megebédelnem, ugyanis vissza kell mennem túlórázni. Sietve haladtam a gyári úton, közben velem szemben jött két ismerős fiatalember, Péter atya és barátja, akit a Katolikus Akadémián ismertem meg; ő az akadémiai estéken még sötétkék kispapi reverendát viselt. Sok- évvel később - aki akkor kispapi ruhát hordott - abban a kisvárosban találkoztam, ahol most lakom. Megnősült és lányom az ő lányával egy osztályba járt a középiskolába.

Csatlakoztak hozzám, majd Lajos megkérdezte tőlem: Remélem, nem javult meg főnöke irányában? (Jól ismerik mindketten a vén kujon mérnököt, hogy micsoda nőcsábász!)
Hiszen tudhatja, hogy én javíthatatlan vagyok!
Megint kezdődik a Katolikus Akadémia. Tudná vállalni ismét a gyorsírást? - kérdezi Lajos Zsenikétől. Szívesen válaszoltam röviden, aztán gyorsan búcsúztam tőlük, mert már úgyis késésben voltam; nem érek be időben az irodába. A találka miatt így is öt percet késtem.

Egész délután rettegtem, mert főnököm mindig későre hív be túlórázni. Olyan kellemetlen végigmenni a gyártelepen és én nemcsak tőle, hanem egyedül járkálni is félek sötétben.
Gyorsan megírtam a leveleket. Ma igen - kedélyes hangulatban volt - kedves főnököm. Valamit kijelölt egy szövegben, nekem mellé kellett állnom, hogy lássam, mit jegyzetel. Ahogy ránéztem, megborzongtam: ilyenek lehetnek az ördögök! Féltem tőle. Csak annak örültem, hogy az asszonyok még itt takarítanak a szomszédos irodákban. Arra vártak, hogy készen legyünk, mert még port kell törülniük. Amikor végeztünk, fellélegeztem.
Hazafelé szép látványban volt részem, ami pótolta az irodában töltött kellemetlen perceket. A munkacsarnokok hatalmas üvegfalain keresztül látni lehetett, hogy kék-sárga szikrák, mint a csillagszórók a karácsonyfán pattognak szerteszét, máshol vas izzott a sötét háttérben. Egy ablakból a piszkos, homályos üvegen át, izzó, piros-parázs fénye szűrődött ki az udvarra. Zakatoltak a gépek, máshol vasfűrész sivított.

Felettem körben kéken-sötéten borult rám az égbolt, itt-ott halványan pirosló csillagokkal teleszórva. Elgondolkozva haladtam a Rimamurányi úton hazafelé. Az iskola órája háromnegyed nyolcat ütött.
A Kaszinóban magyar nótákat próbált a gyár fúvószenekara, melynek ütemére igazítom lépteimet. Távolabb egy tangóharmonikán bús hallgatót játszott valaki. Mellettem egymásmellé simulva surrannak el a szerelmespárok, összehúzva magukon a kabátot. Valaki az ablakból szemlélte a járókelőket.
Szép csendes az est, tele titokkal, élettel. Folyton az jár az eszembe, milyen lesz az életem? Nekem is súg valamit, bennem is zsibong valami. Ábrándozom: Nem tudom meghatározni: mi az? De nem is akarom. A mai szép estét nem rontom el. Úgysem szántam volna rá magam, hogy ilyen későn járkáljak az utcán. Ezt az estét ez a séta tette széppé, sejtelmessé, ilyen varázslatossá.

***-***

Boldog Karácsonyi ünnepeket, jó egészséget, munkában sikereket
és boldog újesztendőt kívánok, szeretettel 2017. Karácsony

Finta Kata

Szeretettel küldöm: Boldog Karácsonyi ünnepeket, jó egészséget, munkában sikereket és boldog újesztendőt kívánok: 2017. Karácsony

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
391
Időpont: 2017-12-27 12:52:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Mindig érdeklődéssel olvasom írásaidat, mert megismerjük a régi karácsonyi hangulatot, ami más volt. Szegényebb, de lelkiekben gazdagabb. Édesapád írásait megkeresem a mek. oldalon. Az idei karácsony már elröppent, ezért Boldog új évet kívánok sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2017-12-27 09:56:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Érdeklődéssel olvastam írásodat, tetszik!
Boldog új évet kívánok!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11663
Időpont: 2017-12-25 17:43:51

válasz Bödön (2017-12-21 09:04:18) üzenetére
Köszöm, kedves Laci, hogy érdeklődéssel olvasod, s azt is, hogy megjegyzed, hol kellene benne javítani. "A lány elgondolkozva ült...", s első sz.-ben folytatódik: "Bátyámmal mi is kórustagok voltunk", stb. -Ezeket ne Zsenike mondja.
"még egy darabig beszélgettünk hármasban" Vagyis Zsenília, Péter és Zoltán? Lehet, hogy nem eléggé magyarázkodtam, úgy látom, hogy rendben van.
Egyébként nagyon el vagyok foglalva édes jó Apám korabeli kisregényeire találtam rá, melyeket egy kis táska-írógépen alkotta. Azokat teszem át a saját gépembe, és sorba rakom fel a mek-hez, a 33 kötegből már olvasható is kilenc. Itthon pedig már húszat írtam át. Lesznek benne verseskötetek is, amit apám csodálatos pontossággal alkotta.
Igyekszem, hogy mielőbb felkerüljön a világhálóra, hogy mindenki olvashassa, mert tartalmasak, érdekesek. Enyémek között elől vannak Finta István néven, de külön oldalra is felrakják.
Köszönöm hogy itt jártál, további kellemes ünnepeket kívánok.
Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11663
Időpont: 2017-12-23 22:56:10

válasz F János (2017-12-20 06:59:37) üzenetére
Kedves János!
Bizony, minden máshogy, volt még akkor régen... Az emberek bizony egyszerűbbek voltak,
most meg mindenkinek minden egyszerre kellene.
Köszönöm, hogy érdeklődéssel olvastad.
Szép, kellemes, boldog ünnepeket kívánok.
Ödvözletemmel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6636
Időpont: 2017-12-23 11:21:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!
Nehéz időszakot írtál le megint. A paptól igazán kedves ajándékot kaptak. Ma már szerintem más az ajándékozás, aki teheti igyekszik minél szebb, nagyobb ajándékot venni.
Kívánok neked nagyon boldog karácsonyi ünnepeket szeretettel.
Öleléssel: Ica
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1613
Időpont: 2017-12-23 06:53:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Azokban az időkben még tudtak az emberek szívükben ünnepelni, ma sajnos a csillogás nem engedi eljutni a legtöbbjük szívéig az ünnepet. Szeretettel: István.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7663
Időpont: 2017-12-21 09:04:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Hát bizony nem lehetett könnyű élete annak a fiatal lánynak! Nehéz idők voltak! Írásod ezúttal is bámulatra méltó hitelességgel mutatja be a kort, és az embereket. Mesélő stílusoddal közel hozod az olvasóhoz a történetet! Tetszett, élveztem minden sorát.
Ebben az írásban csak egy problémát látok: egyes szám harmadik személyben kezdődik, "A lány elgondolkozva ült...", s első sz.-ben folytatódik: "Bátyámmal mi is kórustagok voltunk", stb.
Megérkezik Péter atya, majd Zoltán. Utána ezt írod: "még egy darabig beszélgettünk hármasban" Vagyis Zsenília, Péter és Zoltán? De akkor miért ezt írod: "beszélgettünk"?
Lehet, h én értek félre valamit? Gondolom igen! ! :) Nagy szeretettel olvastam, és kívánok áldott békés ünnepeket, szép Karácsonyt! Szeretettel, én
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
410
Időpont: 2017-12-20 06:59:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Mindig szívesen olvasom az ilyen visszaemlékezéseket. Remélem a mai fiatalok is megtalálják írásodat, mert nekik is tanulságos lenne.
Megtudnák, hogy régen nem úgy volt, hogy bemegyünk a szupermarketbe , és jól telepakoljuk a kocsinkat. Ez abban az időben úgy működött, ha pénzünk, volt, akkor nem volt mit venni, ha meg volt mit venni akkor meg már nem volt pénzünk.
Gyerek koromban a hétvégi bevásárlásból, egy akkora szatyorral tértünk haza, hogy én gyerekként is el tudtam vinni.
Ma az emberek tele pakolják a kocsi csomagtartóját, úgy hogy minimum kettőt kell fordulni az autó, és a konyha között. Pár nap, pár hét múlva, pedig sok minden a szemétben landol. Sajnos!

Üdvözlettel: János

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/10 című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Sínek mentén címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Minap egy koldus jött felém... címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Bingó címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Valamikor címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)