HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-07-16 18:16:47

Szülinaposok
Reklám

Versek / sorsképek
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-12-25

Sárutca

Az utcán csak sár van, és ködbe vész a vége;
kóbor kutya nyargal találkahelyére.
Egész éjjel egy meleg vacokról álmodott
a szegény kis átkozott, miközben
meg-megvonaglottak ázott bundája alatt
ideges inai. Talán akad majd egy falat
penészes kenyér a sok szemét között.
Tegnap délután a halnára költözött egy lomha,
rőt szuka. Ki tudja, tán megtűri őt, ha látja:
egy eltépett kötél lóg a nyakába'.

Nagy íveket ír le éber kábulatban, szigorún
monoton, előbb szaporán, majd lassan,
épp, mint egy logaritmusgörbe, folyton
távolodva, lesunyva a földre száraz orrát.
Látszik, megtanulta már az embert -
kerüli, mint log2X az y-tengelyt.
Az utcavégi köd fölött, mintha lebegne,
az emberi erő az égre szegezve:
fénylő metropolisz. Ott mennyi szemét lehet,
mennyi kincs, s konok szukák helyett
mennyi jó falat? Mégis, azt a zord falat,
melyet embernek hívnak, túlontúl féli.
A sáros kis utcával ő éppen beéri itt vidéken.

Csak még egy tavaszt látna, még egy új nyarat.
Olyankor akad neki is épp elég falat, és tág,
meleg vacok az egész világ. S ha senki más
nem is, a Nap megsimogatja. Ő pedig majd
elfekszik és hagyja. És nem didereg.
Pihennek bundája alatt a fáradt idegek.

S hogy e bolygó még furcsább hely legyen,
szembe az úton mindig jön egy újabb idegen.
S no lám, itt még neki is akad irigye. Hiszen
jó sorsa felbundázta őt, s ott áll egy kétlábú eb
a híd előtt, aki nála is jobban érti már az embert.
Minden lépte súgja: így jár az, kit megvert az ég.
Ott semmi nem elég, ahol még kabát sincs a háton.
Ez a szegény kis jószág is gazdagabb a kétlábú
ebnél, aki fajtársai közt a sárban lent él és lassan
már szavukat is feledni fogja. A reménytelenség
menthetetlen foglya ő; se vacok, se holnap,
csak az útvégi ködvilág, s a távolban
az a fénylő metropolisz. Oly távol van...

Megállnak most, egymásra néznek. Két kis
szégyenfoltja lenn a magas égnek, kivert kutyák.
A kétlábú eb szeme még jóságos, int vele,
hátha a kiskutyáról leoldhatná azt a kötelet.
De nem lehet. A kis kóbor ragaszkodik hozzá,
szabadságának jelképe az. Erővel tépte el,
s ha tőle elveszik, belőle az erő is távozik.
Jól érti ezt kétlábú rokona, és biccent szelíden.
Mindketten tudják: innen nemigen szabadulnak.
Ez mozdítja lábukat szigorún monoton
a sárutca két szélén, konokon lesunyva bús fejük.
Rabjaként élnek a furcsa szabadságnak,
s mintha tényleg húzná a bokájuk azt a
súlyos vasgolyót, mit látnak, mit odaképzel a szem.

Kullog a két alak a sárutca két szélén,
s nem tudni, melyik szánja jobban a másikat.
A távolban a fénylő metropolisz nem hívogatja
őket, távol van. Bennük már úgysincs annyi erő,
ami akkora útra elegendő volna. Elszívja a tetű
meg a bolha, és kiszívja a tudat: senki nem hallja
meg, hiába is ugat egy kóbor eb. Ha megdöglik,
hát egy gonddal kevesebb. A bezárt szemű házak
rabjai a csukott ajtók mögött dideregve félik
azokat a lépteket, és titkon csak remélik, nekik
ez nem lehet osztályrészük. Odakünn a két árva
baktat, van még némi cél. Már csak az utca végéig,
ahol a szél zenél, talán túl egy kanyaron,
egy dombra fel, ahonnan majd sietve
visszajönni kell, mert nincs ott se semmi
és senki nem felel, még a Nap sem. Ő is csak
a metropolisz felé mosoly'g, az ő tornyait önti
le arannyal, miközben itt lomha ködben nyargal,
akinek nincs is hová. Egyik erre, másik arra.
Most egy röpke pillanatra érintették egymást
a szemekbe költözött végtelenség néma nyelvén.
E pillanatig nem voltak teljesen egyedül,
újabb haladék született; menekül még a lélek.

De az utcán csak sár van, és ködbe vész a vége.
A kis kóbor nyargal találkahelyére.
A hideget lerázni még talán sikerül, s az ég is
lehet, egy percre még kiderül, a szemét között mégis
lapulhat haladék, néhány falatnyi lét, ami elég
lesz holnapig. A kétlábú is arról álmodik,
hogy az utca végén talán kevesebb lesz a sár,
könnyebb lesz a járás, és a köd mögött, ha vár
csak egyetlen szép holnap, ő azt megtalálja.
Viszi őket lábuk, s dísztelen talárba burkolja
lelküket a remény. Az út sara hideg és lágy,
de sohasem lesz kemény a léptük; míg pislákol
a láng ott legbelül, s a vérük kering, addig lesz
mindig újra és megint és tovább. A tagadással
csak a bölcs lesz ostobább; ők hisznek.
Vállukon valami nagy rejtelmet visznek,
és gazdagok. A szegények csak nézik, és
a foguk is belevacog erőtlen, tudatlan.
S a nyirkos köd rászitál szakadatlan az útra,
akár az új napok a múltra, s mindent eltakar.
Mert senki nem akar valóságot látni. Zárt
ajtók mögött nem is fog találni semmi igazat.

Társadalomkritika

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2018-01-26 03:43:33

Remélem, nem voltak rád negatív hatással a gondolataim. :)
Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
396
Időpont: 2018-01-25 12:19:45

Olvastalak.
Most össze kell szednem magam.
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-12-31 06:28:00

válasz inyezsevokidli (2017-12-30 21:27:10) üzenetére
Kedves Ildikó!

Köszönöm, hogy betévedtél az utcámba.

Üdv: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1359
Időpont: 2017-12-30 21:27:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Fekete Sas!

Megrendítő írás.
Nagyon átjött az érzés.

Szeretettel gratulálok hozzá:
Ildikó
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-12-28 08:09:26

válasz oroszlán (2017-12-25 15:32:33) üzenetére
Kedves Ica!

Köszönöm, hogy megbirkóztál vele; tudom, nem éppen rövid írás. Amiképp azt is, hogy a te szívedhez különösen közel áll a téma, mondhatni szívügyednek tekinted. Örülök, hogy benéztél a sárutcára. :)

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7003
Időpont: 2017-12-25 15:32:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Remek alkotásodban elmerülve éreztem a kettősség egybehangzó fájdalmát. Szomorú, hogy ennyire sáros az út!
Szeretettel kívánok boldog karácsonyt! (ha lehetne minden kivert kutyának -embernek.)

Szeretettel: Ica

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A nyárhoz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Vallomás Másának című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rossz időzítés című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Memorian című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fáradt tánc címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hullámok címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Ärgerlich címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)