Utolsó bolondja Szilveszter az évnek,
szamárpadban ül ő, ha nem hiszed, nézd meg!
Részeges, bohókás, elcsuklik a hangja,
fals az ő éneke, elázott a lantja.

Egész évben komoly, bölcs napok születtek,
unja már az anyjuk, s örül e kisdednek,
nagyon bohókás ő, semmire nincs gondja,
míg pikáns tréfáit számlálatlan ontja.

Közben annyit eszik, attól ló kidőlne,
szeszt önt a garatra időről-időre,
fürdik a pezsgőben, bűzlik pálinkától,
ő a példaképünk, ki nem józan, s jámbor.

Majmolva köszöntsük, utánozzuk gyorsan,
ússzunk a vodkában, pezsgőben, s a borban,
ne törődjünk vele, mi volt az óévben,
s higgyük, új esztendőnk sokkal különb lészen!

Kívánjunk minden jót akinek csak tudunk,
szomorkodni ma ne hagyjunk mást, se` magunk,
együnk-igyunk vígan, ne próbáljunk félni,
s akkor egész évben így fogunk mi élni!

Húzd a malac farkát, patkó hoz szerencsét,
együnk sütőtököt, s három tányér lencsét,
ne hagyjuk elszállni, elúszni szerencsénk,
mellőzzük a szárnyast, halat, mit ehetnénk!

Hát ilyen Szilveszter, év utolsó napja,
mivelhogy elértük, rangját meg is kapja,
kaput nyithat nekünk egy boldogabb évre,
mikor üt az óra, várjunk víg éjfélre