HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45795

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2018-01-08

Bajadéra 12/3

Erősen tűzött még a délutáni nap. A gyalogút a tengerparton volt kiépítve, egészen a városig.
Balra a kavicsos részen még mindig nyaralók tömege fürdőzött, ki a napon, ki a vízben. Csak ők ketten indultak el a város felé. Az út jobb oldalát fák szegélyezték, és kellemes árnyékot biztosítottak az ott haladóknak. Bár ez, csak addig volt ilyen szabályosan beültetve, amíg a terület a hotelhez tartozott, azután már gyérebb volt a növényzet, szétszórtan bokrok sokasága, s csak imitt-amott árválkodott egy-egy kivénhedt olajfa.
Dánielt kérdések tömkelege feszítette. Szeretett volna minél többet megtudni a lányról, hiszen két napig, nyelvtudás hiánya miatt, szinte némaságra volt ítélve.
- Te hol élsz, és mit csinálsz?
- Gyulán, és te?
- Szombathelyen!... Úgy látom, a szüleink nem sokat tettek annak érdekében, hogy találkozhassunk - mondta Dániel és kacagtak mindketten.
- Még mielőtt rátérnék, hogy mit csinálok, tudom, feszít a kíváncsiság, de valami buta illendőség miatt nem mered megkérdezni a koromat. Pedig a nőknek éppen úgy van koruk, akár a férfiaknak, amit úgysem lehet eltitkolni. Én egyszerűen baromságnak tartom, hogy egy fiú nem kérdezheti meg a lányt, hogy milyen idős. Bár lehet, hogy okosabb lenne ha hallgatnák, mert kiderül, hogy már vénlány vagyok.
- No, ne viccelj már.
- Mindenesetre, nálad idősebb. Huszonhat éves vagyok.
- Ki van zárva...
- Pedig, igen. Amúgy azt hiszem, nagyon jó emberismerő vagy. Amikor ott a sziklán ültünk, emlékszel mit mondtál? Azt, hogy bölcsészhallgató vagyok, vagy talán filozófiát hallgatok, igaz?
- Igen, és telitalálat?
- Nagyjából igen. Bölcsész voltam, de felvettem a filozófiát is, meg még módszertant, úgyhogy akár tanár is lehetnék. De nem vagyok semmi... azaz, hivatalnok vagyok az önkormányzatnál, egy közönséges hivatalnokocska, minimálbéren, már két éve dolgozom ott.
- Nem szereted?
- Nézd, nincs választási lehetőségem egy olyan kisvárosban, mint Gyula. Tanárnak nem mennék most, amilyen állapotok az oktatásban uralkodnak, inkább nem, bár a béren az mit sem változtatna. Van egy barátnőm, tanítónő, ő is minimálbérért dolgozik, csak sokkal többet, mint én. Én letudom a nyolc órát, és kész, de egy pedagógusnak ott vannak még a szülők. Fogadóórák, szülői értekezletek, azonkívül is mindig van a szülőknek jaja-baja, meg aztán ott vannak a kirándulások, azok megszervezése, aztán a több napi távollét otthonról, az már napi 24 óra munka, és még nem beszéltem a dolgozatokról, az adminisztrációról, értekezletekről és megannyi ostobaság...
- Hááát, mit szeretnél csinálni?...
- Hogy mit szeretnék, az nem is kérdés, egy olyan kisvárosban nincs lehetőségem semmire, ahhoz, hogy nagyvárosba menjek, ahhoz viszont pénz kell. Most még otthon lakom a szüleimnél, máskülönben nem tudnék kijönni a fizetésemből, egy kezdőnek meg ennyi a fizetése nagyvárosban is, és tessék lakást fizetni belőle, meg közlekedést, és aztán fel lehet fordulni, mert másra más nem marad. Te mihez kezdesz, ha már kezedben van a diploma, lesz munkád?
- Ott a városomban, hívnak egy helyi gimibe tanárnak. Tudom, hogy szerény a bér, majd még próbálkozom másutt is, de Pestet nem szeretem, legalábbis ott élni nem szeretnék.
- Magam is így vagyok vele, viszont Szegeden sincs nagyon lehetőség... fogalmam sincs, mit kellene tennem. Hacsak nem megyek Cambridge-be? - nevetett - Nincs kedvem külföldre menni, itthon meg?... hagyjuk...

Jó volt sétálni a kihalt úton, körülölelve a végtelen kékség által. Beszélgettek, ismerkedtek, és kellemesen érezték magukat egymás társaságában. Ahogy közeledtek a városhoz, úgy kezdett a gyalogút enyhe kaptatóvá válni, hiszen a város többnyire a hegyoldalon terül el. Valójában, be van építve egészen a partig, sőt kisebb strandokat is kialakítottak, viszont oda is lépcsőkön kell lemenni a strandolni vágyóknak.
Őket ezúttal, nem a strand érdekelte, a várost akarták látni. Amint felértek az emelkedőn, eléjük tárult a városkép. Volt ott egy kilátó is a tenger felé, korláttal, egy paddal, a fa alatt. Ott meg is pihentek kicsit, az árnyas fa hűsében, majd a tengert nézték hosszan. Érdekes volt fentről nézni a vizet. A vitorlások, csónakok egészen parányinak látszottak, sőt még a nagy utasszállító hajó is, ami a rijékai kikötő felé tartott, játékhajónak tűnt, parányi bábokkal a fedélzetén. A távolban egy sziget látszott körvonalazódni. Cres szigete lehetett, minden bizonnyal.
A városba érve, Dániel megjegyezte.
- Itt fagyizónak kell lennie valahol a közelben!
- Honnan tudod, jártál már itt?... Aha, értem már...
Hamar meg is találták a kellemes hűsben a fagyizót, s helyet foglaltak a kényelmes kis teraszon, ahonnan éppen a parkra láttak. Virág hosszan bámulta a pálmafákat, amik körülölelték a parkot, de voltak ott banánfák is, fenyők, meg virág és zöld minden mennyiségben. Elbámészkodott, amíg Dániel rendelt, s amíg várták, hogy megérkezzen a fagyijuk.
- Aztán megnézzük ezt közelebbről is, jó?
- De meg ám! Gyönyörű... - áradozott Dániel is - csak előbb lehűtjük magunkat cseppet.
Dániel mohón kezdte kanalazni a fagyit, Virág lassan evett, és nézte a fiút. Eddig nem is volt arra módja, hogy megnézze magának, már csak azért sem, mert a fiú mindig őt nézte, de most belemerült a fagyizásba, s volt alkalma jobban megnézni őt.
Hosszúkás arc, sötét, rövid haj, az orrában van egy piciny görbület, az álla kissé előreszegett, markáns férfiáll, a szemét, a szeme színét nem tudja megnézni, mert ha a fiú ránéz, ő gyorsan elkapja a tekintetét. El kell ismerni, nagyon jóképű fiú.
Amikor a fiú pohara kiürült, akkor szólalt meg a lány.
- Segítesz? Nem tudok ennyi fagyit megenni...

Miután alaposan megnézték a kerteket, parkokat, az Angiolina parkot, majd a Saint James Parkot, ezek voltak a legkülönlegesebbek, szemügyre vették a növényzet fajait, különlegességeit, akkor Virág azt javasolta, hogy nézzék meg a palotákat.
- Vegyük csak elő az egykori történelem-tudományunkat. Én csupán annyira emlékszem, hogy valamikor Opatija, az akkori Abbázia, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, Rijekával együtt, azaz, az akkori Fiumevel, és hogy Ferenc József sok időt töltött itt, a mai Kvarner Hotelben, ami akkor az ő palotája volt. Hát mondjuk, ennyi maradt meg, no meg az, hogy az akkori urak is tudtak élni, akár a maiak, és kicsit sem zavarta őket, hogy emberek éhen halnak körülöttük, ahogyan a mai urakat sem zavarja. Szóval, mi változott? Te tudod rá a választ?
- Hahaha - nevetett Dániel - azt hiszem a történelem tudományokban magam sem vagyok jártasabb nálad. Képzeld, Dénest még meg is buktatták magyarból és történelemből...
- Szóval, ti már általánosban is együtt jártatok?
- Dénessel unokafivérek is vagyunk. Ők kinn voltak Angliában, onnan ered Dénes angol nyelvtudása. Két évig dolgoztak a szülei Londonban, csak Dénes nem bírta az angol kosztot. Gyakorlatilag semmit sem bírt megenni, éppen abban az időben volt növésben, nagyot nőtt, de meggörbült a gerince, mert szinte alig evett, és nem bírta el, emiatt jöttek haza. Itt kezdte a nyolcadikat, de megbuktatták, mert nem tudta eléggé a magyar irodalmat és a magyar történelemtudása hiányosságai miatt. Akkor kerültünk egy osztályba, amikor ő újra nyolcadikos lett. Egy évvel idősebb nálam, de nyolcadiktól együtt jártunk, aztán gimibe is, és egyetemre is.
- Hát bunkó volt az a tanár, aki megbuktatta ez miatt...
- Szerintem is, tudva azt, hogy gimiben újra a kőkorszaktól kezdtük a történelmet, és akkor sem jutottunk el a második világháborúig, ahogyan általánosban sem, tehát, ő sem tudott kevesebbet, mint amennyit mi tudtunk.
- Ilyenkor, miért nem értékelik a tanárok az előnyöket? Miért csak a hátrányok miatt büntetik a gyereket? Az, hogy megtanult angolul, az olyan előnyt jelentett, hogy simán be tudta volna hozni, akár a történelem, akár az irodalomban elszenvedett hiányosságait, anélkül, hogy megbuktatják. Sohasem fogom megérteni, hogy egy pedagógusnak nincs annyi sütnivalója, hogy mérlegre tegye az értékeket, csak mindenki hajtja a magáét, mintha csak az ő tantárgya lenne fontos... Na mindegy, kinőttem már abból a korból, hogy ilyen hülyeségeken felizgassam magam. És Karesz? Ő is gyerekkori barát?
- Nem, vele az egyetemen találkoztam, és összebarátkoztunk. Karesz lángész. Ő volt a legjobb mindenből, okos srác, és jó barát, csak éppen valami kisebbségi komplexusban szenved, nyilván a termete miatt, ugye éppen mi ketten is jó magasak vagyunk, Dénes 192 centi magas, én 184, Karesz meg szenved ettől, de remélem most már kinövi, színjelesre diplomázott.
- Attól nem lesz magasabb... de szerintem is butaság nem elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nyilván ezt ő is tudja, és hiszem, hogy túl is teszi magát rajta. Nekem úgy tűnik, hogy annak a Ferenc Jóskának nem voltak ilyen komplexusai, nézd, ez is az ő palotája volt - mutatott rá a téren álló palotára, - nagy volt a rokonság, nyilván azért volt szüksége ennyi palotára, s ide jártak üdülni. Tudod, hogy a sétány a parton, az is róla van elnevezve? Habár ez a sugárút itt fenn, ez már Tito marsall nevét viseli.

folyt. köv...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5236
Időpont: 2018-01-19 13:53:36

válasz hundido (2018-01-18 11:08:46) üzenetére
Szia!

Én viszont, örömmel látlak!
Köszönöm.
Üdv. Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1010
Időpont: 2018-01-18 11:08:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
kellemes ez a rész. A beszélgetésekből sok minden kiderül. Örömmel olvastam. üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5236
Időpont: 2018-01-11 09:48:17

válasz oroszlán (2018-01-11 00:01:05) üzenetére
Drága Ica!

Igen, sok baj van nálunk, rámutatnak a fiatalok egyéb társadalmi problémákra is.
Köszönöm szépen a figyelmed.

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5236
Időpont: 2018-01-11 09:44:59

válasz F János (2018-01-10 15:22:22) üzenetére
Kedves János!

Örülök, hogy nem hagytad annyiban, mert végül rájöttem, hol a hiba. Az, hogy hűtsük le, az helyes, viszont ebben az esetben, így lenne helyes: lehűtjük magunkat...

Mindjárt javítom! Köszönöm.

Üdvözlettel
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6636
Időpont: 2018-01-11 00:01:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága ida!

Sok mindent megtudtak egymásról a fiatalok. Elég szomorú. hogy több diplomával egy önkormányzati irodában kell magát elpazarolni. (bocs a kifejezésért)
Szeretettel és figyelemmel olvastam, gratulálok: Ica
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
410
Időpont: 2018-01-10 15:22:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
válasz Kőműves Ida (2018-01-09 15:05:32) üzenetére
Kedves Ida!

Kicsit vitatkoznék veled, merte ebben a mondatban nem mindegy, hogy lehűtsük, vagy hűtsük le.

"csak előbb lehűtsük magunkat kicsit."

Szerintem úgy kellett volna írni: csak előbb hűtsük le magunkat kicsit. De az is jobb lett volna: csak előbb hűsítsünk magunkon egy kicsit.

Csak jelzem, hogy nem vagyok nyelvész, én csak így érzem. Erről Kankalin többet tudna mondani.

Üdvözlettel: János
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5236
Időpont: 2018-01-09 16:05:15

válasz efmatild (2018-01-09 13:45:24) üzenetére
Drága Matild!

Örülök, hogy neked tetszettek a leíró részek is, meg a fiatalok problémái is előtérbe kerülnek. Van benne jó adag társadalomkritika is, meg még egyéb is lesz. Hát igen, az élet nem fenékig tejfel, sőt!... Mosolygok a kérdéseden, hogyan oldják meg a távolságot... de azt majd én megoldom. A 11-ik rész után kérek majd tippeket, arra vonatkozóan, hogy mire gondoltok, mi lesz a vége? Addig nem kell vele foglalkozni. :) Azt hiszem, kellően titokzatos voltam. :)
Leírások is lesznek még, úgy, hogy olvashatsz kedvedre valót is. Örülök, hogy itt voltál.

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5236
Időpont: 2018-01-09 15:05:32

válasz F János (2018-01-08 15:47:19) üzenetére
Kedves János!

Mindig örülök, ha olyan megjegyzéseket kapok, ami által jobbá lesz az írás. Az emiatt-al egyet is értek. A másik viszont: lehűtsük, vagy hűtsük le, az viszont teljesen mindegy, számomra legalábbis. Mindenesetre köszönöm a megjegyzéseket.

Azt viszont, igazán sajnálom, hogy lelohadt az érdeklődésed. Embere válogatja, hogy kinek mi az izgalmas. Néhány fejezeten keresztül, ismerkednek egymással a főhősök, meg a környezettel, ahol járnak, ezáltal ismerjük meg mi is őket, betekintést nyerhetünk az előéletükbe, és láttatják velünk, amit maguk is látnak. Így kerülünk közelebb hozzájuk, értjük meg a gondolataikat, aztán vagy tudunk azonosulni velük, vagy nem, az már rajtunk múlik.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdvözlettel :)
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
391
Időpont: 2018-01-09 13:45:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Mindig örömmel olvasom a természetről írt részeket, mint most is a tengerparti sétát, sok mindent meg lehet tudni Opatijában és környékén mi található. A fiatalok közös nevezőre jutása után (mindketten magyarok)előjönnek milyen problémákkal küzdenek a mai fiatalok, ami sajnos, nagyon valós. Visszazökkentem a valóságba...Jól kitaláltad, hogy Virág Gyulán, Dániel pedig Szombathelyen él. Távolabbra már nem is helyezhetted a két fiatal lakhelyét. Érdeklődéssel várom, hogy ezt a távolságot a nyaralás után hogyan fogják megtenni, milyen szoros lesz a kapcsolatuk?
Szeretettel ölellek! Matild
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
410
Időpont: 2018-01-08 15:47:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Kedves Ida!

Ez nem sikerült valami izgalmasra. Kicsit lelohadt az érdeklődésem, de remélem a fojtatás ismét felkelti.

Csak egy megjegyzés, ez nekem nem tetszik: "csak előbb lehűtsük magunkat kicsit." Szerintem hűtsük le magunkat. Meg ez sem: "ez miatt jöttek haza." Szerintem, emiatt jobb lenne.

Ne vedd kötözködésnek.

Üdvözlettel: János

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/10 című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Sínek mentén címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Minap egy koldus jött felém... címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Bingó címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Valamikor címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)