HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 24 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51228 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2018-01-08
Bajadéra 12/3Erősen tűzött még a délutáni nap. A gyalogút a tengerparton volt kiépítve, egészen a városig.
Balra a kavicsos részen még mindig nyaralók tömege fürdőzött, ki a napon, ki a vízben. Csak ők ketten indultak el a város felé. Az út jobb oldalát fák szegélyezték, és kellemes árnyékot biztosítottak az ott haladóknak. Bár ez, csak addig volt ilyen szabályosan beültetve, amíg a terület a hotelhez tartozott, azután már gyérebb volt a növényzet, szétszórtan bokrok sokasága, s csak imitt-amott árválkodott egy-egy kivénhedt olajfa. Dánielt kérdések tömkelege feszítette. Szeretett volna minél többet megtudni a lányról, hiszen két napig, nyelvtudás hiánya miatt, szinte némaságra volt ítélve. - Te hol élsz, és mit csinálsz? - Gyulán, és te? - Szombathelyen!... Úgy látom, a szüleink nem sokat tettek annak érdekében, hogy találkozhassunk - mondta Dániel és kacagtak mindketten. - Még mielőtt rátérnék, hogy mit csinálok, tudom, feszít a kíváncsiság, de valami buta illendőség miatt nem mered megkérdezni a koromat. Pedig a nőknek éppen úgy van koruk, akár a férfiaknak, amit úgysem lehet eltitkolni. Én egyszerűen baromságnak tartom, hogy egy fiú nem kérdezheti meg a lányt, hogy milyen idős. Bár lehet, hogy okosabb lenne ha hallgatnák, mert kiderül, hogy már vénlány vagyok. - No, ne viccelj már. - Mindenesetre, nálad idősebb. Huszonhat éves vagyok. - Ki van zárva... - Pedig, igen. Amúgy azt hiszem, nagyon jó emberismerő vagy. Amikor ott a sziklán ültünk, emlékszel mit mondtál? Azt, hogy bölcsészhallgató vagyok, vagy talán filozófiát hallgatok, igaz? - Igen, és telitalálat? - Nagyjából igen. Bölcsész voltam, de felvettem a filozófiát is, meg még módszertant, úgyhogy akár tanár is lehetnék. De nem vagyok semmi... azaz, hivatalnok vagyok az önkormányzatnál, egy közönséges hivatalnokocska, minimálbéren, már két éve dolgozom ott. - Nem szereted? - Nézd, nincs választási lehetőségem egy olyan kisvárosban, mint Gyula. Tanárnak nem mennék most, amilyen állapotok az oktatásban uralkodnak, inkább nem, bár a béren az mit sem változtatna. Van egy barátnőm, tanítónő, ő is minimálbérért dolgozik, csak sokkal többet, mint én. Én letudom a nyolc órát, és kész, de egy pedagógusnak ott vannak még a szülők. Fogadóórák, szülői értekezletek, azonkívül is mindig van a szülőknek jaja-baja, meg aztán ott vannak a kirándulások, azok megszervezése, a több napi távollét otthonról, az már napi 24 óra munka, és még nem beszéltem a dolgozatokról, az adminisztrációról, értekezletekről és megannyi ostobaság... - Hááát, mit szeretnél csinálni?... - Hogy mit szeretnék, az nem is kérdés, egy olyan kisvárosban nincs lehetőségem semmire, ahhoz, hogy nagyvárosba menjek, ahhoz viszont pénz kell. Most még otthon lakom a szülői házban, máskülönben nem tudnék kijönni a béremből, egy kezdőnek meg ennyi a fizetése nagyvárosban is, és tessék lakást fizetni belőle, meg közlekedést, és aztán fel lehet fordulni, mert másra más nem marad. Te mihez kezdesz, ha már kezedben van a diploma, lesz munkád? - Ott a városomban, hívnak egy helyi gimibe tanárnak. Tudom, hogy szerény a bér, majd még próbálkozom másutt is, de Pestet nem szeretem, legalábbis ott élni nem szeretnék. - Magam is így vagyok vele, viszont Szegeden sincs nagyon lehetőség ... fogalmam sincs, mit kellene tennem. Hacsak nem megyek Cambridge-be? - nevetett - Nincs kedvem külföldre menni, itthon meg? Hagyjuk... Jó volt sétálni a kihalt úton, körülölelve a végtelen kékség által. Beszélgettek, ismerkedtek, és kellemesen érezték magukat egymás társaságában. Ahogy közeledtek a városhoz, úgy kezdett a gyalogút enyhe kaptatóvá válni, hiszen a város többnyire a hegyoldalon terül el. Valójában, be van építve egészen a partig, sőt kisebb strandokat is kialakítottak, viszont oda is lépcsőkön kell lemenni a strandolni vágyóknak. Őket ezúttal, nem a strand érdekelte, a várost akarták látni. Amint felértek az emelkedőn, eléjük tárult a városkép. Volt ott egy kilátó is a tenger felé, korláttal, egy paddal, a fa alatt. Ott meg is pihentek kicsit, az árnyas fa hűsében, majd a tengert nézték hosszan. Érdekes volt fentről nézni a vizet. A vitorlások, csónakok egészen parányinak látszottak, sőt még a nagy utasszállító hajó is, ami a rijékai kikötő felé tartott, játékhajónak tűnt, parányi bábokkal a fedélzetén. A távolban egy sziget látszott körvonalazódni. Cres szigete lehetett, minden bizonnyal. A városba érve, Dániel megjegyezte. - Itt fagyizónak kell lennie valahol a közelben! - Honnan tudod, jártál már itt?... Aha, értem már... Hamar meg is találták a kellemes hűsben a fagyizót, s helyet foglaltak a kényelmes kis teraszon, ahonnan éppen a parkra láttak. Virág hosszan bámulta a pálmafákat, amik körülölelték a parkot, de voltak ott banánfák is, fenyők, meg virág és zöld minden mennyiségben. Elbámészkodott, amíg Dániel rendelt, s amíg várták, hogy megérkezzen a fagyijuk. - Aztán megnézzük ezt közelebbről is, jó? - De meg ám! Gyönyörű... - áradozott Dániel is - csak előbb lehűtjük magunkat cseppet. Dániel mohón kezdte kanalazni a fagyit, Virág lassan evett, és nézte a fiút. Eddig nem is volt arra módja, hogy megnézze magának, már csak azért sem, mert a fiú mindig őt nézte, de most belemerült a fagyizásba, s volt alkalma jobban megnézni őt. Hosszúkás arc, sötét, rövid haj, az orrában van egy piciny görbület, az álla kissé előreszegett, markáns férfiáll, a szemét, a szeme színét nem tudja megnézni, mert ha a fiú ránéz, ő gyorsan elkapja a tekintetét. El kell ismerni, nagyon jóképű fiú. Amikor a fiú pohara kiürült, akkor szólalt meg a lány. - Segítesz? Nem tudok ennyi fagyit megenni... Miután alaposan megnézték a kerteket, parkokat, az Angiolina parkot, majd a Saint James Parkot, ezek voltak a legkülönlegesebbek, szemügyre vették a növényzet fajait, különlegességeit, akkor Virág azt javasolta, hogy nézzék meg a palotákat. - Vegyük csak elő az egykori történelem-tudományunkat. Én csupán annyira emlékszem, hogy valamikor Opatija, az akkori Abbázia, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, Rijekával együtt, azaz, az akkori Fiumevel, és hogy Ferenc József sok időt töltött itt, a mai Kvarner Hotelben, ami akkor az ő palotája volt. Hát mondjuk, ennyi maradt meg, no meg az, hogy az akkori urak is tudtak élni, akár a maiak, és kicsit sem zavarta őket, hogy emberek éhen halnak körülöttük, ahogyan a mai urakat sem zavarja. Szóval, mi változott? Te tudod rá a választ? - Hahaha - nevetett Dániel - azt hiszem a történelem tudományokban magam sem vagyok jártasabb nálad. Képzeld, Dénest még meg is buktatták magyarból és történelemből... - Szóval, ti már általánosban is együtt jártatok? - Dénessel unokafivérek is vagyunk. Ők kinn voltak Angliában, onnan ered Dénes angol nyelvtudása. Két évig dolgoztak a szülei Londonban, csak Dénes nem bírta az angol kosztot. Gyakorlatilag semmit sem bírt megenni, éppen abban az időben volt növésben, nagyot nőtt, de meggörbült a gerince, mert szinte alig evett, és nem bírta el, emiatt jöttek haza. Itt kezdte a nyolcadikat, de megbuktatták, mert nem tudta eléggé a magyar irodalmat és a magyar történelemtudása hiányosságai miatt. Akkor kerültünk egy osztályba, amikor ő újra nyolcadikos lett. Egy évvel idősebb nálam, de nyolcadiktól együtt jártunk, aztán gimibe is, és egyetemre is. - Hát bunkó volt az a tanár, aki megbuktatta emiatt... - Szerintem is, tudva azt, hogy gimiben újra a kőkorszaktól kezdtük a történelmet, és akkor sem jutottunk el a második világháborúig, ahogyan általánosban sem, tehát, ő sem tudott kevesebbet, mint amennyit mi tudtunk. - Ilyenkor, miért nem értékelik a tanárok az előnyöket? Miért csak a hátrányok miatt büntetik a gyereket? Az, hogy megtanult angolul, az olyan előnyt jelentett, hogy simán be tudta volna hozni, akár a történelem, akár az irodalomban elszenvedett hiányosságait, anélkül, hogy megbuktatják. Sohasem fogom megérteni, hogy egy pedagógusnak nincs annyi sütnivalója, hogy mérlegre tegye az értékeket, csak mindenki hajtja a magáét, mintha csak az ő tantárgya lenne fontos... Na mindegy, kinőttem már abból a korból, hogy ilyen hülyeségeken felizgassam magam. És Karesz? Ő is gyerekkori barát? - Nem, vele az egyetemen találkoztam, és összebarátkoztunk. Karesz lángész. Ő volt a legjobb mindenből, okos srác, és jó barát, csak éppen valami kisebbségi komplexusban szenved, nyilván a termete miatt, ugye éppen mi ketten is jó magasak vagyunk, Dénes 192 centi magas, én 184, Karesz meg szenved ettől, de remélem most már kinövi, színjelesre diplomázott. - Attól nem lesz magasabb ... de szerintem is butaság nem elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nyilván ezt ő is tudja, és hiszem, hogy túl is teszi magát rajta. Nekem úgy tűnik, hogy annak a Ferenc Jóskának nem voltak ilyen komplexusai, nézd, ez is az ő palotája volt - mutatott rá a téren álló palotára, - nagy volt a rokonság, nyilván azért volt szüksége ennyi palotára, s ide jártak üdülni. Tudod, hogy a sétány a parton, az is róla van elnevezve? Habár ez a sugárút itt fenn, ez már Tito marsall nevét viseli. folyt. köv... Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Madár alkotást töltött fel Utolsó napokra címmel a várólistára ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tacsi pacsi címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Mert hazudni kell című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Életre fűszerezlek című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Üvegcserepek című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lábadozva című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Életre fűszerezlek című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |