1989. október 23-án déli 12 órakor Szűrös Mátyás az MSZMP KB volt titkára, az Országgyűlés elnöke az Országház Dunára néző erkélyéről kikiáltotta a Harmadik Magyar Köztársaságot.
Ezen a napon 11.30 -kor Villányi Ica a VII. Péterfy Sándor utcai kórház szülészetén, fenn a IV. emeleten egészséges leány-gyermeknek adott életet. A kislány 51 cm hosszú és 2.95 kg súlyú volt. Az anyakönyvi kivonatba Kelemen Ibolya néven lett bejegyezve. Apja a Baross téren a Park szálló emeleti szobájában egy kurvával kefélt éppen.
Novemberben lezajlott a "négy igenes" népszavazás, melynek során a magyar emberek hitet tettek a változások mellett.
1990. március 25. és április 8. között szabad választások voltak Magyarországon. A választást meggyőző többséggel a Magyar Demokrata Fórum nyerte, s ennek megfelelően Antall József alakíthatott kormányt.
Június 12-én váratlanul meghalt Margó néni. Szép halála volt, mindenki ilyet kíván magának. Este elaludt, s reggel már nem ébredt fel. Balu a temetés után beköltözött a szobájába, ez volt a nagyobbik szoba, Ica a babával maradt a sajátjában.

Két napra rá egy szörnyű, kétségekkel, bizonytalansággal teli tavaszt követően az új kormány egyetlen tollvonással eltörölte a föld színéről a Hivatalt. A megszűnés gyakorlati levezénylését intéző államtitkár nem indokolta a kormánydöntést. A főosztályokat, osztályokat, részlegeket feloszlatták, illetve részben beleolvasztották a Központi Statisztikai Hivatal szervezeti keretébe. Maradt a Számítástechnikai Főosztály, de csoport lett belőle, vezetőit elbocsátották. Megszűnt a Területi Főosztály is, ám Roth Emil osztályát érthetetlen módon változatlan keretben, teljes létszámmal átvette a KSH. Az Agrárgazdálkodási Főosztály nem élte túl az átszervezési, racionalizálási hullámot, az ott dolgozók talpára, tekintet nélkül szociális körülményeikre, kinek hány gyereket kell eltartani, vagy hány éve van hátra a nyugdíjig - útilaput kötöttek.
Kirúgták Villányi Icát is. A kis Ibi még nem volt egy éves. Aranyos kislány volt különben, de az apja nem foglalkozott vele, észre se vette.
Aznap, amikor szélnek eresztették, Ica este az asztal mellett elsírta magát. Ezt látva azt mondta a "férje":
-Ne szarj be, mert büdös lesz. Felveszlek a cégemhez gépírónőnek. Úgyis fel kéne valakit vennem, mert megy a szekér, sok a munka.
Ica levette a szemüvegét, letörölte könnyeit a kézfejével, s távol álló szemeit nagy mérgesen a fiúra vetette.
-Nem kell tőled semmi, dögölj meg! Majd szerzek magamnak állást.
Egy dolog azonban ilyesmit kimondani, és egy másik dolog a megvalósítás.
1990-derekán, amikor sorra szűntek meg a munkahelyek, s emberek ezrei kerültek az utcára, nem volt keletje egy képzetlen, nyelveket nem beszélő, hátrányos külsejű gépírónőnek.
Sok-sok hiábavaló talpalás után rájött, mi az ábra. Akkor, leszűrve keserű tapasztalatait, engedett büszkeségéből.
-Tartod még az ajánlatodat?
-Mifenéről? -adta a bankot Balu.
-Hát arról, hogy alkalmazol, te hülye.
-Ja - mondta a fiú, rövid tépelődés után. -Itthon fogsz dolgozni, egyelőre nincs még saját irodám. Majd veszek neked írógépet, papírt, indigót, meg minden szart. Minimálbérre leszel bejelentve, a többi pénzt zsebbe kapod!

Még abban az évben felmondott a Kutató Intézetben. Kibérelt egy utcára nyíló irodahelyiséget a Munkás utca és a Huszár utca sarkán, szemben a Hági sörözővel. Jól ment az üzlet, sok ügyfele volt, egymásnak adták a kilincset. A foci-bajnokságok szépen hoztak a konyhára, s kapcsolatai révén Emil is folyamatosan ellátta munkával: promóciós anyagokat kellett cégének készíteni más vállalatok számára. Bunda volt? Hát persze. Balu tudta, hogy bunda, de nem érdekelte. Az se, hogy a befolyó pénz nagy része felett Emil rendelkezik: különböző alapítványoknak, és non-profit szervezeteknek kellett meghatározott összegeket átutalni. A tervezést és a kivitelezést, alvállalkozóként a Szikra Nyomda bonyolította. A bevételek 40 %-a Balu markát ütötte, és ez bizony szép summa volt.
1991 januárjától itt dolgozott Barna Roland is, ő lett a cég marketing-igazgatója.
Hogy került ide a nyalka csatár? Mi volt a munkája, a feladata?
Az, bizony egy külön történet, amit, ha sorra kerül, és lesz időnk, elmesélünk.