Fiúk jól csinálják,
jókat nem bírálják,
gonoszt nem szívelik
a csapdát kerülik,
akik nem birkák ám,
nézd csak hogy néznek rám,
érzik, ravasz leszek,
mindent letesztelek.
Ez így bizony jól van,
én is fiú voltam
ötven-hatvan éve,
mint egy élő béke
úgy harcoltam egyre,
felmentem a hegyre,
mint egy kissé karcos
derék békeharcos.

A fiú kisérthetők?
Pénzért megvehetők?
Vajon hízelgéssel
és egy vagon pénzzel
könnyen megkenhetők?
Ők olyan esendők,
mint a többi birka,
aki le van nyírva?
Avagy büszke párák,
kik a babért várják,
ragadozó-prédák,
válaszolni némák?
A fiúk hősök -e?
Kinek erős hite?
Avagy könnyen buknak,
azonnal megfutnak?

A fiúk szegények,
meglehet szerények,
nem ők akik futnak,
a mezőn alusznak,
ezért gyengék, véznák,
rajtuk sok lány néz át.
Van -e köztük derék,
vagy heverő herék?
Lusta, gyepes, hájas,
még csak nem is nyájas?
Kedves, lányt tisztelő,
ki lesz kiváló vő
egy derék apósnak,
s aki nem született
eleve adósnak?

A fiúk oly gagyik,
a harcosabb nagyik
lekörözik őket,
mert félik a nőket,
vén papák, mint ebek,
körbe kerítenek,
sok ily vitéz legényt,
ki csak játszik keményt.
A fiúk nem készek,
mester után néznek,
fejlődőképesek
amikor éhesek...
Innen szép ám nyerni,
de merni kell, merni,
ismeretből sokat,
meggyőzni másokat
igazi jellemmel,
sziporkás szellemmel,
bár borostás képpel,
de borotva-ésszel...