HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2018-12-05 00:56:22

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2018-01-16

Mi kommunista ifjak...MK V/7

A Hivatal vezetőségének intézkedési jogát felfüggesztették. Kineveztek egy embert a felszámolás végrehajtására, Milosch József volt a becsületes neve. Ha él, még most is az. Nem volt egy bizalomgerjesztő alak. Szikár termet, száraz, csontos, érzelem-mentes faarc. Acélkeretes szemüveg, aminek lencséje úgy villog a neonfényben, mint rendőrnyomozó asztalán a vallatólámpa.
Amikor beszélt, a bal szeme alatt rángatózott egy izom.
Ez az ember végiglátogatta az osztályokat, s mint isten-ítéletet, ellentmondást nem tűrő hangon kihirdette a verdiktet, vagyis, hogy kivel, mi lesz. A dolgozók csak ültek a fenekükön az íróasztaloknál, nem dolgoztak, nem volt már mit, és nem is beszélgettek. Néha jött valaki, egy halott-sápadt kolléga. Hallgatták a szállingózó híreket, kiket rúgtak ki eddig. Bénult lélekkel várták az ítélkező embert. Titokban mindenki reménykedett, hogy ő talán kivétel lesz, s maradhat.

Svéder elvtársnak az Agrárgazdálkodási Főosztály egyik első emeleti tágas irodájában volt az íróasztala. Rajta kívül négyen dolgoztak még abban a szobában. Az iroda ablaka a parkra nyílt. A játszótéren óvodás-csoporttal foglalkozott egy fiatal óvónő.
Kellemes, verőfényes nap volt, vakítóan kék ég borult a Hivatal fölé és a parkra. 11 óra után belépett a szobába a felszámoló-biztos. Nem köszönt, csak kurtán odabiccentett. -Ezt a részleget megszüntetjük - közölte minden bevezetés nélkül. -Holnap már nem kell bejönni, emberek. Munkakönyvüket átvehetik a Személyzetin. Fizetésüket számfejtik, és kipostázzák. Van kérdés?

Néma csönd és hullaszag, mint a koporsóban két méterrel a föld alatt. Valaki sóhajt. Horváthnéből előcsuklik a sírás. Már nem érdekli semmi, már nem akar semmit leplezni, takargatni. Minek? Kinyitja íróasztalának alsó ajtaját, fél üveg vörösbort vesz elő, meghúzza. Naponta elfogy két üveggel. Masszív alkoholista Horváthné. Régebben Colával itta, most már tisztán. Eddig, a régi rossz kommunista rendszerben megtűrték, szerették, elnézték neki. Hó végén vitte haza a borítékot, úgy, mint a többiek. Jó kolléga szegény Teri, három kiskorú gyermeket tart el. Férjét leszázalékolták, szívbeteg, nem sok pénzt kap az államtól, rokkant-nyugdíja a hideg vízre sem elég.
Iszik, dönti le a gégéjén a bort. Kluty, kluty. Sír, csuklik.
-Van kérdés, igen van! - szögezi neki az ítélő-ember mellkasának. Kinyújtja a kezét, mutatóujja reszket, vádlón mered előre. - Igenis van! Azt mondja meg nekem az úr, hogy hogyan fogok megélni a három gyerekemmel, és a rokkantnyugdíjas férjemmel?
A férfi nézi. Mint kígyó, a sánta, szárnya-törött verebet.
-Majd kitalál valamit -mondja lazán. -Maga még viszonylag fiatal, menjen el takarítani. Csak ne igyon. - Elfordul, felvonja a vállát. Ugyan kérem, neki ne jöjjenek ilyesmivel, ő csak a munkáját végzi.
-Más? Esetleg valami gyakorlati probléma?
Ősz fej emelkedik leghátul, ablak felől. Szelíd galamb, kék szemmel, Ágoston Józsi bácsi.
-Az én problémám elég gyakorlati. Két családot segítek a keresetemből. A fiam nemrég meghalt autó-balesetben. A menyem otthon van gyesen a két-éves kis-unokámmal és a három hónapos babájával. Azon felül a lányom egyik gyereke fogyatékos, állandó kórházi felügyeletre szorul. Tömérdek pénzbe kerül a kórház, az orvos a patika. Jövőre mennék nyugdíjba és most...

Milosch arca rezzenetlen. Odanéz egy pillanatra, de már el is fordult. Csak úgy hányavetin szól:
-Bácsi, ezt ne nekem mondja, én ezen nem tudok segíteni.
Lép egyet az ajtó felé. Visszanéz, bal szeme alatt rángatózik az ideg. Felemeli a hangját.
-Az állam nem fejőstehén, most már meg kell tanulnia mindenkinek!

Kezében a kilincs, menne tovább, mögötte fortisszimmóval csap fel a lárma.
-Mit beszél ez?
Svéder elvtárs ugrik talpra, kihajtós, rövid-ujjú fehér inget visel nyakkendő nélkül, reng a nagy hasa, vereslik a képe. -Azt akarják, hogy éhen dögöljünk a családjainkkal? Mi!?
Kiabálás, zűrzavar, lincselős hangulat.
A felszámoló biztos kióvakodik, mielőtt még a vérmes kövér elkapná a nyakát, becsukja maga mögött az ajtót. Hát, ja. Nem egy leány-álom ez a munka, de valakinek el kell végezni. Olyasmit érez, amit majd jó pár évvel később az első parkolóőr, aki kerékbilincset tesz egy autóra, mert 20 cm -el beljebb állt meg, mint szabadott volna, - mellette, mögötte felháborodott emberek, nő a tömeg, leordítják a fejét.
Megy, kopog a cipője sarka a folyosón. A feladatot, amit rábíztak, el kell végezni. Az összes többi hülyeség.

A történet és a szereplők a fantázia szüleményei

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2018-04-27 18:46:28

Kedves Lacii!
Remekül tudtad átadni azokat a rémséges időket. volt olyan ember, aki - igaz megbízták vele - de
úgy adta tovább azoknak, akik - talán sokan - koldusok lettek. Én akkor talán a legjobb helyen dolgoztam,
egy kisváros városi tanács irodájában. Nekünk - igaz - nagyon sok dolgunk volt akkor, amit ránk bíztak,
azokat szorgalmasan elkészítettük, ott nem került senki olyan helyzetbe, mint amit itt leírtál. Igaz, olyan ember volt a tanácselnök, aki meg tudta oldani. Bár - mint - talán majdnem mindenki, párttag volt, de
megoldotta: A párbizottság minden olyan embert, aki már ott sem kellett, a városra akarta sózni. A főnökünk viszont nyugodtan elutasította az elvtársakat, hogy ők oldják meg.
Ahogy leírod: egyik napról a másikra elveszíteni a munkahelyet, bizony embertelenség és rémes lehetett...
Én sem tudom abbahagyni a részletek olvasását, mert minden nagyon érdekel, amit leírsz.
Kata
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-01-18 08:08:27

válasz oroszlán (2018-01-17 23:09:27) üzenetére
Kedves Ica! Az elhibázott/elsietett koncepciók miatt (mindent, de azonnal, nem számít kivel, mi lesz, a paraszt az egy leüthető figura a sakktáblán, stb) nagyon sok ember vesztette el az állását, megélhetést. Történetünk következő részéből kiderül majd, kik voltak a nyertesek, és kik a vesztesek? És mik voltak az okok? Szeretettel köszönöm: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-01-18 07:49:10

válasz Ylen Morisot (2018-01-17 19:00:15) üzenetére
Szia Ylen! Most nagyon durva dolgok következnek. A változásoknak voltak nyertesei és vesztesei. Köszönöm, h itt vagy! Stay with us! Üdvözlettel: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7255
Időpont: 2018-01-17 23:09:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Ez a rész mellbe vágott rendesen.
Úgy írtad meg a valóságot, szinte kirázott a hideg.
Szerencsére nem voltam ilyen helyzetben, munkatársaim sem, csak állandó rettegés, suttogás, kire kerül majd a sor, az elbocsájtás.
Gratulálok: Ica

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2018-01-17 19:00:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!
A történet emberi oldala most szíven ütött. Igen, ez maradt meg az emlékeimben: nem számított tovább semmi emberi érzelem, körülmény, humánus dolgokról innen kezdve értelmetlen volt ábrándozni, átszervezések, családok kezdtek ellehetetlenülni...
Jól írod!
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-01-17 08:12:07

válasz Kankalin (2018-01-16 16:36:23) üzenetére
Köszönöm Kankalin, igyekszem! :) Írásaimmal elsősorban szórakoztatni akarok. Próbálok olvasmányosan írni. Magam elé képzelem az Olvasót, és amikor papírra vetek (bebillentyűzök) egy szöveget, elolvasom magam is és felteszem magamnak a kérdést: tetszeni fog-e? Ha e mellett sikerül elgondolkoztatnom Téged és a többieket, az külön öröm számomra! Szeretettel várlak a folytatásnál! -én
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6347
Időpont: 2018-01-16 16:36:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2018-01-16 15:37:28) üzenetére
A mindig-mindent olvasás evidens nálam itt, de nem mindig hagyok látható nyomot, elsősorban időhiány miatt.
Nem vagyok én töritanár, tök más vagyok, de való igaz, hogy tanítok történelmet is, mert a végzettségem engedi. Nagyon szeretem, képzem magam ezen a területen is, mert érdekel. :)

Azt gondolom, hogy helyesírás és stilisztika terén többet adhatok írásaidhoz, mint történelmi tusásommal.

Ezt szólom, meg még azt is, hogy írj, írj, írj! :)
Még megjegyzem, hogy látás-és gondolkodásmódod időkeret is sző regényed köré.
Ezzel arra célzok, hogy húszévesen nem tudtad volna ezt így összehozni, jómagam pedig húszévesként nem értettem volna meg azt, amit regényedben közvetítesz.
Értem soraid, szóval örök fiatal vagyok, mint ahogy te is, de picinykét történelembe hajlóan. :)))

Nem erősségem a matek, hát nem számlálgatok.
Jó nálad felidézni valamit. Valami fontosat? :)
Köszi a gondolkodtatást (is).

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8103
Időpont: 2018-01-16 15:37:28

válasz Kankalin (2018-01-16 12:56:55) üzenetére
Szia Kankalin! Nagyon örülök, h "olvasol" és annak még jobban, h alkalmanként véleményeddel is megtisztelsz! Hozzászólásaid, tudva, h töri-tanár vagy, fontosak számomra. Olyannyira, h amikor leírok egy eseményt, eszembe jut: "vajon, mit szól hozzá Kankalin"? Csak nem futok bele egy tévedésbe, pontatlanságba?
Részletek, leírások. Semmit nem írok le, amit nem láttam, nem tapasztaltam, v hallottam hiteles forrásból. Persze összekutyulom a helyszíneket, eseményeket, időpontokat, személyeket, karaktereket, h senki ne ismerhessen magára! :) Most nagyon durva részek jönnek, az új vad-kapitalista rendszerben az egyszerű kisember még az előző, rossz rendszernél is kiszolgáltatottabb helyzeteket kénytelen átélni. Remélem, tudok újat mutatni a korról, amit még a történészek se tudnak. Szeretettel köszönöm: én
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6347
Időpont: 2018-01-16 12:56:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia "én"! :)

Olvaslak...
Nagyon bele tudom élni magam regényed minden apró részletébe, mert úgy látszik, hogy már én is élő történelem vagyok.
Szoktam is említeni töri órákon a tanítványaimnak. :)
Nagyon bejönnek a leírásaid, közelképet adnak arról, ami néhányunknak tényleg megélés, másoknak pedig maga a történelem.
Bocsi, de utólagos engedelmeddel kivettem egy helyről két pontot, mert ötöt találtam. Háromnál többet sose írj! :)
Élvezettel merülök a regényedbe.
Kíváncsi vagyok a folytatásra. :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Lázár, jöjj ki! című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Lázár, jöjj ki! című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Katasztrófa című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Betlehemtől Názáretig címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Kurva vagyok (monodráma) címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Szonett Édesanyámhoz című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A végtelen ott rejlik... címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Az emlékezés függönye című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Advent gyertyája című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Hüdolat címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Hódolat címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Leszek a béke címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)