HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1835

Írás összesen: 45991

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Varga Magdi
2018-02-10 19:46:57

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2018-01-18

Bajadéra 12/8

Az éjjel, miután Dániel haza kísérte, még sokáig nem jött álom a szemére. Egy ideig a filmen töprengett. Ő választotta, a felkínált három lehetőség közül, mert szereti Meryl Streepet, rendkívüliek az alakításai, beleéli magát a szerepeibe, s hitelesen adja a közönséges parasztasszonyt, az előkelő úrinőt, vagy akár magát az ördögöt is, vagy mint a filmben éppen, az édesanyát.
Sohasem ártok volt a film címe. Jó néhányszor összenéztek Dániellel közben, hogy ennyire bonyolult lehet gyerekeket nevelni, főleg, ha súlyos beteg is van közöttük, mint Merylnek a filmben. Bizony nagy szükség van az együttműködésre, hogy egyetértésben, küzdelmek, lemondások árán is kitartsanak egymás mellett és együtt neveljék közös gyermekeiket. Nehéz szülőnek lenni, ez a film tökéletes példa volt arra vonatkozóan, hogy mennyi megértésre, elfogadásra és kitartásra van szükség a gyermekneveléshez. Nagyon elgondolkodtató.
Pedig ezt megelőzően, amíg körbe nézett a lakásban, éppen arra gondolt, hogy egy fiatal párnak pont megtenné. Persze, az otthoni körülmények között, még ez is exkluzívnak számít, ugyan miből is telne fiataloknak otthonra, nem ilyenre, semmilyenre sem telik.
Pedig Dániel egyre jobban tetszik neki. Különös, mert nála, hamar ki szoktak hullani a rostán a fiúk. Dániel nem csak jóképű és okos, hanem jó modorú, becsületes, előzékeny, figyelmes, őszinte, önzetlen, jóindulatú, tapintatos ... ó igen, egész este meg sem csókolta, amíg ott volt a lakásán, bizonyára nem akarta, hogy azt higgye, hátsó szándékai vannak, azért hívta oda... Pedig később már bementek a szobába, mert bogarak, lepkék gyülekezete lett az erkély úgy tobzódtak a fényre.
Csak itt a kapuban csókolóztak, amikor hazakísérte őt. Akkor is ő kezdeményezte, a nyakába ugrott, mert megérdemelte... Ennyire szorosan még nem ölelte magához, mint akkor. A csók után még annyit suttogott, kábán, szerelmesen: szeretlek!
Akkor kibontakozott a karjaiból és futott be a szálloda ajtaján... Ó jaj, nagy bajban van, fülig beleesett ebbe a fiúba. Itt van, már éjfél elmúlt, és még mindig körülötte forog a világ, pedig megígérte, hogy reggel korán kel, és mennek a városba pálmát ültetni. Hogyan fog tudni felébredni?
Azután hirtelen felült az ágyán, kezébe vette a telefont, nem tétovázott, félt, hogy meggondolja magát, megnyomta a gombot.
- Halló! Virág ... valami baj van? - szólt bele álmos hangon Dániel.
- Nem, dehogy. Csak azt akartam mondani ... én is téged!

Reggeli után, ott ballagtak a gyalogúton ismét, a város felé, kéz a kézben. Fél kilenc volt, a nap még nem volt forró, a szél is lengedezett, az égen apró bárányfelhők legelésztek, kissé megtörték a végtelen kékséget. A tengeren motorcsónakok cirkáltak, fehér vitorlások siklottak, és hófehér sirályok röpködtek rikoltozva a mélykék víz felett.
A lombok bólogattak, vagy mélyen meghajoltak előttük szél úrfi parancsa szerint. Érződött a tenger sós illata, keveredve a szél-hozta fenyőillattal. Gyönyörű volt a reggel, Virág éppen azon morfondírozott, hogy a hajnalt sosem nézte meg, sőt a kora reggelt is mindig elmulasztotta, mert olyan hétalvó, szinte hihetetlen, s így mindenről lemaradt, amikor Dániel megszólalt.
- Tudod-e mit láttam reggel?
- Mikor reggel, most is reggel van.
- Én fél hétkor keltem, boltba mentem, meg piacra, s akkor tűnt fel az önkiszolgáló ajtaján, hogy az Adria szállóban, ma este vacsorával egybekötött táncmulatság lesz. Hogy állsz a tánccal, szeretsz táncolni?
- Azt nem mondanám, hogy szeretek, nem is nagyon tudok ... valami diszkó zene? Akkor felejtsd el...
- Nem, élő zene, klasszikus tánc.
- Te szeretsz táncolni?
- Mondjuk, lenne hozzá kedvem, ha te is akarod...
- Biztosan nagyon drága, vacsorával ... és hol az a szálló?
- Itt a falu túloldalán is van egy szálloda, az lesz az szerintem, de majd még megnézzük, úgyis meg kell vennünk a belépőt, ha akarunk menni.
- Nekem ruhám sincs, ilyen estélyen, vagy mi a csudán, nem lehet csak így megjelenni.
- Gondolom, nem is nagyon kell estélyi ruha, bizonyára mások sem számítottak ilyesmire, csak egy picit ünnepélyesebb, ha van. Nekem csak egy hosszúnadrágom van, homokszínű, majd valami inget keresek hozzá és jó lesz...
- Nekem van egy meggyszín loknis szoknyám, nagy fekete mintákkal, fekete pántos pólóval talán el is menne, mit szólsz?
- Hát persze, bármit veszel fel, mindenben csinos vagy.
- Eddig még úgysem vettem fel, nem is tudom, miért csomagoltam be...
- Hát ezért! Ezer százalék. Akkor benne vagy?
- Hát, ha ragaszkodsz hozzá, nem bánom, de nem maradunk nagyon későig, tudod, holnap utazunk haza és aludnod is kell.
- Rendben. Ha visszajöttünk a városból, akkor elmegyek, megveszem a belépőket, jó?
- Ha nem túl drága, nekem is fogytán már a pénzem, gondolom, te sem dúskálsz benne. Tudod mit, én meg közben elintézem, a vacsorámat ebédre váltom, és a hotelben ebédelünk, jó?
- Nagyszerű!

A város is teljesen éber volt már, amikor beértek. Nyitva voltak a boltok, az emberek tömött szatyrokkal jártak ki, be. Hamar rábukkantak egy kis piros vödörre, lapátkát is vettek hozzá s indultak a park irányába.
Hirtelen mentőautó szirénája hasított a levegőbe. Virág összerezzent. Dániel érezte, hogy szorítja a kezét. Megállt, magához ölelte. Ahogy erősödött a vijjogás, úgy simult mind közelebb a lány, Dániel már a remegését is érezte. Amint elhaladt előttük, s távolodott a sziréna hangja, úgy szűnt a remegés.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, jól vagyok. Rossz emlékeket idéz bennem ... ne haragudj.
- Nem akarod elmondani?
- Anya rosszul lett ... gyorsan jöttek a mentősök ... én mentem vele, fogtam a kezét ... egész úton vijjogott őrültül vijjogott a sziréna ... mire a kórházba értünk, már nem élt ... tizennyolc éves voltam... - Dániel újra magához ölelte. Ahogy elhalt a sziréna hangja, a lány remegése is megszűnt.

A kilátónál megálltak kicsit. Virág meg szerette volna nézni a sirályos lány-szobrot. A tenger apró hullámain bukfencet vetett a fény, a szobor is fényárban úszott, a vízről visszaverődő fénypászmák táncoltak.
Csak álltak a korlátnál és gyönyörködtek. A napfény megült körülöttük a fák levelein, a mohos köveken, s felhallatszott a víz csobogása, ahogy a partot mossa fáradhatatlanul. Mindketten arra a bizonyos első csókra gondoltak ... itt történt ... Lehet azt elfelejteni?
Senki sem volt rajtuk kívül a parkban. Megkeresték hát a pálmák alatt a magról kelt, csöpp palántákat, majd tőzeget gyűjtöttek a vödörbe, aztán kiemeltek egymás után, három kicsi pálmát. Virág szépen eligazgatta a földet, s azzal vigasztalta őket, hogy majd a szállodában kapnak vizet.
- No de, hogyan fogsz te most ezzel a parton homokozni? - mutatta fel Virág a vödröt, s olyan igaz szívből kacagtak, hogy visszhangozták a fák is a hahotázásukat.

A visszafelé úton, már igen csak tűzött a nap. Nagyon vágytak a lubickolásra. Virág hazament a kis vödörrel, megitatta a pálmákat, azután strandra öltözött, de még betért az étterembe, hogy megbeszélje a kétszemélyes ebédet. Miután elintézte, helyet keresett a strandon, és sikerült még a szokott helyüket elfoglalni.
Dániel közben a belépőket intézte az esti táncmulatságra. Igen drágák voltak a jegyek, az utolsó százassal fizetett, és nem sokat kapott vissza belőle. Végig futott az agyán, mi mindenre kell még pénz, de arra jutott, hogy már csupán benzinre kell költenie, arra viszont elég lesz. A jegy árában benne van a vacsora, meg az italok is, tehát ott már nem kell költenie, másnap viszont, indulnak haza.

Virág ezúttal is limonádéval várta a strandon, amit Dániel fel is hajtott egy szuszra, s már siettek is megmártózni a hűs tengervízben.
Sokat úsztak, napoztak, beszélgettek. Két óra tájban felmentek ebédelni a szálloda éttermébe, s miután elköltötték az ebédet már jöttek is vissza, s ott folytatták, ahol abbahagyták.
Délután, Virág behúzta az ágyát a napernyő alá, mert elálmosodott, alszik egy cseppet, mondta. Valójában Dánielnek is jólesett volna egy kis alvás, ugyanis az éjjel alig tudta lehunyni a szemét. Miután Virág telefonja felébresztette álmából, s belesuttogta a telefonba: "én is téged!", hát az felért számára egy őszinte szerelmi vallomással, hogyan is tudott volna utána elaludni. Olyan, de olyan boldog volt, ezt hallotta visszacsengeni egész éjjel és majd kiugrott a bőréből.
De most sem tudott volna elaludni, hiszen a lány ott feküdt előtte, s legeltethette rajta a szemét. A székre ült a napernyő árnyékában, a kis asztalkára könyökölve csak nézte a lányt, nézte hosszú combjait, a domborulatait, lankáit, a szép bronzra sült bőrét, karcsú derekát ... aztán mégis az arcán pihent meg a szeme. Bár két tündöklő szeme le volt hunyva, de az arca oly angyali volt így álmában, hosszan nézte ezt a bájos arcot, olyan hosszan, hogy végül könny szökött a szemébe. Arra gondolt, hogy mellette szeretné leélni az életét, vele együtt megöregedni ... akkor is melletted leszek, és fogom a kezed, gondolta.
Nézte, nézte ... nézhette kedvére, Virág nem szólhatott rá, mert mélyen aludt. Ő meg csak gyönyörködött benne, s nem tudott betelni a látványával.
Hirtelen ébredt fel, s ijedten felült.
- Hány óra van, mennyit aludtam?
- Nem tudom, nem néztem az órát...
- Te is aludtál?
- Nem...
- Akkor mit néztél? Csak nem azt akarod mondani, hogy itt ültél végig és engem néztél?
- Semmit sem akarok mondani...
- Te meg vagy őrülve?... - lehajolt, felkapott egy kavicsot - vigyázz, ez nem papírgalacsin!
A fiú védekezőn felugrott a helyéről, a lány éppen el akarta ejteni a kavicsot, aztán meggondolta magát és célzott. A combján találta el, menekülési útvonalnak viszont, a tengert választotta.

folyt. köv...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5273
Időpont: 2018-02-08 09:35:06

válasz mandolinos (2018-02-08 00:31:01) üzenetére
Szia mandolinos!

Már-már azt hittem, hogy te is olvasod, amit írok, de lebuktál. Ha olvastad volna, tudnád, hogy ez a novella egy horvát csokoládéra épült történet, aminek a neve Bajadéra. Nincs köze sem a törökökhöz, sem az oroszokhoz. Egyébként a dalt magam is ismerem.
Hát, köszöntem, hogy itt jártál. :)

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1343
Időpont: 2018-02-08 00:31:01

Érdekes... Nekem úgy rémlik, hogy az elnevezés magyarul Bajadér (táncosnő törökül), de az oroszoknál ez természetesen "Bajadéra"... Sokat játszottam és énekeltem is az ismert dalt:
"Ó, Bajadérom, kit a szívem imád..."
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5273
Időpont: 2018-02-07 23:17:13

válasz T. Pandur Judit (2018-02-07 18:10:06) üzenetére
Kedves Judit!

A búcsú? Hamarosan fény derül arra is, már közel van a vége is...
Addig táncoljunk kicsit, hadd tartson tovább az idill. :)

Ida :)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4509
Időpont: 2018-02-07 18:10:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Lassan véget ér a nyaralás, a gondtalan napok a tengerparton. Kíváncsi vagyok, hogy édes lesz-e a búcsú, vagy keserű.
No de addig még van egy táncos este is...

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5273
Időpont: 2018-01-21 13:53:58

válasz efmatild (2018-01-21 13:32:30) üzenetére
Kedves Matild!

Örülök, ha láthatónak, átérezhetőnek találod a történetet. Örülök, hogy még a film címét is megjegyezted (érdemes megnézni, tényleg jó a film).
... megyek utánad... :)

Szeretettel :)
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
393
Időpont: 2018-01-21 13:32:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Szinte átélem a fiatalok üdülését, szerelmét, képzeletben látom a tenger minden mozzanatát, amit imádok. Lehangolódtam, mikor Virág visszaemlékezett egy szörnyű élményére, amit úgy hiszem soha nem lehet elfelejteni. Dániel továbbra is nagyon szimpatikus fiatalember. Köszönöm, hogy felhívtad a Sohasem ártok című filmre, mert amit leírtál róla, szerintem nagyon tanulságos. Megyek a következő részhez.
Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5273
Időpont: 2018-01-21 13:23:45

válasz oroszlán (2018-01-19 23:40:25) üzenetére
Drága Ica!

A jövő héten a végére érünk, még egy kis kitartást kérek. :)
Köszönöm az olvasást, a figyelmed és kitartásod.

Sok szeretettel :)
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5273
Időpont: 2018-01-21 13:16:50

válasz Kankalin (2018-01-19 20:34:52) üzenetére
Szia Kankalin!

Én tartozom köszönettel az olvasásért, figyelmedért és biztató szavaidért.
Igen, maradt benne sok hiba, sajnos, nagyon elfáradtam, valamiért... Kicsit pihennem kell, azután újra nekifutok. Most hiába is tenném, talán, még több hibát kreálnék. :)
Köszönöm ismételten.

Szeretettel :)
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6702
Időpont: 2018-01-19 23:40:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kíváncsian várom a folytatást drága Idám, mert úgy érzem, hogy valami rossz fog történni, mert...
nem vetítem előre a gondolataimat, mert még bekövetkezik.
Szeretettel ölellek: Ica
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6050
Időpont: 2018-01-19 20:34:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! :)

Nagyon szeretem az írásaid, figyelemmel kísérlek. :)
Értékes ez az alkotásod is, de alkalomadtán majd picit át kellene fésülnöd a központozást és a minimális helyesírási eltéréseket is.
Csodájára járok novelláidnak, mert kreatívak, izgalmasak, tiszták.
Jólesik elmerülni bennük, hát köszönöm, hogy újabb ajándékot adtál nekünk. :)
Csak így tovább, tovább, tovább! :)

Szeretettel: Kankalin





Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5273
Időpont: 2018-01-19 14:00:13

válasz Klára (2018-01-19 08:51:03) üzenetére
Kedves Klári!

Örülök, hogy itt talállak. A kíváncsiságodnak is örülök, egy hét, és fény derül mindenre. Addig is, tarts ki. :) Köszönetem.

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2234
Időpont: 2018-01-19 08:51:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Itt is jelzem, hogy olvasom és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra és főleg a befejezésre! :)

Szeretettel: Klári

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Marosvásárhely, tükörterem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Marosvásárhely, tükörterem című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel Megállok gyászban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Régebbekről, maiakról, mostanság című alkotáshoz

Varga Magdi alkotást töltött fel Múzsák vetélkedése címmel a várólistára

Varga Magdi bejegyzést írt a(z) Esti séta című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Marosvásárhely, tükörterem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Nyoszolya címmel a várólistára

SmileGames bejegyzést írt a(z) Szerelem valódi arca című alkotáshoz

Rebbel alkotást töltött fel Elpusztulunk ha kell, de majd csak büszke szívvel megküzdött viadalon címmel a várólistára

Regős alkotást töltött fel Netsámánok címmel a várólistára

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem valódi arca című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hív a mező címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Falusi lakodalom az ezredfordulón című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)