HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1834

Írás összesen: 45962

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Varga Magdi
2018-02-10 19:46:57

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2018-01-24

Fuit

Az agyagdepó fölött héják köröznek. Szárnyuk alatt megrendül a biztonság, földön sikló árnyékuk a félelem árnyjátéka. Ott az erő magasában nincsenek kérdések, csak haladék létezik, s e szűkös haladékban a földhöz ragadt lelkeknek erőltetniük kell az emlékezést. Mert nem szabad feledni azt az éles szempárt, azt a pásztázó tekintetet.

Az agyagdepó lábánál vadszeder kéklik. Fürge veréb röppen a rozsdás levelek közé, megrebbennek a tüskés indaszárak, majd megnyugszanak. A veréb most pihen. Kinn a betonplaccon kitépett galambtollak integetnek némán, magukba zárták az éjjelnek megannyi sötét hangját. De a napsugarak alatt szívtelen targoncakerekek írnak már új jeleket a finom vörös porba - fuit.

Az agyagdepó körül hangyaboly ébred; minden nap egy új világ, új törvényekkel, a sok hűhó semmiért háború egy-egy új csatája zajlik, s minden dolgozó úgy indul harcba, hogy biztosan tudja: itt nem voltak és soha nem is lesznek győztesek. A héják a magasban várnak, a veréb a szeder oltalmában pihen, a galambtollak némán integetnek, történelem születik.

Emlékezni senki nem fog erre. A közömbös óriások a legnagyobb veszély, ez, ami egyetlen és állandó, a többi megszokás, reflex. A történelem nem kerül mindig könyvek lapjaira. Néha kinnreked egy betonplaccon, bennszakad egy téglává összegyúrt agyagrögben, s olykor egy ház fala rejti magába valaki fájdalmát, akinek utolsó rikoltását sosem hallják majd a ház lakói.

***



Az agyagdepó falát fecskék ostromolják. A kis fekete sereg minden délután megrohanja a fellazult falakat, amelyek oly merészen néznek szembe az éggel, mint egy talpára állított derékszögmérce. Csak a fecskék annyira bátrak, hogy ott keressenek kapaszkodót, ahonnét az árnyék is lecsúszik. Egy rög kiválik és megindul...

Lázadó földkupac omlik a mélybe. Nem sérült meg senki, csak a láthatatlan rovarok lesznek egyre kevesebben. Lám, a gyönge madárlábak is tudnak történelmet írni; holnap a letaszított kis halom lesz elsőként felkanalazva, abból gyúrják össze az első téglákat. Apró szemcséikben nem terem élet, ők maguk mégis képesek új életet kezdeni.

A vékonyabb sárga rétegen apró gyíkocska sütkérezik. Miért szereti jobban a sárga agyagot, mint a kéket? Az omlás távol esik tőle, de azért megriad, odább iszkol, jobb a bajt megelőzni. Mindenki szereti és tiszteli az agyagdepót; zarándokhely, terített asztal, menedék - mindenkinek valami. Az embernek azonban ez is csak pénz. Ha ő ránéz, a depó máris bemocskolódik.

A rögökbe zárt kagylók héjai évmilliókról mesélnek, de az emberi szem csak meszet lát, amit ki kell irtani a téglatestből. Azt tartják, az agyag meddő, de tévednek. Megterem benne minden, ami nem emberi. Ezért a közömbös óriásoknak le kell igázniuk őt is. Depót is csak azért emelnek belőle, hogy végül az utolsó morzsáig lemarcangolják. Percnyi létünkért évmilliós rongálással fizetünk.

Így lesz völgy a hegyből, s a völgy alja már túl távoli lesz a héja árnyékának, és az más tájakra siklik át. Vele elköltözik a félelem és az ösztön, s valami bénult nyugalom lesz majd az úr a tátongó seb fölött. Kezdetét veszi a lassú gyógyulás, amely még akkor is zsibong majd a kéregben, mikor minden ház összedőlt már, amit valaha abból a meggyalázott völgyből markoltak ki.

***



Az agyagdepó fölött a Hold ezüst arca álmodik. Álmodik egy szebb holnapot ennek a meddő, neki testvér, holdbéli tájnak, ahol mégis ezernyi az élet, a létező és ezernyi a történelem, a tegnap, a ma és a holnap. Nagyokat lélegzik a depó, néha ásít, olykor sóhajt, felszuszog csöndesen. S hajnalban esőillatot áraszt, mert az esőt szereti; az eső égi utazó és elmossa a bakancsok nyomát.

--------------------------------------------------------------

1. A deponálás a téglagyártásban a nagy mennyiségben kitermelt agyag felhasználás előtti tárolásának a módja; itt az agyag pihen és öregszik. Az agyagdepó egy mesterségesen emelt domb. Itt keverik össze a kék agyagot a sárgával és a barnával, fűrészporral, kevés koksz- vagy szénporral, homokkal, mielőtt nagy teljesítményű présekben téglává sűrítik és formálják. A depó az a hely, ahol az agyag még utoljára nevezhető természetes anyagnak; a depó az átmenet a természetes és a mesterséges között.

2. Fuit - (latin) jelentése: "volt".

3. A "hangyaboly" - a téglagyári munkások serege.

4. A "közömbös óriások" - mi emberek.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2018-01-28 16:03:44

Kedves János és Ica!

Köszönöm látogatás'tokat és az észrevételeket; örömmel láttalak.

Üdvözlettel: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6689
Időpont: 2018-01-27 18:20:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Csodálom ahogyan a líra keveredik a mondanivalóddal, ami fokozza a próza értékét.
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
432
Időpont: 2018-01-27 16:00:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Ezt szeretem az írásaidban. Ugy van megfogalmazva ahogy más nem tudja.
Ha élünk azzal valami meghal, mert olyan technológiákat találunk ki ami, tönkre teszi a mi életterünket is, és nem csak a rovarokét. Lassan a sólyom hiába köröz.
Szeretnák még tőled sok ilyet olvasni!

Üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2018-01-26 17:25:43

válasz Bödön (2018-01-26 09:15:54) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Őszintén örülök jöttödnek, jó volt itt látni téged. köszönöm!

Üdv: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7708
Időpont: 2018-01-26 09:15:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Az agyagdepó fölött ott köröznek a héják. Köröztek, amikor még mi, óriások nem voltunk, s köröznek majd akkor is, ha már nem leszünk. Ők más perspektívából látják a világot....Nagy ez az írás! Szeretem! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2018-01-26 03:45:50

válasz Kőműves Ida (2018-01-25 09:21:07) üzenetére
Kedves Ida!

Én köszönöm, hogy benéztél, örömmel láttalak.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5273
Időpont: 2018-01-25 09:21:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Ilyen a világunk, valóban. Állandó változásra van ítélve. Hiszem, ha visszaszületnénk úgy száz év múlva ide, ahol most élünk, semmiképpen sem ismerhetnénk rá. Azonban, nincs mit hozzátennem, mert te ezt elmondhatatlanul szépen írtad meg. Köszönetem érte.

Szeretettel :)
Ida

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Békés természet (Rögtönzések) címmel a várólistára

Istefan alkotást töltött fel Le a bürokráciával, de nem ám brutálisan! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Mind a frontra távozott címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Enyém című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Herczeg János: Aratás / Die Ernte címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Akit én hívok című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A Kutya éve címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Zakatol címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A nyugalom szigete címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) A csotrogány című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A ma öröme című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Enyém című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nép(lánya)dal kísérletek című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A híd alól című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)