Mit keressek, ha látom, úgyis elfut,
mint zörrenéssel fű közé a gyík?
Csak néma káprázat, ami nekem jut,
mint mély iszapba süllyedő ladik,
mint kifent tőrrel rám törők, akik
legyűrnek akár élve, avagy halva,
mert bennem pusztán béna düh lakik:
vajon miért is álljak újra talpra?

Kutatni egyre új és új szerelmet
hadrendbe állt derűs fantáziám,
s gazdája lettem dúsuló sikernek,
és reménykedni sosem volt hiány...
De elmállott, mint súvatag, silány,
szúette ládák korhadt deszkalapja,
s a bennük hagyott, dohos kardigán...
vajon miért is álljak újra talpra?

Megfogni sosem tudtam, amit láttam,
s kergettem azt, ami illúzió.
Csak ingatag lét jutott a világban,
számomra minden nyálkás, szétfolyó...
minden álom és nem maradt való.
Az ürességet nincs mi felkavarja,
eltört az összes mozgatórugó -
vajon miért is álljak újra talpra?


Ajánlás

Lettem, vagyok, s egy darabig leszek.
Kibírom. Tudom, elszaladt a nagyja.
Remélem, most már soká fekhetek -
vajon miért is álljak újra talpra?