A vendégkör túlnyomórészt evezősökből és gyalogos, vagy autós turistákból tevődött össze.
Egyszer jött egy napszemüveges ember fentről, felöltözve. Látszott rajta, hogy nem evezős, de szemmel láthatóan turista sem volt. A turistáknál általában van valami, egy oldaltáska, egy hátizsák, egy fényképezőgép. Szemtelenek, mint a piaci légy, el se lehet hessenteni őket. Mindent lencsevégre kapnak nagy mohóságukban, ami csak az útjukba akad.
A férfi kopott farmert viselt, és barna pólót. Alacsony volt, sebhelyes, rossz kinézetű, borotvált fejű, izmos, tetovált.
Odament a pulthoz, oda könyökölt. Körbe nézett, jó alaposan megszemlélt mindent. A szemközti falra kifüggesztett engedélyt hosszan fixírozta.
-Adjon egy lángost - vetette oda barátságtalan hangon Svédernének. -És valamit innák hozzá. Sört például.
Az asszonyban rossz érzések támadtak, de félre söpörte őket. Végül is csak egy modortalan vendég.
-Foglaljon helyet - intett az asztalok felé. -Mindjárt kiviszem. -Megpróbált mosolyogni, kicsit ijedtre sikeredett az a mosoly.
Egyedül volt éppen, Svéder elment gázpalackért, a gyerekek a stégen játszottak, papírhajókat eregettek. Kevesen voltak a kerthelyiségben, a szélső, Duna felőli asztalnál ült egy fiú, és két lány, kávéztak. Korán volt még.
Az ember evett, ivott, aztán felállt, mint, aki távozni készül.
Svéderné a szeme sarkából figyelte. Még meglép fizetés nélkül. De kár, hogy Rezső nincs itt. Odasietett.
-Ízlett a lángos, uram?
-Pocsék volt. Tocsogott az olajban.
Ez nyilvánvalóan nem lehetett igaz, Svéderné kínosan ügyelt arra, hogy az olaja mindig elég forró legyen. Büszke volt száraz, ropogós lángosaira.
-De kérem! Ne mondjon ilyet!
-Már pedig ez az igazság. A söre is langyos, asszonyom. Mé nem tartcsa a hűtőben?
Svéderné megvonta a vállát. A vendégnek mindig igaza van. Vendéggel nem veszekszik az ember.
-Sajnálom. 80 forint. -Tartotta a markát. -Majd legközelebb jobban vigyázunk, jöjjön máskor is!
A férfi rusnyán mosolygott. Ördögi képe van, gondolta Svéderné. Mint egy Mefisztó.
-Nem fizetek egy kanyit se ezért a szarért. És tuggya, mit mondok magának? Két lángossütöde túl sok ezen a parton. Takaríccsák el a f.szba a magukét. Egy hét múlva visszajövök néhány haverommal, s ha itt találjik felgyújcsuk, s az asztalokat belehajigánjuk a Dunába.
-Vagy - tette hozzá egy kis hatásvadászó szünet után sunyi képpel - fizetnek háromszáz-ezer forintot, és akkor el van sikálva az ügy!
Hátat fordított, s mint aki jól végezte a dolgát, eltávozott.

Svéder hüledezett, amikor az asszony beszámolt a történtekről. -Elment fizetés nélkül? Na csak kapjam a kezembe!
-Nem az a baj Rezső -aggodalmaskodott Bella asszony. -Ott egye a fene a pénzt. De azt mondta, hogy, ha nem kapnak háromszázezer forintot, egy hét múlva visszajönnek és felgyújtják a sütödénket!
A férfi megmérgesedett. -Mennyit? Ez hülye! Fogalma sincs arról, mennyi háromszázezer forint! -Megpróbált nevetni. -Attól pedig, ne félj, hogy felgyújtják! Nem eszik azt olyan forrón. Szerintem nem látjuk többé az ürgét. De ha mégis ide meri tolni a képét ő vagy a szarházi cimborái, letöröm a derekukat, az, kurvaég!
Játszotta a "janit", hogy elhitesse az asszonnyal: láriflári fenyegetődzés az egész, rossz ízű tréfa, amit nem szabad komolyan venni, ennek ellenére, ahogy teltek a napok egyre többet foglalkozott gondolatban a dologgal. Végül odáig jutott, hogy elment, s bejelentette a városi rendőr-kapitányságon. Az ügyeletes tiszt nem sok jóval biztatta:
-Nézze uram, mi ezzel nem tudunk foglalkozni. Tudja, hány ilyen eset fordul elő nap, mint nap? Nem küldhetünk ki járőrkocsit minden hepciáskodó alak után! Higgye el elég gondunk, bajunk van e nélkül is. Rengeteg lopás, rablás, betörés történik a nyári időszakban, hogy úgy mondjam, főszezonja van most az erőszakos cselekményeknek. Na, menjen szépen, s csak akkor hívjon, ha konkrét történés van.
Svéder elképedt tekintetét látva, nevetve hozzátette: ha vér folyik, nyugodjon meg, ott leszünk.
Szép, morfondírozott Svéder úr hazafelé a kerékpárján. Szóval vérnek kell folyni, ahhoz, hogy a rendőrség kijöjjön? Megnyugtató, mondhatom!
Odahaza azonban úgy adta elő, hogy semmi gáz, biztonságban vannak. -Ki fognak jönni, és szemmel tartják a környéket - mondta az asszonynak este az ágyban.
Svéderné megnyugodott kissé, legalább is úgy tett. Szeretkezett a férjével, ráült, imádták ezt mindketten.