Tavaszi karcolatok átbetűzött indulatok,
selymes léptekbe tegnapokba lebegve.
Hajszálak a megkopott padló rejtekén,
valahol ott Párizs közepén.

A fények a macskaköves utak,
álmok melyek feléd kacsintanak.
Mosolyok a fagylaltok tetején
ezüstözött tejszínhab peremén.

Gőzölgő kávéházak könyvei mellett szaladnak,
gondolatok bűvös karika harmatnak.
Szemek sarkába az idő sivataga,
kezek virágába a tavasz hívó szava.

Tétova kéz öleli a táskát, az elmúlt tél sálját,
szeretkező ujjak vattacukrot szerelmeskednek.
Odakint a tavaszi hóesésnek felelnek,
kávéházi múzsák , csókok álmában repkednek.