Sem gyalogos katonaként,
sem kerékpáron száguldva
nem kerestem különös célt,
ajtót csaptam hosszú múltra.

Magabiztos lábon jártam.
Fájdalom ha kering benne
időmérő futkosásban,
lassúbb tempót mért ne venne?

Talán szerencsésebb kezem,
hisz inkább krétához szokott,
helytáll minden rezdülésben,
ha húzom a kopott vonót.

Velem vénült hegedűmön,
új, dicsekvő, drága húron.
Sokszor bizony eltűnődöm,
mit nem cseréltem utamon.

Merengésnél többet érhet,
ha eljátszom kedvelt dalod.
Hozhat akármit az élet,
nótánk köszöntse az alkonyt.

S ha a zenés hajnalok már
nem is térnek soha vissza,
téli varázslatban a nyár
kedvcsináló borom issza!