Örömmel arcukon sétál a pár,
a liget pajkos, bújós padja várja.
Ott leülnek, az ajkuk csókra áll,
s nem pirulnak, megannyi szem ha látja,
miképpen dúl szerelmük kapzsi vágya.
Most a világon nincs számukra semmi,
és egyiküknek sem sajdul agyába:
milyen lehet remény nélkül szeretni?


De lásd, később meg ... épp most mond agyőt
az egyik, míg a másik küzd a könnyel,
sírva kérlel - mégis elhagyja őt.
Úgy érzi, most a végórája jött el,
reményét vesztve esküszik: csak ő kell,
s nem férhet hozzá kétség sem szemernyi,
hogy boldogságuk nem felejthető el...
Milyen nehéz remény nélkül szeretni!


A huncut sors mutatja fintorát:
örök szerelmek könnyen elszakadnak -
tart bár sok éven, tízen-húszon át.
Új csodát nyit a feltűnése annak,
ki tudja még az emlékét a padnak,
s bízik titkon: nincs vetélytársa senki.
A vágyaiban együttlét maradt csak -
lám milyen jó remény nélkül szeretni!


Ajánlás


Vénségemben nem kérhetek nagyot,
örömömnek minden forrása lelki -
meglehet, hogy célba sosem jutok,
s lehet tovább remény nélkül szeretni.