Érzed a karomban,
éretted hogy dobban
szívem rég?

Vigyél el magaddal,
sóhajod marasztal,
menedék...

Ajkaink mesélnek,
csókokat remélnek
titokban

...amíg a vágy lángja
lelkünket átjárva
fellobban.

Szerelmet remélek,
jön örök ígéret,
kézfogó?

Ne legyen szabódás,
álomból valóság
volna jó!

Fejedet vállamra
hajtod, míg áthatja
szívedet

...az érzés, hogy velem
éld le szép szerelmem
életed.

Virágom leszel te,
harmattal öntözve
kedvesem.

Lelkünknek tükrében,
szerelmünk ott éljen
hevesen!

Sugárzón, mint a nap,
nem lesz ki boldogabb
minálunk.

Kik vágyják így egymást,
nekik ily nagy csodát
kívánunk!