Freud azt mondja: "Vágyom, tehát vagyok. Az Ember ösztön-normák között él, a vágyak értelmezésének sorozatával áll szemben, a vágy pedig, egy olyan megfoghatatlan erő, ami a tudattalanból fakad. Az elfojtás alapvető értelmezési tevékenységünk, az elfojtásban folyamatosan formálódik a pszichénk, ez a dinamika, feszültség teszi az embereket dinamikussá. A traumák a lelki zavarok az elfojtás miatt alakulnak ki, mert a felettes én túl erős, nem jut hozzá a tudatalatti energiához, és a dinamika elakad. Ekkor terápiához kell folyamodni."

A terápiát Petri Mici úgy értelmezte, hogy minél előbb le kell feküdnie Roth Emillel. Vagy Székely Hajnalkával. Esetleg egyszerre mindkettejükkel - az rohadt jót tenne elnyomott pszichéjének, a legjobban azt élvezné. Coito ergo sum.
Nappalait és éjszakáit a szexuális képzelgések töltötték ki. Eljutott egy pontig, amikor már úgy feszült benne az ideg, hogy nem bírt magával, s ilyenkor magához nyúlt. Napközben is megtörtént, hogy kiment a mellékhelyiségbe, bezárkózott és maszturbálni kezdett.
Az önkielégítés azonban kevés volt, ennél többre vágyott, másokkal akart, más testekkel.
Minden percét a szexualitás töltötte ki, gondolatait, cselekedeteit ez vezérelte.
Kieszelt egy zseniális tervet. Amikor a részletek összeálltak a fejében, kihallgatást kért Emiltől.
-Szeretném hasznossá tenni magamat - így indította a mondókáját.
Az osztályvezető udvariasan mosolygott. -De hisz az vagy. A rád bízott munkát elvégzed, ennél többet nem várok tőled.
-Tudom Emil, te irtó rendes vagy.
Megpróbálta fegyelmezni magát, hogy ne bámulja folyamatosan a férfi nadrágját a sliccénél. Kezdett nedvesedni, és viszketni, ahogy elképzelte, mi lehet ott bent. Biztos nagy, és kövér, mint egy nagy szőrös hernyó. Vagy töppedt, ráncos, és ki se látszik a bozótból? Ha, ha, ha, majd megnő, amikor kézbe veszi!
Hülye vagyok, mondta. Nem szabad. Majd később, ha túl leszek rajta.

-Arra gondoltam - folytatta laza, csevegő hangnemben - hogy jelentkezem a Magyarországi Szocialisták Országos Demokratikus Egyesületébe, a MASZODÉ-ba, és kérem a felvételemet. A te ajánlásoddal biztos sikerül bekerülnöm. Ez a párt, véleményem szerint felesleges és káros számunkra, igazi baloldali szocialisták számára, az olyanok számára, mint te meg én. Káros, mert megosztja a baloldali embereket, ami a következő választásokon oda vezethet, hogy veszítünk a jobboldallal szemben.
Emilnek a szeme se rebbent, arcvonásai nem árulták el, mi jár a fejében. Udvariasan mosolygott.
-Értem.
Mici megnyugodott. Úgy érezte, sínen van a projekt.
-Beépülök közéjük, és minden eszközt felhasználva megpróbálom elérni, hogy lejárassam őket, s pártszakadást idézzek elő.
A férfi mosolygott. - Milyen eszközökre gondolsz?
A téma most futott fel oda, hogy rázós legyen tovább beszélni róla.
-Mindegy, nem lényeges. A lényeg az, hogy megfelelő eszközeim vannak. Folytassuk Emil, lépjünk át ezen.
Az osztályvezető halkan nevetett. Az egész megbeszélés alatt, olyan hangnemben beszélt Petri Micivel, mintha a nő az egyik legkedvesebb barátja lenne.
-Ne lépjünk át! Nekem tudnom kell, mire készülsz, ha a támogatásomra van szükséged - incselkedett vele.
-Hát....izé. -Mici habozott. -Olvastál te már Freudtól?
-Persze. Hogy jön ide Freud?
-Izé. Az emberek többsége olyan, Emil.
-Milyen?
-Hát, hogy csak a szex érdekli. Én is ilyen vagyok, és biztos, te is, ha nem is vallod be, még magadnak se. Az, az igazság....
Elakadt, Emil arcára tapadt a tekintete, próbálta előre kiszasszerolni, hogy fogadja majd a férfi, amit mondani akar.

-Az igazság az, úgy mondom most ezt neked, mintha a gyóntatópapom lennél, előtted térdepelnék a gyóntatószék lépcsőjén és csak a rácson keresztül látnánk egymás arcát....
A férfinak szeme se rebbent, az "előtted térdepelek", és a "gyóntatópap" kitételeknél, ha azonban lett volna ott egy rejtett kamera, és annak a felvételét lassítva visszajátszották volna, lehetett volna látni egy megkeményedő vonást a szája sarkában, ami azonban boszorkányos gyorsasággal ment át újra abba az udvarias félmosolyba, ami az arcát uralta, amikor tárgyalt.
-Szóval, az, az igazság - vágta ki a nő - hogy én olyan ember vagyok, akinek a szex nagyon fontos.
Megállt egy pillanatra, azt hitte, az osztályvezető közbeszól, de Emil hallgatott.
-Gondolom, nem vagyok vele egyedül.
Válasz nem jött. Kezdett felbátorodni.
-Gondolom azzal se, hogy én a férfiakat és a nőket is szeretem. Vannak emberek akik...szóval érted....Nekem édes-mindegy, férfi-e, vagy nő, illetve majdnem mindegy. Sőt azt is elárulom neked, hogy nem riadok vissza egy hármas performansztól sem. Egy férfi és két nő a példának okáért. Bűn ez, mondd meg igaz lelkedre? Megvetsz érte?
Emil nem válaszolt, csak nézte tovább figyelmesen, meleg, dióbarna szemével.
-Mert, tudom, az Egyház szemében bűn. A hatodik parancsolat, he, he. Azért mondom. De az egyház az nem az Isten, ugye Emil, nem az?

A férfi mosolygott. Petri Mici folytatta. Most gyorsan beszélt, pergő nyelvvel.
-És az Isten különben is az egész embert nézi, úgy értem a szívét is belül. Láttuk Jákobnál a Bibliába'. Milyen ember volt Jákob, Jesszusom!? Élvhajhász, esküszegő, hazug, becstelen. Egy mocskos házasságszédelgő. Ráchel kellett neki, igazából őt bírta, de elvette a nővérét Leát, mert a zsidóknál ez a szokás. Mindkét nő az unokatestvére volt. Aztán később feleségül vette Ráchelt is, kefélt mindkettővel, sőt, a feleségei szolgálóleányaival is. Mi lehetett ott megfizetve, el tudod képzelni? Mégis ő volt az ember, aki kellett Istennek, Isten neki ígérte meg, hogy királyok fognak származni az ágyékából, és, hogy az utódait rohadt nagy néppé teszi. -Maga elé képzelte egy percre Jákob ágyékát, melyből királyok származnak. Hatalmas volt, kék erek duzzadtak rajta, ahogy felágaskodott. - Nos, Emil, gondolj bele. Isten teremtett minket olyannak, amilyenek vagyunk. Biztos célja volt vele, hogy Jákob olyan volt amilyen, s én meg ilyen vagyok!? Isten akaratával nem lehet szembeszállni.
Elhallgatott. A csend nyúlós, undorító nyálfonala lógott, rezgett köztük az utolsó elhangzott szóval.
-Mondj már valamit! Nem így van?
-Nem tudom - mondta a férfi. -Én nem hiszek Istenben. Vallási témákhoz nem sokat konyítok. De bökd már ki, hová akarsz kilyukadni?
-Ja! -Petri Mici észbe kapott. -Várj....mindjárt.
Ivott egy korty vizet.

Kivárt egy kicsit, habozott. Nehéz ügy tényleg. Tök gáz beszélni róla.
-Jó bocs, össze-vissza locsogok. Szóval megkörnyékezek majd néhány fontos embert. Úgy! Tudod, hogy értem! Mindenkinek van valami gyöngéje. Akarom mondani valami perverziója. Vaj a fején, meg izé, tudod. Kiszasszerolok egy ilyen izét, tudod mit, egy parát, amivel meg lehet... -majdnem kimondta: zsarolni őket, de észbe kapott - szóval, amit fel lehet használni az illető ellen. Kicsit beleviszem a kakiba. Elmondom neked, hova lyukadt ki a dolog és te, ha akarod, felhasználod. A te döntésed. Na, mit szólsz, nem király?

Roth Emil felállt, jelezte, hogy részéről vége a beszélgetésnek.
-Ennyi? -kérdezte csalódottan Petri Mici. -Lepattintasz?
-Ja. Most mennem kell Mici. De, amit mondtál, érdekes lehet. Mit kérsz érte?
Mit? Hűha! Erre a kérdésre várt a nő, ezért az egy szóért csinálta az egészet. Szíve a torkában kalapált.
-Mit is? Nem érdekes, ne kattogj rajta. Majd ha lesz eredmény, s elismered, hogy okés vagyok, akkor megmondom. Jó lesz így?
Emil már az ajtónál állt, fogta a kilincset. Mici vele szemben. Két duzzadt mellével, kimázolt érzéki ajkával impozáns, vonzó jelenség volt, olyan nő, aki nemi varázsa révén bárkit elcsábíthat.
-Nem lesz jó! -Emil mosolygott, nem emelte fel a hangját. Csendes, nyugodt hangon mondta: nem írok alá üres papírlapot.
-Jó, oké, értem.
Mici bevetette legcsábosabb mosolyát, kinyomta a mellét, és minden bátorságát összeszedve befejezte a gondolatot.
-Igazad van. Megmondom akkor. Azt szeretném, hogy ha minden okés, s meg vagy elégedve az eredménnyel, feküdj le velem.
-Tessék?
-Szeretnék veled egyszer kefélni. Olyan nagy kérés ez?
Emil habozott. Már kinyitotta az ajtót, a kilincs a kezében volt, de a nő utolsó szavainál visszacsukta.
-Nem.
-Mi nem? Nem nagy kérés, vagy nem akarsz?
-Nem zárom ki - mondta tárgyilagos, hűvös hangon. -Majd meglátjuk.
Petri Mici lelkében elkezdtek szólni az öröm harsonái, dübörgő dobszólókkal vegyesen. A "majd meglátjuk" igent szokott jelenteni! Hát ez oltári! Egyszerűen hihetetlen!
-És, ha még kérhetnék egyet...?
-Igen?
Azt akarta mondani, hogy, ha lehetne, Székely Hajnalka csatlakozzon harmadiknak, de ez már túl sok volt, az utolsó pillanatban visszariadt tőle. Viharfelhőkkel terhes ég alatt nem jó fa alá állni. Emil rájött, mit akar, látta rajta.
A szemében látott valamit, ami hasonlított a viharfelhőktől terhes égre. Egy rémisztő villanást. Ha az, beléje csap...rossz rágondolni!
-Semmi, hülye vagyok.
Legyintett, s mielőtt még a férfi bármit visszaszívhatott, vagy meggondolhatott volna, diadalittas vigyorral kislisszolt az ajtón és csatlakozott a többiekhez.