Köszöntöm a gondolatban együtt utazókat.
Köszöntöm, aki féli az Istent, félti a hazát.
Köszöntöm jégbezárt rügyfakadás hajnalán
a tavaszi fényeket, kucorgó reményeket,
ibolyát áruló néniket, az utcazenészeket.
Vérpezsdítő dalokat, a földöntúli álmokat
köszöntöm, az égen repeső csillagokon túl
a makacs, kemény daccal összezárt fényt.
Köszöntöm, kik az utolsó pillanatot várják,
kik éppen most jöttek végre erre a világra,
kiknek mentőövet dobott egy árva angyal,
kik isszák fényre bukva a szabad levegőt.

Máglyákon átvonuló évszakok lángja hevít.
Vagyunk derengésben, vörösben feketén.