Mit mondhatnék a Nőnapon,
előre ezt nem tudhatom,
bizony a szívem súgja meg,
legboldogabb, ki nőt szeret.

Ti vagytok, akik ismerik
a férfiszívek titkait,
a magánytól nem szenvedünk,
míg kezetek fogja kezünk.

Ha sétálgat egy szép leány,
száz virág nyílik lábnyomán,
egy női mosoly épp elég,
s már mennyben jár a férfinép.

Most itt van rá az alkalom,
hogy köszöntsük e szép napon
hű társunkat, a nőnemet,
kik szebbek, mint a képzelet.

Ti hoztok fényt az életbe,
mert minden nő a nap tükre,
oltárt a szívünk mélyére,
mi ott lelhetünk békére.

A legcsodásabb ünnepen
egy virágcsokrot fog kezem,
én köszönöm e nagy csodát,
hogy mindent nőmmel élek át!