HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49017

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2007-02-10

Hiedelem 6.-befejező rész A sárkány szíve (részlet)

A Kék-lovag szaporán vagdalta ellenségeit termetes kardjával. Míg Mythos seregei a vezért próbálták védeni, akaratlanul is Edmund kardélén végezték. A férfi csapásai szinte felkaszabolták elleneit, akik több sebből véreztek, s ez felbátorította a kékvérű lovasokat. Temérdeknyi bátor katona feküdt a földön meghalva, fegyverét markolva. Mellükből és szájukból ömlött a vér, miközben az áruló rend fekete lovai végigtapostak hősi halált halt testükön.
Két átkozott napja folyt a harc, már az utánpótlás is megfogyatkozott, ahogy a bátorság a lovagok szívében. Gramour herceg királysága és udvara egy hatalmas, kegyetlen párbaj színterévé lett... A Kék-lovag az utolsó akadályt is elhárította maga elől. A szerencsétlen áldozat felhördülve kilehelte lelkét, torkából patakzott a vörös folyam. A lovag kivillantotta vastag agyarait, talán mosolyogni akart. A tőle pár méternyire lévő sziklatöredéknél egy női harcost pillantott meg, aki felhasította Edmund egyik emberének koponyáját.- De Edmund nem érzett egy csepp szánalmat sem. Sőt! Örült, hogy a Sárkányosok vezetője méltó ellenfelet jelent számára. Még büszke is lett volna a lányra, ha nem a kelták hercegnőjének utolsó leszármazottját látta volna benne. Hiába telt el kilencszáz év a gótok és kelták háborújának kezdete óta.....A nemesi vér jelei nem halványultak el ilyen hosszú idő után sem.
Épp meg akarta szólítani a lányt, mikor arra lett figyelmes, hogy elhalkult a csatazaj. A közelükben lévők megkövülve bámulták a két vezért. A nő farkasszemet nézett Edmunddal. Még szorosabban markolta kardját, s a sziklához húzódott. Ha ezen az éjszakán nem dől el sorsuk, akkor soha! Ha meghal, hősként teszi, s ha győz, neve sokáig él majd a Nagyok közt.
A Gramour herceg alattvalói és saját, hű csatlósai várták a parancsot, azonban a lány tudta, hogy ez most az ő feladata lesz. Neki kell bizonyítania, nem másnak! Tekintetét a megfáradt gyalogságra emelte.
- Harcoljatok tovább! Mindenkinek a maga harcát kell megvívnia, ez alól én sem vagyok kivétel!- Parancsolta. A lovagok ámulattal vegyes csodálkozással néztek Dorinára, ám ő szigorú és nyugodt maradt. Elszántan kilépett a páncélosok óvó gyűrűjéből, ezüstösen csillámló kardját a sötét ég felé emelte, majd ezt kiáltotta:
- Istenért! A királyért! Mythosért!- Emberei kórusban ismételték utána. A lány abban a tudatban, hogy a biztos halálba menekül, Edmund felé csapott. A férfi kegyetlenül viszonozta, de csak a Dorina páncélját díszítő ruhacímert sikerült szétszaggatnia.
- Hát mégis eljöttél meghalni, Dorina, te véráruló?!- Kaffogta félig komolyan, aljasan röhögve. Kardjaik fémes csattanással egymásnak estek.
- Győzni jöttem! És ne nevezz vérárulónak! Kettőnk közül nem én hagytam a pokolban a lelkem!- Válaszolta undorodva a lány. Közelebb került kékvérű nagybátyjához. Rothadt bűz keringte körül a lovagot, aki a halálból tért vissza. Edmund a lány szívét célozta, gót csatakiáltással támadt neki. Dorina azonnal hátraugrott, s ellentámadásba kezdett.
Majdnem kiverte Edmund kezéből a rozsdaette kardot, de csak kicsit tudta megtántorítani élőhalott rokonát. Élve a kínálkozó alkalommal, a kékvérű vezér mellkasának fektette fegyverét, s nekitámasztva lábát, erőteljesen ellökte magától. Edmund átkozódva a porba zuhant. Koponyarepesztő kardja nem esett ki kezéből. A penge szelte a levegőt, s mélyen rajta hagyta nyomát Dorina arcán is. A lány túl későn eszmélt fel, vére lecsurgott álla alatt, no nem ez volt az első sérülése. A térde és bal válla is lassulni kezdett... Edmund nem hagyott időt a harcosnőnek...arrébb gördült a földön és rögtön talpra állt. A Kék-lovag hamar visszatért a ritmusba. Mindketten kimerültek, ennek ellenére a nő folyton támadott, míg Edmund kivédte a döféseket, és fordítva.
Mellettük sorjában esetek el a vitézek. Fáradhatatlanul folytatták párbajukat, lovaghoz és dámához méltóan. Messzire eltávolodtak a csatától, kiszorultak a háborúból. Egy szántóföld végében állapodtak meg. A sötét lelkű lovag mintha készakarva csalta volna ilyen messze unokahúgát védelmezőitől. Vad, durva csapásokkal, félelmetes gyorsasággal igyekezett kifárasztani a nőt.
Mikor a Nap sugarai elérték a fekete eget, s pirkadni kezdett, szemük elé tárult a vérfagyasztó látvány: Halottak ezrei feküdtek tőlük nem is olyan messzire, és Dorina csak remélni merte, hogy egyik bajtársa sincs köztük... Alig maradtak már lovasok, néhány állt elszökött gazdájától. A lány arcán szörnyülködés tükröződött, halálfélelemmel vegyítve. Hirtelen Edmundra nézett.
- Még ma valamelyikünk így végzi - a másik visszanézett rá. Pár izzadságcsepp megremegett erezett arcán.
- Akkor imádkozz az istenedhez, hogy ne te légy az! - Visszhangozta a lovag, majd sebesen kicsavarva kezéből a kardot, kigáncsolta Dorinát. Sikítva hasra esett, kemény páncélja szinte felszabdalta törékeny, de edzett testét. Fejét beverte a földbe, s tisztán hallotta, hogy kardja valahol a háta mögött landol. Igyekezett felállni, ám amint meglátta maga fölött Edmund termetes árnyékát, kétségbe esett. Nem tudott tenni semmit, a halál szaga megcsapta orrát, reményt nem táplált...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-02-12 12:05:38

Ja igen én találtam ki természetesen:) Ezt viszont nem írom tovább, mert akkor lelőném a poént:)
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
703
Időpont: 2007-02-11 18:02:40

Hű, pont a legizgalmasabb résznél hagytad abba. Remélem, a lány túléli a dolgot. Ez a zombi nagybácsi nem nyerte meg nagyon a szívemet...
Más: ugye, a kelta-gót háborút te találtad ki? Ha igen, akkor megnyugodtam.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-02-10 21:58:14

Igen én vagyok a főszereplő, de nem kívánok meghalni......aztán még meglátjuk. A csata kicsit szürke lett, majd javítok rajta, csak ma fejeztem be........ha időm engedi, feltöltöm az előzményt, vagyis az ellentét miértjét, köszi, hogy írtál:)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nekünk című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nekünk című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Űrszemét című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Az örök élet ára címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Üveggolyó című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Űrszemét című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a csapatszellem halála című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Augusztusról jutott eszembe címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)