Mily szépség van odalenn a mélyben,
ugye, elnémultál kis madár?
Ábrándozó tekintettel nézem
a ringó, végtelen, szép határt!

Hold világánál, a víz tükrében
csillan képe ezer csillagnak,
mint júniusban úton- útfélen,
szentjánosbogár szárnyainak.

Szellő gyorsan bontja vitorláit,
szilaj vihar dalát hallgatom.
Tombol a hullám, a csillagpázsit
már rég eltűnt villámszárnyakon.

Amuri kagyló könnye patakzik,
hallod, hogy sír, szenved a nádas?
Gyógyítsd meg őket úgy pirkadatig,
hallod, hogy könyörög, hisz lázas!

Hoppá, hirtelen elül a szélvész,
több csavarhínár kacarászik.
Gyönyörű, tükörsima felszínén
vígan, kérészraj vitorlázik.

Megtépázott fodrain fürdőzik
Nap sugara, simítja hittel.
Túlcsordul szívem, kinccsel töltődik,
nézlek, s szinte újjászületek.