HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46240

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: oroszlánFeltöltés dátuma: 2018-03-23

Égig érő árnyak - Angyalszárnyak. II.

Édesapám testvérétől tudtam meg a legtöbb információt a szüleimről.
Nagybátyámról szeretném elmondani, hogy nagymama második házasságából huszonegy évre született édesapám után. Kilenc éves volt a bátyám, amikor egy verőfényes augusztusi napon, ebéd után megszülettem. Később ő maradt az egyetlen kapocs köztem és szüleim, gyökereim között. Ezután egyszerűen bátyámnak hívom, hiszen ő olyan volt nekem, mint a testvérem.
Született két fiútestvérem, ők lehettek volna a bátyáim, de nem érhették meg a gyerekkort sem, átöröklődött a TBC, ami nem kegyelmezett nekik sem. Nagymama levágta a szöszi kis hajukat, képkeretbe tette fénykép helyett, így örökítette meg az emléküket.
Bátyám édesanyámat nagyon szerette, később elmesélte nekem, hogy egy nagyon gazdag nemesi családból származott a Margit. Édesapámat Viktor bácsinak kellett szólítania, ez természetes volt abban az időben, hogy magázta őket. Mindent elmesélt, amit csak tudott, hallott és látott azokból az időkből. Azzal kezdte unszolásomra az elbeszélését, hogyan ismerkedtek meg a szüleim. Akkoriban a mesteremberek összegyűltek valamelyik nagyvárosban iparág szerint, és a munkáikból rendeztek versenyt. A szabók ott helyben varrták a ruhát, amivel részt vettek a versenyen. Édesapám egy díszmagyar ruhát varrt, amivel meg is nyerte a versenyt. A verseny után rendezett iparos bálon ismerkedtek össze a szüleim, itt szerettek egymásba. Úgy gondolom, hogy szerelem lehetett első látásra.
Édesanyám bemutatta az apjának, - az édesanyja akkor már nem élt - aki nagy szigorral apácáknál neveltette őt. Sokat tanult, így okos, művelt nő vált belőle. Amikor az apja megtudta, hogy édesapám "csak" egy szabómester, hallani sem akart róla, nemhogy a házasságról.
Édesanyámat nem tudta semmilyen érvvel meggyőzni, hiába próbálkozott. A vége az lett, hogy kitagadta a családból és a vagyonból, csak az anyai örökség részét kapta meg. Így került kétszáz kilométerre az apjától és szülővárosától. Soha többé nem látta, nem találkozott vele.
Édesapámról mesélte a bátyám, hogy művészien rajzolt, több hangszeren játszott, a gitár volt a kedvence. Olykor édesanyám írta a kottát, miközben apám pengette a húrokat. Nagyon szeretett apám olvasni, arra már én is emlékszem, az étkezésnél mindig ott volt egy könyv a kezében. Az ipartestület a szabóműhely szomszédságában volt, oda járt kártyázni, biliárdozni. Elvitt a műhelybe, szerettem ott játszani a babáimmal, volt ott babaruha, egy nagy próbababa, azokon igazította a félkész ruhadarabokat. A szabóasztalon egy vasaló állt, melybe a bátyám hozta a széles fekete-fehér csíkos papírzacskókba csomagol faszenet.
Egyszer magamra hagyott az édesapám, a nagy üvegajtón néztem utána, fehér nadrágját, szép bordó selyemingét fújta a szél. A szemközti bolt ajtaja tárva, koszorú volt ráakasztva, azon lengedezett egy fekete szalag. Ez a kép örökre megmaradt bennem, mintha a sors szele játszadozott volna a fekete szalagokkal és incselkedne velem. Az a bolt színes virágokkal volt tele a délutáni napsütésben, mégis erre emlékszem.
Édesanyám, születésem után hamarosan meghalt, úgy ment el, hogy nem ismerhettem meg.
Sírját hiába kerestem, be sem engedtek a Kerepesi temetőbe, mivel nem tudtam megmondani, hogy melyik parcellában van eltemetve. Bátyám mesélte, hogy a pap nem akarta felszentelni a sírját, mert akkor már nem jutott arra pénzük. Édesapám a gallérjánál fogva vitte a sírhoz a papot, hogy szentelje fel azt.
Sokszor hiányzott egy anyai szó, egy ölelés, mégis az édesapám hiányzott, annyira vágytam utána, ő lett a férfiideálom. Minden férfiban őt kerestem, fekete haját, vékony magas termetét. Emlékfoszlányok maradtak, amit a mai napig őrzök, mint egy szentképet. Erős bűntudattal emlékezem, hogy ami kevés fénykép a kezembe került, úgy hét éves lehettem, amelyik képen ott volt az édesanyám, vizes ujjammal szétkentem az arcát. Ezek gyenge minőségben készültek akkoriban, de voltak magas fényű képek is, azokat nem lehetett tönkre tenni ily' módon. Ma sem értem az akkori magamat... miért? Örökre kőbe zárt csend maradt utána.

Folytatás köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6808
Időpont: 2018-04-20 21:51:31

válasz efmatild (2018-04-20 13:43:20) üzenetére
Köszönöm és örülök kedves Matild, hogy olvasod a novellámat, Sajnos az első részhez nem írtam oda I. rész, csak a címet.
Szeretettel láttalak: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
399
Időpont: 2018-04-20 13:43:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!
Nagyon tetszik, hogy életrajzi novellád megírásába fogtál. Megható, ahogy a Szüleid megismerkedtek és szerették egymást. Nagyon szomorú, hogy Édesanyádat nem ismerhetted meg. Olvasom a folytatást.
Szeretettel. Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6808
Időpont: 2018-04-01 10:11:49

válasz T. Pandur Judit (2018-04-01 00:00:40) üzenetére
Kedves Judit!

Sajnos, nem csak az én történetem szomorú, csak mindenki a sajátját érzi.

Szeretettel: Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4563
Időpont: 2018-04-01 00:00:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Nagyon szépen írod meg az emlékeidet, bár szomorúak, mégis jó olvasni, mert annyi átélés és érzelem van bennük.
Tudom, hogy nem vigasztal téged, de szeretném megosztani veled, hogy nekem nincsenek gyerekkori emlékeim a szüleimről, pedig ők idős korukig éltek, csak nem velem.
Talán hét-vagy nyolc éves lehetek az első fényképen, amin apám is rajta van. Anyámmal meg talán soha nem is készült olyan fénykép amin együtt vagyunk.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6808
Időpont: 2018-03-29 11:30:06

válasz Kőműves Ida (2018-03-27 19:50:48) üzenetére
Nagyon örülök drága Ida, hogy olvasol.
Tudom a verseidből, hogy neked mennyire sz ép gyerekkorod volt szüleid boldog
szeretetben neveltek.
Áldot húsvéti ünnepeket kívánok szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5308
Időpont: 2018-03-27 19:50:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ica!

Szívig hatolnak érzékletes soraid. Talán nincs is annál nagyobb fájdalom, mint amikor egy gyereknek szülők nélkül kell felnőnie. Az utolsó mondatod megrázó, nagyon átérzem, és osztozom fájdalmadban, mert ezek az emlékek végig kísérik az embert egész életén át.
Igazán megható sorok, mert szívből jönnek.
Megyek a következő részhez.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6808
Időpont: 2018-03-27 10:46:56

válasz Bödön (2018-03-25 11:06:29) üzenetére
Kedves Laci!

Régóta, mondhatnám mindig is foglalkoztatott, hogy megírjam az emlékeimet, ami soha nem fog törlődni.
Írtam is valahol, hogy: mint egy szentképet úgy őrzöm ezeket a képeket. (édesapámról, nagymamámról)
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7801
Időpont: 2018-03-25 11:06:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica! Szeretettel és érdeklődéssel olvastam ezt a részt a szüleidről! A régi emlékek bizony kitörölhetetlenül belevésődnek az ember emlékezetébe. Nekem is nagyon sok kép maradt meg az emlékezetemben. Úgy érzem, létezésem részesei ezek az emlékek, amelyekre támaszkodhatok. Várom a folytatást! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6808
Időpont: 2018-03-25 10:18:24

válasz F János (2018-03-23 16:05:25) üzenetére
Kedves János én örülök a figyelmednek!
Köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
493
Időpont: 2018-03-23 16:05:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Nagyon szívbemarkolóan fogalmazod meg a gyermeki szeretet mibenlétét. Így rajong minden gyerek a szüleiért, sajnos neked csak egy maradt.
Ez a gyarmeki szeretet, még a rossz szülő iránt is fellelhető, mert ez nem irányítható, és előfordul, hogy csak utólag jön rá az ember, mennyire szerette a szüleit. Az én apám soha nem volt egy kedves ember, mégis mikor az utolsó napjait élte a kórházban, rájöttem, hogy ettől függetlenűl szeretem. Akkor már ő is kezdte tudni kimutatni a szeretetét, és láttam rajta a felismerést, hogy elmulsztotta kimutatni érzelmeit.
Ez csak úgy kikívánkozott belőlem, szerintem ezt hozta ki az írásod. Örülök, hogy olvastam.

Üdvözlettel: János

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Magához tért címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 19. fejezet című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Ébredés címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Hajnali álom. címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A láthatatlan kötél című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Féltem a tojásaim, de semmi pánik című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Lehetőségek locsoláshoz című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszias, avagy egy vasárnap margójára című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A Természet örök! címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Folyományok címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Budapesten című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 19. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VII című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)