Láttam én a tavaszt
mikor felénk szaladt,
megbotlott, elesett,
sírdogált keveset.

Elszakadt zöld fátyla,
legörbült szép szája,
anyjához bicegett,
kínosan sziszegett.

Ha április közel,
fényes hintón jön el,
fogata kikelet,
bolondít szíveket.

Addig is reszketünk,
elfogyott fánk, szenünk,
esdeklőn megkérjük,
maradjon vendégünk!

Karcsú bokát villant,
illatokat illant,
vígan reánk pillant,
harmatcseppet csillant.

Ha itt lesz, s nem távol,
zöld lombot varázsol,
kis szöcskét, víg lepkét,
szitakötőt, fecskét.

Úgy mint tavaly, megint
vígan reánk tekint,
megfogja a kezünk,
s itt is marad velünk.