HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46820

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: oroszlánFeltöltés dátuma: 2018-03-27

Égig érő árnyak - Angyalszárnyak III.

Mikor édesapám nagy beteg lett, a nagymama kénytelen volt munkát vállalni. Egy gazdag családra főzött, valamint a gyönyörű kézimunkáit adta el, hogy az orvost, a gyógyszereket tudja megfizetni.
Bátyám vigyázott rám, pelenkázott. Mesélte, hogy gyermekfejjel úgy képzelete el a világot, hogy az egy állandó helyzet, ahol a gyerekek mindig gyerekek maradnak, a felnőttek, felnőttek, nem változik semmi. Igen csak megijedt, amikor meglátta, hogy felálltam és bizonytalan léptekkel elindultam. Nehezen értette meg, hogy a kicsi Ili jár, ez voltam én.
Emlékszem a babáimra, festett arccal mosolyogtak, állandóan csak mosolyogtak. Az első babám majdnem akkora volt, mint én, de a karja, a lába nem mozdult, hiába akartam megtanítani járni. Keménypapírból készítették, így hát a fürdővízben elázott. Szerettem a nagy fekete kutyánkat, sokszor ő vigyázott rám, nem mozdult mellőlem. Betanított, okos kutya volt, el lehetett küldeni a boltba kis kosárral, benne volt a pénz és egy kis cetli, hogy mit kell vásárolni, soha senki nem merte elvenni tőle. Édesapámnak a reggelit vitte a szabóműhelybe. Mindent hazahordott, amit csak talált. Amikor már nem csak a főzött szappanokat hordta haza, hanem egy disznóvágásról is el akart cipelni egy fél disznót, jelentették a sintérnek. Elvitték a sintérek, többet én sem tudok róla.

*

Borús az idő, eső szemerkél. Suhognak a cseppek, mint a nagymamám hosszú selyem ruhája. Kézen fogva elindultunk otthonról. Csimpaszkodtam a kezébe, belesimultam ruhája redőibe, onnan kíváncsian lestem az útra, ahol fénylett a víztől a járda. Itt-ott gödrök voltak, elég sok. Hullámzott a cseppek gyűrűjében a sáros lé, beleléptem majdnem mindegyikbe, tetszett, ahogyan a cipőm nyomába cuppogva visszahúzódott a sár.
Sietni kellett, húzott a nagymama, a játékomnak vége lett. Szótlan volt, nem is simogatott, ahogyan máskor szokott. Szerettem, ahogyan esténként mesélt, keze a fejemen, simogatta a hajamat. Nem égett a lámpa, sem a gyertya. Karcsú, magas vaskályha adta a világosságot, nyitott ajtaján úgy tudott duruzsolni, pattogni a tűz, mintha valamit mondott volna, pedig csak a nagymama búgó hangja volt az. A tűz fénye felkúszott a falra is, tetszett ez a játék, ahogy remegett az árnyék.
Meghitt volt minden esténk. Rácsuktuk az ablakkeret szemére a spalettát, ami olyan volt, mint egy harmonika, ami kizárta a külső sötétséget, csak a kutyaugatás hallatszott messziről. Nem is emlékszem mi volt a mese, voltak e tündérek, de én éreztem, hogy léteznek, amikor ölében kuporogtam a nagymamámnak.

*

Szép volt ez az idilli kép, soha többé nem jött vissza. Jó volt most rá emlékeznem, de folytatom a történetem.
Sokáig gyalogoltunk, az eső is elállt. Ő még mindig szótlanul, én pedig nehezen bírtam a lépést tartani vézna apró lábaimmal. Felnéztem rá, láttam a könnyben úszó kedves szemét, amelyek mindig őzbarnán mosolyogtak rám.
Megijedtem, nagyon féltem, nehogy sírva fakadjon, mit fogok csinálni, vajon meg tudom vigasztalni, ahogyan ő szokott engem? A kezét megszorítottam, ahogyan erőmből tellett, hogy érezze, itt vagyok mellette.
Az eső elállt, nem is volt az nagy eső, csak szemerkélt. A Napot még mindig takarták a felhők, miért is sütne ki a Nap, ha nekünk sincs jó kedvünk, pedig én általában sokat csacsogtam, ugrándoztam.
Nem is gondoltam, hogyan is gondolhattam akkor, hogy nagyon hamar elveszítem őt is.
Öt éves voltam. Vitt a lábam, illetve vitt a nagymama kézen fogva a község távolabbi utcájába. Hosszú volt az utca, apró házaival, nem értem miért láttam akkor kicsinek a házakat, amikor én is olyan aprócska voltam. Túloldalon a vásártér, most csendes és kihalt.
Megérkeztünk. Szívélyesen fogadtak. Sári néni mosolygós, pirospozsgás parasztasszony, két nagy lányával. Jucika volt az idősebb, Sárika már iskolába járt. Körbevittek az udvaron, ahol az aprójószág nagy zsivajjal verődött össze. A veranda előtti szőlőlugas alatt babákkal játszottunk mindenről megfeledkezve.
Közben figyeltem mit beszélnek a felnőttek. Hallottam, amint a nagymamám sóhajai között felhangzott a zokogás. Azt suttogta, nem sok ideje van már, a TBC elviszi.
A fiáról mondta mindezt, az én drága édesapámról. Megkérte őket, hogy maradhassak náluk egy kis ideig. A lányok nagyon örültek nekem, babusgattak, szeretgettek. Megvigasztalódtam. Sári néni nagy szelet zsíros kenyeret hozott nekem, egy kicsit kétkedve kérdeztem, hogy - sót is teszel rá? - Az igenlés után jóízűen megettem.

Folytatás köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-04-20 21:55:21

válasz efmatild (2018-04-20 13:54:27) üzenetére
Kedves Matild!
Sajnos szomorú sorsom volt. abban az időben nem lehetett gyógyítani a TBC.-t ami elvitte édesapámat is nagyon hamar.
Szeretettel: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
421
Időpont: 2018-04-20 13:54:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!
Meghatódva olvastam emlékképeidet. Szinte láttam azt a részt, ahol este csak a vaskályha fényénél ültetek nagymamáddal. Nagyon sajnálom, hogy Édesapád beteg lett.
Szeretettel olvastalak: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-04-16 09:33:40

válasz Finta Kata (2018-04-15 13:24:56) üzenetére
Drága Katám!

Örülök és köszönöm szépen, hogy beleolvastál a novellám részébe amire nagyon fájdalamas visszaemlékeznem.
Szeretettel ölellek: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2018-04-15 13:24:56

Kedves Icuka!
Nagyon érdekes, ahogy leírod a kislány-korodat. Csodálatos, hogy a kutyus mennyire megbízható volt. Szerintem az állatok is okosak, ha megtanítják valamire. Rémes, hogy amikor utoljára olyat tettm amit nem kellett volna, azért megölték. Én most is sajnálom.
Kedves emléked van a nagymamáról. Nekem is visszatükröződnek az esti mesék, amikor mesét mondtak a pattogó őskori kályhák előtt.
Én is emlékezem arra, hogy abban az időben mennyi ember halt meg TBC-ben.
Szeretem olvasni a régi idők emlékeit, s te ezt nagyon szépen adtad át nekünk.
Szeretettel olvastam. Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-04-01 10:14:05

válasz T. Pandur Judit (2018-04-01 00:06:39) üzenetére

Köszönöm, hogy érdekel a történetem kedves Judit.

Szeretettel: Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4696
Időpont: 2018-04-01 00:06:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Szép és szomorú nagyon. Most sírdogálok kicsit.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-03-29 17:56:10

válasz Bödön (2018-03-29 07:55:05) üzenetére
Kedves Laci!

Úgy érzem, gondolom, hogy a gyerekkori élmények, lehetnek akár rosszak is, de nagyban meghatározói a felnőtt életünkre. Azt szoktam volt mondani, hogy én már ötévesen felnőtt lettem.

Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-03-29 17:51:24

válasz F János (2018-03-29 06:15:10) üzenetére
Kedves János!

Aki olyan jó prózákat,elbeszélést, regényt ír attól nagy megtiszteltetés, hogy olvassa az én írásomat is. Azt meg külön köszönöm, hogy tetszik. és benned is gyermekkori emlékeket idézett fel.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2018-03-29 17:46:49

válasz Kőműves Ida (2018-03-27 19:58:27) üzenetére
Nagyon örülök drága Idám, hogy olvasol és tetszik is!
Igyekeztem emlékeimből hitelesen megírni a valóságot. Igaz, hogy egész életemben vigyáztam, nehogy kiessenek az emlékezetemből.
Szeretettel: Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7937
Időpont: 2018-03-29 07:55:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica! A gyerekkori emlékek feledhetetlenek. Néha úgy érzi az ember, nem is telt el annyi idő. Mintha minden csak tegnap történt volna. Élesek tudnak lenni ezek az emlékképek. Részei az ember életének az ember a talajukon áll, beléjük kapaszkodik! Nagy érdeklődéssel és szeretettel olvasom! -én
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
585
Időpont: 2018-03-29 06:15:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Tapasztalatból tudom, és írásodból is ez derül ki, hogy a gyerek, és nagyszülő között sokkal bensőségesebb kapcsolat tud kialakulni, mint szülő, és gyerek közöt. Engem is sokáig nevelt anyai nagymamám, és annyira összenőtünk, hogy ha neki bánata volt, és elsírta magát, skkor én is sírtam vele, pedig sokszor fel sem fogtam, hogy ő miért sír.

Nagyon tetszik az írásod, várom a folytatást, üdvözlettel: János
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5459
Időpont: 2018-03-27 19:58:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ica!

Jól láttatsz minden mozzanatot gyermekkori éned árvaságával kapcsolatosan. Édesapád is túl korán itt hagyott, de úgy rémlik, hogy a nagymamádat is elveszítetted. Persze, majd a folytatásból kiderül. Remekül írsz prózát is, és a sót sem sajnálod belőle, mint ahogyan a zsíros kenyérről sem. Jó olvasni téged. Várom a folytatását.

Szeretettel, köszönettel!
Ida

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Hála címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Angyalkacaj címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ujjmese című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)