Lassan kikopsz belőlem, nem érezlek már.
Csak a Kis gyerekek nagy mesekönyvét* sajnálom.
A franc essen beléd, barátom! Hallod?
Túl sokat képzelsz magadról!

Hogy tiéd lettem, nem törvényszerű.
Együttállása elfajzott csillagoknak.
Nem volt kár értem, s érted se kár.
Már nem hiszlek jobb sorsra érdemesnek.

Hiába minden nagyhitűségem.
Nem vagy több barom igavonónál.
Erkölcseid ordaséval egyek.
Legyél te csak, utolsó tévedésem.

Szerettelek. Ez nem része érdemednek.
Képességem volt szeretni a fajtád.
Világra szóló hiábavalóság.
Nem érdemelsz mást, mint megvetésem.

Ne kérdezd, mi ütött belém.
Többé nem vagy, senkim, se semmim.
Nem leszek többé alkalmi, se barát.
Mert kitéptem a szívemet. Érted?

Magadhoz valóval keféljed az időt.
Velem, nem lesz több alkalom, ne félj.
Mert nem félem én sem. Bevégzem.
Mint egy terminátor. Itt az idő.

Mi volt, s lesz, csak az enyészeté.
Vagy papíron él tovább, s az űrben,
nem kies szívem híves* mezején.