HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47933

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2018-04-11

Varázsló asszony kertje

"Na" szóval, álmodott sokat azzal a kerttel. Aztán rossz volt az ébredés - hunyta le gyorsan szemét, akart visszaalvást, új álmodást. Hunyta szemét csak be. Aztán csak lett szédülés, másnaposság, felkelés, rossz szájízzel. Nem segített szájízén a fogmosás se. Járt már ott, abban a kertben - volt szerencséje, másik szerencsétlenségére... meg az övére is volt szerencsétlenség.

Kertbe nőttek összes virágok, amolyan mindennapiak. Voltak hétköznapi virágok tavasszal, nyáron, ősszel, mind összes évszakokban. Meg télen is. Olyan volt a kert, nem tehetett róla senki. Dédelgették őket összes évszakok.
Cica meg mindig ült kerítésen.

A kis házat repkény fedte, meg burjánzott ott akác is. Nyaranta döngölték méhek kívánós akácvirágokat, zümmögték körbe az árvacsalán virágait, gyíkok sütkéreztek napfényben, verebek csiviteltek, veszekedtek ott. Néha verébfióka kipottyant a fészekből, repülés tudománya nélkül.
Cica meg ült ott kerítésen, aztán lassan, lustán leugrott onnét...

Percek, órák, napok, évszakok, évek szálltak át azon a kerten, feledve összes tennivalójuk, összes gondjukat. Mert volt abban a kertbe valami fura állandóság - nem fogott rajt, soha, semmiféle Idő.
A kapu nyikorgott - pont úgy, mint ezer éve - meg a legelső és az utolsó tégla is billegett - pont, mint ezer éve - a kerítésnél, no meg a ház bejárata előtt. Csöngetni nem kellett, csengő amúgy se volt ott, elég volt, elég lett volna azon az ajtón csak egy halk kopogás.

Termett ott, abban a kertben annyi sok, amolyan - összevissza - mindenféleség! Mind összes gyümölcsök: málna, mosolygó barack nyár-édesén, szép színű szilva, mézédes ringló. No meg voltak ott még összes gyógynövények: kakukkfű, citromfű, menta, vérehulló fecskefű, boróka, macskakarom, zeller, gyömbér, etc. Virágoztak, virágoztak összes betegségek gyógyítására: ágybavizelés, ajak herpesz, alacsony vérnyomás, álmatlanság, alagút szindróma. Ágyások összekötő, homokos útjain gyalogeper mosolygott.

Varázsló-asszony dédelgette virágait, érett gyümölcsöket befőzte, apró üvegekbe dédelgette. Esténként, ha támadt kedve, kitipegett, amoly meztéllábosan nézett holdat, bandzsított rá, meg összes csillagokra. Olyankor jutottak eszébe versei. Hold, meg csak bámulta magát, kerekes kút vizének fényében, illegett, billegett; kérdezgette magától csak: "jó a sminkem?" Nevették Őt összes csillagok.
Cica meg ült csak mindig kerítésen, olyan álmosan...

Madarak is látogatták a kertet. Varázslóasszony telente magot szórt; cinkék csípték ki gyorsan etetőből, aztán szálltak alvó ágakra kibontani mag-élet melegét. Verebek persze csak szemetelték kifele a magot, szokásuk szerint. Rigók rikoltoztak, tüsténkedtek, tavasz-fészekvárón -menekülőben volt már akkoriban a sértődött tél.
Varázsló-asszonyt szerették madarai nagyon; repkedték körül, bújtak, kopogtatták fém-fülbevalóit, ő meg szórta magokat eléjük, szórta szeretetét, aztán kellett illannia - volt dolga sok. De azért, beszélgetett velük, mint ahogy a kert-végét látogató rókával is. Megértették egymást, összes szók nélkül is. Kellett vigyázniuk egymásra.

Évente Perseidák jöttek, Szent Lőrinc hullatta akkor sorra könnyeit. Szolgák, cselédek, meg úri népek jártak táncot a máglya körül... maradt utánuk pici máglya hamuja, abba a kertbe. Mert múlt el varázslat, tűnt csak el, semmivé. Urak, szolgák, cselédek mind összes népek, csak odébb álltak, feledtek álmot, mind hazatértek... folytatták hétköznapjaik. Tündérek óvták a vén körtefát, nehogy megégessék a lángok.

Álmában, sokszor kinyitotta a kert kapuját, lépett rá, első, billegős téglára. Akkor kitágult a tér, csak szaladt vele az Idő, ébredt fel izzadtan, nyirkos ágyneműben.
Gyerek tartott markában sérült, repülni vágyó verébfiókát, csípett az ujjába, elengedte akkor.
Cica meg felébredt, amolyan lustán, leugrott az álmos kerítésről.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
853
Időpont: 2018-04-14 23:14:16

válasz oroszlán (2018-04-14 11:25:34) üzenetére
szia, köszönöm, hogy értőn olvastál!
szeretettel: túlparti
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7427
Időpont: 2018-04-14 11:25:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Örülök, hogy elolvastam e felnőttes mesét. Nagyon tetszett!
A névelők elhagyása, hol döcögtette, hol sodorta az ezeréves mondanivalót.
A Cicának is komoly szerepet adtál.

Szeretettel gratulálok: Ica

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A pálinka című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Idő nincs... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egyperces olvasónapló című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Egyperces olvasónapló című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) tavaszgyermek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hófehérke és a Kisherceg című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Százazvirág bánata címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Lepketánc című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Velencei karneválon címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Mithras kéje című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Mithras kéje című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) üres című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)