HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2018-04-11

Varázsló asszony kertje

"Na" szóval, álmodott sokat azzal a kerttel. Aztán rossz volt az ébredés - hunyta le gyorsan szemét, akart visszaalvást, új álmodást. Hunyta szemét csak be. Aztán csak lett szédülés, másnaposság, felkelés, rossz szájízzel. Nem segített szájízén a fogmosás se. Járt már ott, abban a kertben - volt szerencséje, másik szerencsétlenségére... meg az övére is volt szerencsétlenség.

Kertbe nőttek összes virágok, amolyan mindennapiak. Voltak hétköznapi virágok tavasszal, nyáron, ősszel, mind összes évszakokban. Meg télen is. Olyan volt a kert, nem tehetett róla senki. Dédelgették őket összes évszakok.
Cica meg mindig ült kerítésen.

A kis házat repkény fedte, meg burjánzott ott akác is. Nyaranta döngölték méhek kívánós akácvirágokat, zümmögték körbe az árvacsalán virágait, gyíkok sütkéreztek napfényben, verebek csiviteltek, veszekedtek ott. Néha verébfióka kipottyant a fészekből, repülés tudománya nélkül.
Cica meg ült ott kerítésen, aztán lassan, lustán leugrott onnét...

Percek, órák, napok, évszakok, évek szálltak át azon a kerten, feledve összes tennivalójuk, összes gondjukat. Mert volt abban a kertbe valami fura állandóság - nem fogott rajt, soha, semmiféle Idő.
A kapu nyikorgott - pont úgy, mint ezer éve - meg a legelső és az utolsó tégla is billegett - pont, mint ezer éve - a kerítésnél, no meg a ház bejárata előtt. Csöngetni nem kellett, csengő amúgy se volt ott, elég volt, elég lett volna azon az ajtón csak egy halk kopogás.

Termett ott, abban a kertben annyi sok, amolyan - összevissza - mindenféleség! Mind összes gyümölcsök: málna, mosolygó barack nyár-édesén, szép színű szilva, mézédes ringló. No meg voltak ott még összes gyógynövények: kakukkfű, citromfű, menta, vérehulló fecskefű, boróka, macskakarom, zeller, gyömbér, etc. Virágoztak, virágoztak összes betegségek gyógyítására: ágybavizelés, ajak herpesz, alacsony vérnyomás, álmatlanság, alagút szindróma. Ágyások összekötő, homokos útjain gyalogeper mosolygott.

Varázsló-asszony dédelgette virágait, érett gyümölcsöket befőzte, apró üvegekbe dédelgette. Esténként, ha támadt kedve, kitipegett, amoly meztéllábosan nézett holdat, bandzsított rá, meg összes csillagokra. Olyankor jutottak eszébe versei. Hold, meg csak bámulta magát, kerekes kút vizének fényében, illegett, billegett; kérdezgette magától csak: "jó a sminkem?" Nevették Őt összes csillagok.
Cica meg ült csak mindig kerítésen, olyan álmosan...

Madarak is látogatták a kertet. Varázslóasszony telente magot szórt; cinkék csípték ki gyorsan etetőből, aztán szálltak alvó ágakra kibontani mag-élet melegét. Verebek persze csak szemetelték kifele a magot, szokásuk szerint. Rigók rikoltoztak, tüsténkedtek, tavasz-fészekvárón -menekülőben volt már akkoriban a sértődött tél.
Varázsló-asszonyt szerették madarai nagyon; repkedték körül, bújtak, kopogtatták fém-fülbevalóit, ő meg szórta magokat eléjük, szórta szeretetét, aztán kellett illannia - volt dolga sok. De azért, beszélgetett velük, mint ahogy a kert-végét látogató rókával is. Megértették egymást, összes szók nélkül is. Kellett vigyázniuk egymásra.

Évente Perseidák jöttek, Szent Lőrinc hullatta akkor sorra könnyeit. Szolgák, cselédek, meg úri népek jártak táncot a máglya körül... maradt utánuk pici máglya hamuja, abba a kertbe. Mert múlt el varázslat, tűnt csak el, semmivé. Urak, szolgák, cselédek mind összes népek, csak odébb álltak, feledtek álmot, mind hazatértek... folytatták hétköznapjaik. Tündérek óvták a vén körtefát, nehogy megégessék a lángok.

Álmában, sokszor kinyitotta a kert kapuját, lépett rá, első, billegős téglára. Akkor kitágult a tér, csak szaladt vele az Idő, ébredt fel izzadtan, nyirkos ágyneműben.
Gyerek tartott markában sérült, repülni vágyó verébfiókát, csípett az ujjába, elengedte akkor.
Cica meg felébredt, amolyan lustán, leugrott az álmos kerítésről.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
635
Időpont: 2018-04-14 23:14:16

válasz oroszlán (2018-04-14 11:25:34) üzenetére
szia, köszönöm, hogy értőn olvastál!
szeretettel: túlparti
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6802
Időpont: 2018-04-14 11:25:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Örülök, hogy elolvastam e felnőttes mesét. Nagyon tetszett!
A névelők elhagyása, hol döcögtette, hol sodorta az ezeréves mondanivalót.
A Cicának is komoly szerepet adtál.

Szeretettel gratulálok: Ica

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Zakatolva címmel a várólistára

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Nietzsche: Köszöntés című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) A legcsodásabb ünnepen című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Néma angyalok című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Csillagokba révedve címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Friedrich Nietzsche: Köszöntés című alkotáshoz

Mákvirág bejegyzést írt a(z) Együtt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK IX/1. címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 18. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kuszaság című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Végre című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)