A meleg áprilisi napfény kicsalt minket a kertünkbe. A feleségem a virágai között tett-vett, rendezgette a növényeket. Én élveztem a nap melegét. Csak úgy ... nagyon jólesett a meleg. Szinte azt mondhatnám, hogy nem történt semmi ... hacsak! Nini! Az egyik fűcsomó alatt mit vettem észre ...! Hangyák vándorolnak végtelen sorokban valahonnan valahová. Kis szorgos lények. Még ebben a meleg nyarat idéző áprilisi szokatlan hőségben is van kedvük dolgozni. Ők tudják .... A tekintetem most egy kőmellvéd egyik részére téved. Egy kis lény, mégpedig egy gyíkocska napozik azon, majd meglátva a két kutyusunkat gyorsan eltűnik a kizöldült természet növénycsodái között. A kutyusaink odajönnek hozzám, később a feleségemhez is és ránk néznek a beszédesen csillogó szemeikkel hűségüket sugározva felénk. A levegőben madarak röpködnek ide-oda. Talán a nászrepülésüket hajtják végre, hiszen most van a párválasztásuk ideje. Az egyik levélen egy katicabogár tűnik fel, majd mintegy ,,észrevéve" a gyíkot szinte azonnal tovább repül. ,,Mit lehessen tudni - gondolta - jobb lesz, ha elmenekülök." Virágaink is szépségükkel pompáznak a nyarat idéző meleg márciusi napfényben. A fáink is virágba borulva jelzik a későbbi gyümölcsök ígéretét. Ülök a napos kertünkben és önfeledten csak gyönyörködni tudok ebben a tevékeny ,,tétlenségben", hiszen ,,nem történt semmi, csak pusztán annyi", hogy a természet újraéledt, kivirult, mert végre tavasz van! .... és ez olyan nagyon jó érzés.