HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1832

Írás összesen: 46658

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kedves
2018-07-19 07:56:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2018-05-04

Szélnovella

Feltámadt szél, támadt csak fel, lett éppen mesélő kedve; tanakodott magába sokat, hogy is kezdje. Ugyan, mitévő legyen? Azután, kinek, és ugyan mit meséljen? Mert támadt fejében forgószélként, megannyi, szebbnél szebb mese. De volt magányos akkortájt, épp, jó szokása szerint. Úgy, mint mindig szokott lenni, úgy-amúgy egyáltalában... Előfordult sok helyen, aztán állt csak tovább - hagyott cserbe mindenkit, hagyta el összes szerelmét. Szokott fújdogálni, mostanában amúgy, oly öregesen ár csak, rossz tüdejével; az utóbbi években szedett hörgőtágítót - orvos írta fel: reggel, délben, este, étkezés előtt" - így fújdogált, meg köhögött csak magában, magának. Régebben, nem hiányzott néki senki, de utóbbi évekbe öregedett csak meg nagyon; szégyenletes, de egyszerűn, megöregedett. Gyötörte álmatlanság, szeretett volna szeretkezni, még egyszer, egy igazán jót, utoljára. Korábban nevetett csak, az öregedés első tünetein.
Szeretkezett volna, szeretett volna lenni Nappal, holddal, csillagokkal, csónakokat ringató összes hullámokkal. Holdat kívánta nagyon, leginkább! Kívánta fogyó sarlóját - Hold, havonta fogyókúrázott, legújabb divat szerint - aztán meg, ahogy gömbölyödött, akkor kívánta leginkább. De Hold nevette csak ki; mondta néki: "Én örökké vagyok égen, te meg meghalsz, nem sokára. Mi csillagok élünk, érünk örökké, amíg csak akarja az Valaki, még feljebb, tőlünk, még magasabban, odafenn... Miért akarsz engem? Miért lennék a tiéd? Nem akarok olyan szerelmest, akit meg kéne siratnom. Amúgy sincsenek könnyeim, nem érek rá sírni soha, nem is tudok, nem is akarok! Maradj magadnak! A csillagokkal meg ne is próbálkozz! Meg ne próbáld! Huncutok, aranyosak, de! Kiskorúak, csak pár millió éve születtek! Remélem, nem vagy pedofil?"
Nem, nem, gondolta magában. Na azt azér' azt már mégsem! Csak gondolta; jó lett volna megismerkedni csillagocskákkal! Tán legalább, felvidítnák kicsit. De hát... Mindegy, fújta magát tovább, tovább...
(Akár száznyolcvan szál cigarettát is meggyúrhatsz. Volt az ötvengrammos zacskó feliratán, különféle elrettentő szövegekkel. Néki sose sikerül még megrettenni, meg meggyúrni se annyit...)
Keresett, keresett szerelmet csak tovább. Levélrügy-simogató szellő olyan fiatal volt hozzá. Volt csak fiatalka. Tájfuntól, hurrikántól, távoli rokonaitól ijedt meg - félt, esetleg vallhat kudarcot - megöregedett jócskán, nem vágyott már viharos, csatakos szerelemre, nem volt már vágyása tajtékos napokra; különben is meg: veszélyes "ilyen" rokonokkal az "olyan" együttlét... Vágyott inkább békés estékre, amikor, kikapcsolják a TV-t, elfújják a lámpát, összebújnak picit, aztán valaki megmelegítik egymás fázós lábait. (Főnszél forró volt ugyan, de eszementen száraz, és frigid. Még csak az hiányozna, hogy port hintsen a szemébe!) Szélkisaszonyal szerelmesedtek össze eszementen, aztán - mindegy lett már...
(És a dohánya is száraz, fogyóban már; minőségiről már nem lehet szalonképesen szólni, lenne is felesleges - árulnak mohó hatalmasok gagyiságot, összekuporgatott lélekpénzért. Vigyáznia kellett, nehogy rátüsszentsen - mert morzsák szállnának, repülnének csak szerteszét. Mert benáthásodott mán utóbbi, öreges Időkben.)
Mindegy, kellett mesélnie, mindenképp, maradt néki ez csak már. Így, fogta magát, surrant be öreg udvarház nyitva maradt ajtaján, súgta kislány fülébe: "nem kell félned padlónyikorgástól, a szekrénybe se laknak szörnyek, bújnak se ki egerek, alusznak már, aludj Te is"; ringatott nádba madárfiókákat, vigyázva, meg mondta csak kiscselédnek, "nem kell félned, ha korán kelsz, hozol be kútról vizet idejébe, melegíted, felmosol, terítsz, idejében, nem kapsz pofont nagyságától, úrfival, meg nem kell foglalkoznod, mert, ha megnőne a pocakod, nagyságád elkerget majd, vigyázz magadra", szeretett volna vigyázni mindenkire; mondta még csak, rezegtetve üdülők rossz, kalimpáló reluxáikon átpréselődve, nehezen el alvó, szepegő kislánynak; szóval, mondta néki: "nem baj, ha utaztok el haza, azért, a masnis cicát, mindenképp vihetitek haza!"
Így történt, hogy suttogott, hazudott meséket nékik. Összes gyerekek álmukban elmosolyodtak, sírásuk elhalkult, könnyeik elapadtak. Ő meg állt tovább, összes hazugságaival.

Nappal, holddal, csillagokkal,
öregedő holnapokkal.
Az Idő már mit se számít,
unatkozik, és csak ásít.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
639
Időpont: 2018-05-11 22:58:42

válasz Kőműves Ida (2018-05-07 15:57:37) üzenetére
szia Ida!
köszönöm, hogy olvastál, örültem, hogy erre jártál!
túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5397
Időpont: 2018-05-07 15:57:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem ez a Szélnovella nagyon bejött. Tetszik a stílus ahogyan írsz, talán most kezdek ráharapni a mesemondásod ízére. :) Tetszik nagyon, túlparti. Gratula!

Ida :)

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ez a beszéd 6/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ez a beszéd 6/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ez a beszéd 6/1 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egyszerű vers című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Uram című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Mint soha senki című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Esti séta című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mint soha senki című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Milliomosok... Milliárdosok... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mint soha senki című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ősi internet című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) méltóság című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Az álmok élnek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)