Ősz volt. A fákon aranyszínekben csilingeltek a falevelek. Télre készülődött az erdő. Sárgult a nyárfa, a juhar és a gyertyán. A vadcseresznye levele is elpirult akárcsak a galagonya, vadrózsa és a vadkörte. Potyogott a földre a makk, a vadgesztenye, bőségtállal kínálta az erdei állatokat az erdő. Szorgosan gyűjtögették a finomságokat az ínségesebb időkre. Kacagva pörgött- forgott a juharfa termése is. Beérett a galagonya, kökény és csipkebogyó is. A vadak meleg bundát öltöttek magukra. Hosszú útra indultak a vonuló madarak is. Látta ezt Panka is, aki a kertben játszott testvéreivel: Jankával, Hannával, Annával és a nemrég született kisöccsével: Zozóval. Szerettek itt lenni a természetben a nagyszülők közelében. Itt mindig érdekes és újszerű dolgok történnek. Holnap reggel: Ökörszem- túrára megyünk Papóval!- mondta a kislány a testvéreinek. - De mi lesz Zozóval? - kérdezte csodálkozva Anna, hisz még járni is alig tud! - Mamó majd segít neki! - kacagott fel Hanna. Már alig várták a holnapot. Kellemes, kiránduló időre ébredtek. Gyorsan elkészültek a tisztálkodással, a reggelivel, majd felöltöztek az időjárásnak és az alkalomnak megfelelően. Segítettek egymásnak és öccsüknek is, így időben el tudtak indulni. Mamó mindenkinek a hátizsákjába teát, frissen leszedett piros almát, néhány szem előző nap a fáról levert diót és szalámis kenyeret csomagolt. Távcsövet és fényképezőgépet is vittek magukkal. Papó sétabotot készített. - Mindenki elkészült? - kérdezte. Igen! - vágták rá gyorsan! Az erdőben szorosan egymás mögött haladtak a kijelölt útvonalon, elől Papó, utána kor szerint a gyerekek, a sor végén haladt Mamó, kézen fogva Zozót. Egészen a vadmegfigyelőig mentek, ahol már várta őket Papó erdész barátja. Csendben, nesztelenül foglalták el helyüket. Egyszer csak apró Ökörszem madárkák repültek a közvetlen közelükbe. Lélegzetvisszafolytva figyelték őket. Farktollaikat felmeresztették, s rovarokat, pókokat keresgéltek. Hangjuk igencsak erőteljes volt és messzire elhallatszott. A fák ágain énekesmadarak ücsörögtek. Néha bársonyos dalba kezdtek. Az erdész sok érdekeset mesélt a gyerekeknek, akik tátott szájjal hallgatták s árgus szemekkel figyeltek. A rőt levelek között Anna makkot evő mókust pillantott meg. Folyamatosan kattogtatta a fényképezőgépet, annyi volt a látnivaló. Janka távcsővel figyelte. Panka nagytestű ragadozómadarakat pillantott meg. Az egyik épp lecsapott egy kis rágcsálóra és éles karmaiban már vitte is. Közben az erdésszel az élen túrára indultak a színes levelű fák között. A szél erőteljesen fújt, forgatta a levegőben a száradt faleveleket. Az avar recsegett, ropogott lábuk alatt. Néhány odúba bekukkantottak, hátha lakik bent valaki. A fák kérgeit megsimogatták, volt amelyik sima volt, volt amelyik érdes. Meglepetten vették észre a földön lépkedő, a fákhoz dörgölőző, és az üregeket ásó állatok nyomait, még rókavárat is láttak. Egy tisztáson kivágott farönkökre lepihentek és elfogyasztották, amit hoztak. Nagyon figyeltek az erdő tisztaságára. Nem szemeteltek. A sok kérdéstől, amit az erdész felé intéztek, az izgalmas élményektől és a friss ózondús levegőtől elfáradtak, és elcsigázottan tértek haza. Otthon már várták a szüleik. Örömmel mesélték nekik, hogy milyen jól érezték magukat.