Nagy hó borította a nagyszülők kertjét és a közeli erdőt is. Papónak nagyon sok dolga akadt a berekben. Barátjával, egyben munkatársával az Erdésszel ritkították a fákat, hogy fény jusson a talajra, és fejlődni tudjanak a csemeték. Már a vadászok sem lőhették ki a túlszaporodott állatokat. Ilyenkor már ők is segítségére voltak az erdészeknek. Panka és testvérei épp Papóhoz indultak volna, amikor megpillantották a hóból kikandikáló hóvirágot. - Nézzétek, mennyi hóvirág! - kiáltotta testvéreinek. Mindannyian odanéztek és jól szemügyre vették a tavasz hírnökét. A Nap is kisütött az égen, bár még gyenge volt, mégis olvadni kezdett sugaraitól a hó. Az énekesmadarak is vidám dalra fakadtak a fák ágain. Alighogy elolvadt a hó, nyomán kisarjadt a fű és színes virágszőnyeg borította az erdőt, mezőt. Előbújt a Verőköltő bodobács, a Hétpettyes katica, a Pávaszemes lepke és a pillangók is. Megjavították fészkeiket, párt kerestek a kismadarak. Megérkezett régi fészkébe az első gólya is. Téli álmukból ébredeztek a sünök, máris ivóvizet kerestek. Panka gyorsan vitt nekik egy kis edényben, s testvéreivel együtt csodálattal nézte, hogy milyen aranyosak. Egy gida merészkedett ki az erdő szélére, úgy tűnt, hogy árva. Zozó szerette volna megsimogatni, behozni a kertbe és felnevelni, de Panka szelíden elmesélte neki, hogy: - a látszólag egyedül maradt kölykök valójában nem árvák, a közelükben van a mamájuk, ezért nem szabad megfogni, megsimogatni, mert úgy biztosan elpusztulnának! - Zozó úgy tűnt ennyiben is hagyja a dolgot. Bementek a házba és az ablakon figyeltek kifelé. S valóban nemsokára feltűnt a gida mamája a Suta és örömmel szaladt vele vissza a sűrűbe. Papó eközben már a kertben tüsténkedett. Odaszaladtak hozzá az unokák. - Papó, hadd segítsek! - kiáltották! - Rendben! Gyertek! - hangzott a válasz. - Gyümölcsfákat fogunk ültetni. Nézzétek, jó nagy gödröt ástam, ebbe állítom bele a növényeket! Segítsetek a kis ásóitokkal földet hordani rá! - Panka sietett a locsolókannáért, bő vízzel megöntözte a tövet, majd a ráhordott földet jól megtaposta és ismét meglocsolta a földet. Testvérei is így tettek. - Azért fontos alaposan megöntözni, mert folyamatos öntözés nélkül a csemeték nem gyökeresednének meg! - mondta Papó. - De érdekes! - mondta Anna, - ezt nem tudtam! Közben már Mamó is a kertben sürgött- forgott. Panka, Anna odaszaladt, hogy egy kicsit neki is segítsen. -Segíthetek? - kérdeztél. Igen! - felelte mosolyogva. - Gyertek ide! - mondta. Most zöldborsó, sárgarépa és petrezselyem magot szeretnék elszórni ide az ágyásokba. Jól hajoljatok le, pontosan szórjátok bele és figyeljetek a távolságra! - Így ni! - mutatta meg, ezután odaadta a pici tasakot a gyerekeknek. Miután elszórták a magokat, meglocsolták a kis kannájukkal, majd Mamó a kapával rásimította földet és ismét meglocsolták. - Holnap, a vöröshagyma dughagymáit és a fokhagyma gerezdjeit fogjuk elvetni. - Jaj, de jó! - mondták a lányok. Tudunk még valamit segíteni? - kérdezték. - Köszönöm, már semmit- felelte Mamó. Ekkor az összes gyerek boldogan, kacarászva szaladt játszani. Ki hintázni, ki homokvárat építeni, ki kincseket gyűjteni a földről kis vödörbe, Zozó pedig kis bottal firkálni kezdett a homokba.