Nehéz kenyér, nehéz kenyér,
de aki csúf, ebből megél,
szénfejtés megy a föld alatt,
a szén feljön, banya marad!

Olyan csúnya ez a némber,
hogy elbánik minden szénnel,
ha rájuk néz, menekülnek,
a tárnából felrepülnek.

Ha kiürült már a bánya,
banyánk lesz a liftes lányka,
ha ránéz a bányászokra,
feljönnek egy minutumba'!

Legvégül, mint jó kapitány,
seprűnyélre ül e leány,
s elhagyja a bánya mélyét,
megkeresni szívszerelmét.

Kit nem vonz a külső szépség,
s érzelméhez nem fér kétség.
Kilencven év lassan eltelt,
s nem talált még ilyen embert!

De a banya fel nem adja,
egyszer eljő az ő napja,
talán majd egy tárna mélyén,
előkerül ez a legény...