HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 38 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51252 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2018-05-17
33a. SZONETTKOSZORÚ - Tavasz, természet1. Jő a kikelet
Odakünn mindenhol hó-borított táj, faágakon jégcsapok csillogása, derült ég ragyog hófehér határra, a fákra meleg napsugár csókja vár. Sötét nappalok egyre hosszabbodnak, sík lejtőn nesztelen síelők-szánok s gyerekek zsivaja tölti be a tájat... oszlopon fekete varjak kárognak Csendben jő a kikelet, olvad a jég... madár dalától hangos lesz a határ, zöldül az erdő. kéményünkön fészket rakott a gólyamadár, itt a tavasz! Felettünk kék ég, érezzük szépségét, lelkünk ujjong, szivünkben szeretet. 2. Gólyák Lelkünk ujjong, szivünkben szeretet. Gólya-pár kelepel, fészket javítgatják, a hibákat. Háztető alatt, kémény mellett hozzák-viszik az ágakat. Gólya-mama tojásokra ül, ha a fészek elkészül; s ha kell, kevergeti, hogy legyenek melegek a tojások. Kibújnak a fiókák, ha eljő az idő, gólya-család ötre nő. A kisgólyák éhesek, útra kel a gólyapár, rétek fölött vadásznak, majd gyorsan a békára lecsapnak a magasból. Szegény béka gólyacsőrben rettegve meglapul; érzi, életének vége. 3. Meglapul, érzi, életének vége. A gólya szájában a falatokkal érkezik, fiókák várják az ételt csipogva, csőrüket tátva, éhesen . A béka nem volt szerencsés, mert a fiókák étke lett. Halad az idő, a kis gólyák nemsokára repülnek, tanulnak a légben szállni, békára- egérre vadászni. Ha majd eljön a hideg ősz, gólyacsapat edzést tart, költözködni készülnek. Nem bírják a hideget, csapatokban messze szállva elindulnak melegebb tájra, ahol őket már egy másik otthon várja. 4. Itt a tavasz! Őket már egy másik otthon várja. Hiába zúg a szél, a tél múlik már, néha-néha még egy kicsit fázunk, már kiderült az ég, s virágos a; Fecskék is Afrikából keltek útra, fárasztó útjuk után hazatértek, igazítják, javítják, majd utána gondosan elfoglalják a fészket, tojásokat lerakják, egymást váltva melengetik, időnként kevergetik, vigyázzák, majd kikelnek nemsokára és csipognak, tátognak a kisfecskék. Fecskemama útra kel, csőrében hoz étket, így eteti fiókáit. 5. Fecskék Hoz étket, így eteti fiókáit. Kertemben ülök cseresznyefa alatt, figyelem magamban a madarakat, a vadrózsa illatát szagolom. Nézem az égen futó-fellegeket, a kék eget, mit mond nekem ilyenkor a Természet? Most száll el felettem egy fecskepár, bogárral szájukban, amit a fecskefiókáknak visznek, majd kitátja csőrét minden kismadár. Fecske röpül fészkéhez, kis fecskéket míg felnőnek, naponta így eteti, - majd újra elszáll; Napról-napra ezt teszi: amíg a fiókák megnőnek. 6. Teszik, amíg a fiókák megnőnek. Ha beomlik a fecskefészek, ott a párja, megjavítja. Ha leszáll az est, elfáradnak, összebújnak mindnyájan, egymást melengetik, majd elalusznak hajnalig. A fecskepár virradatkor ismét élelem után jár. Az apró fecskék növekednek, mire eljön az ősz, nagyra nőnek. Akkor fecskecsalád itt hagyja az otthonát; elindulnak, elröpülnek, az új hazában tovább élnek, de visszajönnek tavasszal, fészkeikben megpihennek, a vándor- madarak életüket tovább élik. 7. Ránk köszönt március. Madarak életüket tovább élik. Köszöntelek szép tavasz, minden széppel elárasztasz! Napsugárral köszöntesz, örvendeztetsz, a fecskék visszajöttek. Márciusban már hosszabbak a napok, vidámabban ébredünk, bizakodunk, talán lassan kétségeink foszlanak, örülünk, rossz érzéseink elmúltak, örömmel nézzünk szembe a jövőnkkel, a múltra visszafelé ne figyeljünk. Ha sokat szenvedtünk, örvendjünk kikeletnek, ragyogó napsütésnek. A napjaink vidámabbak lesznek, és a szívünkben kigyúl a szeretet. 8. Enyhe szellő És a szívünkben kigyúl a szeretet. ébredek, rám süt a nap, enyhe szellő fúj, friss levegőt szeretem, tüdőmbe beszívom, mert ez éltet engemet. Ablakomon a napsugár bekacsint, gyorsan fürdöm, ezután felfrissülök. Felöltözve, s megfésülve jövök ki, leülök az asztal mellé kávézni. Fehér cipó, vajas kenyér vár engem, gyorsan eszem igyekezve munkába. Kimegyek az utcára, tavaszt érzem: kinyílt a szép kankalin és tulipán. Tavasz van, szeretem május hónapot. Egy magas nyírfa áll ablakunk alatt. 9. Gerlepár Egy magas nyírfa áll ablakunk alatt, tavasszal fészket rakott egy gerlepár. Árnyat adó ágai közt fészekben ülnek egész nap, költik tojásukat. Lombok között rovar után röpködve vígan turbékolnak minden délután, az Égen súlyos felhők tornyosulnak, egyre jobban villámok csapkodnak, az Ég mennydörög félelmes erővel. Bezárkózunk, szél veri az ablakot; tombol az orkán, fa törzsét könnyedén s a fákat meghajlítva csapkodja. Ablakon aggódva nézve látom, hogy összebújik fészkében a gerlepár. 10. Összebújik fészkében a gerlepár, várja végét az ítéletidőnek. Órák múltán végre elvonul vihar, én örvendek, mert a gerlefészek még a faágak között ott a helyén áll. Másnap ismét az égen tornyosulnak a felhők, megint körben vihar tombol kegyetlenül, s mint a dézsából, szakad az eső. A fa ágait pusztító szél rengeti, nem kímélve madarat, sem embert, durván szétzilálja a gerlefészket. Reggelre a madarak otthona szétszaggatva, fa ágai szerteszét, a fészek madár nélkül. 11. ágai Szerteszét, a fészek madár nélkül maradt árván, a földön összetört tojások; és hol vannak a madárkák, hová szálltak? Nekünk ezután már sosem turbékolnak? Hová repült el szegény hontalan gerlepár? Vajon most hol gyászolják majd, hol siratják el, elhalt fiókáikat a tojásban? Ilyen bajok után gondolkodom azon: valaha visszajönnek-e még? Hol épít ezután árva madárpár, új fészket? Új tanyára hol lelnek? Lesz-e kedvük, hogy délutánonként a gerlék már hol turbékoljanak? 12. GALAMBOK A gerlék már hol turbékoljanak? Faluvégén galambdúc - a madarak otthona. Élelmet keresnek, talán nemsokára meglelik. Onnan szállnak tova, vigadozva. Ha örömükben rátalálnak, turbékolnak. Vidáman csipkedve megtömik a begyeket. Arra jön egy vadász - vállán puskája, majd nemsokára meglátja galambok csapatát, áldozatát madarak réme figyeli. Vadász lő, a madárcsapat felröppen, a galambok elesége a földön marad, mellette a fehér galamb véres teteme ott hever. 13. Dúdolom a dalod A galamb véres teteme ott hever. Én hallom múzsám dalát, szívre ható melódiát, zugát járja fájó lelkem, remek ritmusát kezemmel dobolom. Énfelém libbensz holdfénynél álmodva, fátyolod kúszik utánad felhők közt; Míg hallom dalod kísérő akkordját, a vágy és a bánat engem elemészt. Lombok árnyékában halkan dalolom a gyönyörűen zengő akkordokat s lágy muzsika mellett sóhajom száll, lelkünk összeforrt vad vágyainkkal. Gondolatomban már eljöttél hozzám, s Te ezerszer játszottad zongorán. 14. Te ezerszer játszottad el zongorán, lelkemben megszólal a halk szopránod... sóhajaink szállnak a magasságba... álmodunk együtt, szemünket lezárva. Álmomban hallom suttogó hangodat halk zene fülemnek, békés a lelkem, s te itt mellettem, ha pirkad a hajnal. Szép szemed, ragyogó csillagát nézem... csöndben figyelem hajnal ébredését ne zavarjam meg a szép álmodat, elmúlik a hajnal, kéklik már az ég... rám mosolyogsz és álmosan sóhajtod, szemed kéklőn fénylik, boldoggá tettél csodás dalodat dúdolom örökké ; 15. Mesterszonett - Tavasz, természet Odakünn mindenhol hó-borított táj. Lelkünk ujjong, szívünkben szeretet. Érzi: vége van rövid életének, a gólyákat egy másik otthon várja, a fecskék etetik a fiókákat, ezt teszik, míg a fiókák megnőnek. Madarak élik tovább életüket, a szívünkben kigyúl a szeretet. Egy magas nyírfa áll ablakunk előtt, összebújik fészkében a gerlepár, de a fészek darabjai szerteszét, a gerlék hol turbékolnak ezután? Galamb véres teteme ott hever; Te zongorán ezerszer játszottad el. **.-.** Készült: Shakespearei abab rímképlettel, 2014. július 18. szeptember 3. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 71. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Költők tolla című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fogatlan Ferkó címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Fény és árnyék című alkotáshoz hundido alkotást töltött fel Csussz, a kígyó címmel hundido bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Költők tolla címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Párbeszéd gyilkosra várva - befejezés című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Párbeszéd gyilkosra várva című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (8/8) című alkotáshoz Dorothy alkotást töltött fel A gondolat címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lusta Lajcsi című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lusta Lajcsi című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Honlapunk fórumtémához Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sutyi manó című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |