HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46810

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Sid CleverFeltöltés dátuma: 2018-06-05

Trabant-garzon /Sid Clever: Ezek a pesti népek/

Csirkének, Nyegónak, Pinyónak,"Rudinak", Titónak...


"Hála." Egy szó, egy érzés, egy fogalom, akár még cselekvésre is utalhat. A hála egy olyan viszonozható érzelem, mint a szeretet: nem lehet erőszakkal hozzájutni, nem lehet beidomítani. Hálásnak kell-e lennem, ha valaki, akaratom ellenére tesz nekem szívességet? Muszáj-e színlelnem, hogy hálás vagyok? Miért is? Jót teszel valakivel, aztán elvárod a hálát? Akkor mi az önzetlenség, a jó cselekedet? Ha a Mikulás olyan dolgokkal lep meg, amit nem kértem tőle és nincs is rá szükségem, persze, hogy nem leszek hálás! Sőt, még a francba is kívánom! Ha majd azt kapom, amit kértem, akkor majd megköszönöm neki!

"Te hálátlan!" Nagyon sokszor hallottam ezt olyan emberek szájából, akik úgy váltak az életem részévé, hogy én azt nem kértem tőlük. Nem kértem tőlük semmit. Ők az életem részévé váltak úgy, hogy döntöttek helyettem. Döntöttek mindenről! Minek vállalták magukra a "megmentőim" szerepét, ha az után elvárták tőlem, hogy hálás legyek?

Az én példám nem egyedi, nem mesébe illő, de azért elgondolkodtató. Éppen ülök a nevelőotthon udvarán a hintában szomorúan, és nagyon kicsi vagyok még. Édesanyám, édesapám, testvéreim emléke halványodóban. Nem jön értem senki. Egyszer csak megjelennek idegen emberek, kézen fognak, hazavisznek. De jó nekem! Akartam én ezt, vagy nem?
"Nincsen családod? Nesze, itt egy másik! A többit majd helyrepakolod magadban. Elrendezed, átértelmezed, újra formálod. Kapsz egy retusált családi fotót az emlékeidhez, egy új nevet, új neveltetést, új helyszínt. Sok sikert, kölyök! Isten áldjon!"

Egyszerű és elegáns kivitelezés! De, mit érdemel az a bűnös - kérdem én -, aki hazudik, zsarol, fenyeget, terrorizál? Aki /akik/, szétbarmolták a gyermekkoromat, tönkretették kamaszkori éveimet? Eltérítettek a nekem szánt útról, és nem is engedtek vissza rá. "Hála" oda-vissza? "Felneveltünk, és te így hálálod meg? Szégyen, gyalázat! Nem ezt érdemeljük!"
A dac erőszakot szül, az erőszak gyűlöletet. Előbb-utóbb valaminek roppannia kell a rettentő nyomás alatt. Az életben nincsenek véletlenek! Mostoháim, a "Hogyan neveljünk állami-gondozottat"- című kézikönyv utolsó fejezetéhez értek: "Ha már nincs benne annyi haszon, idegesít, frusztrál a jelenléte, nyugodtan dobjuk ki, mint a macskát szarni! Bűntudatunk ne legyen, mindenről ő tehet. Kellett neki kiszállnia abból a rohadt hintából!"

Így is lett. Közölték velem fennhangon: "Azonnal takarodj innen, te hálátlan szemét!"
Ezt nyomatékosítva, a ruháimat egy zsákban hajították utánam az utcára. Hoppá! Mégsem lepődtem meg. Fura és agresszív módon választottak le az anyai emlőről, mégis boldog voltam, hogy lesz saját életem. Nem lesz, aki elvegye a fizetésemet. Hoppá! Akkor már több éve dolgoztam átlagos fizetésért, amiből nekem soha nem jutott. A barátaimnak, akik szintén dolgoztak, már volt autójuk, nekem nem. A mostoháimnak is volt autójuk, pedig nyugdíjasok voltak. Hoppá! Elvágták a köldökzsinórt? De a köldökzsinór, kit táplált?
Túlélési ösztöneimet a mostohák nevelési módszerei még jobban felerősítették. Nem ijedtem meg, nem könyörögtem nekik, nem akartam visszasírni magam. Tiszta sor volt, hogy többé nem megyek a közelükbe.

Álltam az utcán, fedél nélkül, de végre felnőtt lehettem. Szokás szerint, egy forintom sem volt.
A fizetésemet nem dobták utánam, azt megtartották. Ismét család nélkül maradtam. Kitelt az esztendő! Mehettem, Isten hírével. Mostoháim "otthon", én az utcán egy zsák ruhával, pénz nélkül. Én boldog voltam. Lehet, hogy ők is. Az ellentábor így reagálna: "Mindegy, hogy milyenek. Mindegy, hogy hogyan, de felneveltek, nem?"
Az én válaszom erre egy nagyon csúnya szó. Senki nem kérte őket, hogy az életembe avatkozzanak! És, szerintem, a befejezésnek sem így kellett volna történnie. Arról persze, hogy a "saját" családomat merre találom, mélyen hallgattak. Egy állami-gondozott gyermeket sokkal könnyebb utcára hajítani, mint egy sajátot. /Gondolom én./ Valami megmozdult. Eljött életemben az a pillanat, amire mondani szokták: most, vagy soha!
Nem sokat hezitáltam. Minden kezdet nehéz. Húsz éves voltam. Hirtelenjében nem volt hová mennem, és nem is akartam senkire sem ráakaszkodni. Várnom kellett a megfelelő alkalomra.
A munkahelyemet meg kellett tartanom, de valahol aludnom is kellett. A buszmegállót szemeltem ki magamnak átmeneti-szállásként. Nyár volt, nem kellett fagyoskodnom. Napközben úgyis dolgozni voltam. A cuccaim, /az összes hagyatékom/, egy barátom autójában voltak elhelyezve. Oda jártam öltözködni. Később ez a barátom megengedte, hogy a kocsijában aludjak a háza előtt, mert a Lada az éppen használaton kívül volt. Éheznem sem kellett. Valaki mindig meghívott magához kajálni, és sértésnek vette volna, ha nemet mondok.

.../Az "összefordított zsíros kenyérnek", a szalonnás rántottának, azóta legendája van. A paprikán, a paradicsomon kívül, más tartalommal is bírnak, ami talán a legfontosabb számomra: A barátság! Anélkül sokkal nehezebb lett volna elindulnom a nagybetűs életbe./ Köszönöm nekik!

A hír nagyon gyorsan elterjedt, hogy engem kipakoltak otthonról. A melóhelyen, a kollégám is megtudták, hogy hajléktalan lettem, és azonnal a segítségemre siettek. Azt mondták, lehetőség van rá, hogy "S. O. S." munkahelyi kölcsönt vegyek fel, amit ráérek később visszafizetni. Azt is javasolták, menjek szerencsét próbálni a nagyvilágba, mert a környéken nem túlzottan tartalmas jövő vár rám. Elvittek és mutattak nekem egy autót, amit érdemes lenne megvennem. Éltem a lehetőséggel. Megkaptam a kölcsönt, és abból vettem magamnak egy Trabantot.

.../Akkor nekem fel sem tűnt, hogy egy vonalas füzetből kitépett lapra, golyóstollal írt kölcsönszerződést nyomtak a kezembe. Olyanra, amire az anyagszükségletet szoktuk feljegyezni... Később értettem meg, hogy a "kölcsönt" ők dobták össze nekem./

Mivel már volt autóm, könnyebb lett az életem. Nem kellett buszoznom, a ruháimat is be tudtam hordani a városi mosodába. A Trabantot hétvégenként megtöltöttük benzinnel és barátokkal, aztán bele az éjszakába. Reggel csak leparkoltam a Lada mögé, abban a kis utcában, és álomra hajtottam a fejem.
A nyárnak nagyon gyorsan vége lett. Közeledett az ősz, kitomboltam magam. Mennem kellett, hogy értelmet adjak az életemnek. A Trabantot eladtam, és visszamentem oda, ahonnan elindultam: a fővárosba. De, ahogy mondani szokták: az már egy másik történet.


"Hála." Tudom, kik azok, akiknek hálával tartozom! De ők soha nem várták el tőlem, hogy hálás legyek. Sem akkor, sem most, mert az önzetlen jó cselekedet nem várja el a hálálkodást. Az igaz barátság rengeteg értéket hordoz magában éppúgy, mint az összefordított zsíros kenyérben a paprika és a paradicsom.


Sid Clever

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-04-04
Összes értékelés:
11
Időpont: 2018-06-27 11:19:45

válasz black eagle (2018-06-24 18:51:55) üzenetére
Köszi, Laca! Ezek a száraz tények. Nem lehet rajta szépíteni, és nem is szeretnék.
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1253
Időpont: 2018-06-24 18:51:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sid Clever!

Írásod mindenképpen a szívet dolgoztatja meg, mert egyrészt szívszorító, másrészt szívet melengető. Mint írás is tetszik, mert jól fölépített, és szépen keretbe foglalt mű, amelynek bátran szókimondó nyelvezete is szórakoztató. De maga a történet különösen figyelmet érdemel, mert rendkívül kényes témát tár az olvasó elé, és (mindenki bevallhatja magának) egy tükröt is: "én hogyan vélekedem erről?"
Jó írás egy kemény témáról az alany szemszögéből. Megérte elolvasni.

üdv: Laca

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Heinrich Seidel:Im August című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Heinrich Seidel:Im August címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Mikor megláttalak címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinrich Seidel: Augusztus hóban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)