Statisztika

Etelvári Attila - Rauscher Tamás

SZÖSSZENETEK
1. kötet

Rövidítések

Rata:
Rauscher írta (fedőneve: Robin Hood; képzeletben motorozik nemlétező Kawasakijával)

Eta:
Etelvári írta (fedőneve: Don Quijote; képzeletben motorozik nemlétező Hondájával)

/válogatás A KEZDETEK c. fejezetből/

Rata
Porzik a torok, szomjas az állat,
ivászatunk sokáig bizony nem várhat.

Rata
Szisszenjen a palack, csorduljon a nedű,
mélabúnkat váltsa fel a mérhetetlen derű.

Eta
Állatok vagyunk mi, és az állati lét
nem ismeri a művelt ember örömét.
Vidámság és derű mit sem ér, ha nyomba'
nem bőg fel a Kawasaki és a Honda!

Eta
A szomjúságérzet engem is tipor.
Egy kérdés van már csak hátra: hogy MIKOR?

Rata
Mindent átgondolva, javaslatom péntek;
addig élvezd léted, mert bizony széttéplek.

Eta
Aki Quijotéhez egyetlen ujjal nyúl
befellegzik annak, sorsa bealkonyul.
Nem tanácsos véle lenni nagy haragban:
szomorú végezni két vagy több darabban.
Legyen hát péntek, de gondold meg, mit teszel:
jaj néked, ha Quijotével összeveszel!
Veszteség érné ezt a szegény társadalmat,
siratná a világ e nemes ifjú sarjat.

Eta
Kifogyott belőlem a lírai töltet,
átváltok prózára (most az Állat csörtet):
nem jó a péntek, a fene enné meg!
Ne búsulj, szeszrokon, iszunk majd szombaton,
addig még vonszolom szikkadt korpuszom.

Rata
Tikkadt a vadbarom, van ám meleg bőven;
örömünk szombaton legyen hát felhőtlen.

Eta
Megerősítést vár Quijote, a koma:
lesz-e szombat este nagyúri lakoma?

Rata
Legyen hát, barátom, amit a sors rendel:
ma este meglátjuk, jobban hogy ki vedel.

Rata
Azt élvezem igazán, ha felbőgnek a motrok,
megmarkolom jól a gázkart s nem orromban kotrok.

Eta
Vadmotoros ámokfutó harsány géppel repeszt;
egyik kézzel gázkart csavar, másik kézzel orrot vakar
s minden nő érte kepeszt.

Rata
Robog a Kawasaki, alattam dohog a sok lóerő.
Hood vagyok, kit úgy is neveznek: a Vakmerő.

Rata
Gyerünk Etelvári, szöveged lökjed,
ami benned szunnyad, most hamar köpjed.
Kegyetlen a Rauscher, ne játssz hát vele,
elmés verset várok, írj már, te teve!

Eta
Robin Hood most csúcson: ez nagyszerű és vidám,
Don Quijote ugyanakkor lelassult, a zsivány.
A balatoni levegő megfojtja az elmét,
Az ösztönvilág vette át az ész helyét.
Létem állati lét; bárhogy igyekeznék, szellememen fék;
Betűt ne is lássak, míg haza nem mék!

Eta
Bősz Quijote alatt szilaj Honda vágtat,
Ordítva, bömbölve száguld a gépállat.
Az emberek riadtan ugranak félre
S rémült tekintetüket emelik az égre:
Mi volt ez, jó Urunk? Csak egy csíkot láttunk;
Porzik a láthatár, mentsd meg szelíd nyájunk!

Eta
A balatoni szél kifújta eszem,
üveges szemekkel nyeldeklem serem.
Ösztönlény számára nagy értékkel bír
ez eszményi állapot: az idilli Nihil!

Rata
Quijote, ifjú matador, ó mondd: ki az,
ki téged Donnak nevez?
Beszélj! Bőréből holnapra nem lesz más,
csak nemez.

Rata
Az ital, mi bennünket tűzbe hoz
mámorít, s jókedvet ez okoz.
A kultúrát vessük hát messze el,
hisz tivornyánk már közel.

Eta
Rauschernél tivornyának közeledte érzik;
ha szesz nem locsolja, torka be is vérzik.
Igazad van, pajtás, a kultúrával félre,
még a héten nézzünk a palack fenekére!

Eta
Torkom száraz, szikkadt, nehézkesen nyelek,
egy jó üveg sörért még ölre is megyek.
Azt mondom hát, koma, üssük nyélbe végre:
javaslom, hogy holnap gyere át fél hétre!

Eta
Reagálást vár Quijote koma:
lesz-e máma este zsivány-lakoma?

Eta
Úgy látom, Hood Quijotének türelmével játszik:
nem felel a kérdésre, hogy torkunk mikor ázik.
Mint nekibőszült bika, kérdésem oly konok:
fog-e végre nedvesedni ma este a torok?

Eta
Hood tán megfúlt? Vagy ott vihar dúlt?
Hogy van az, hogy a gaz
nem válaszol, a pimasz?
Hogyha, Kópé, rövidesen nem felelsz,
itt bizony csak üres üvegeket lelsz!

Rata
Úgy vélem, ma este sajnos nem megy a dolog,
hisz Nőm azt kérdezné, férjuram hol kujtorog.
Holnap messze honba utazunk;
míg odaleszek, biz' nem ihatunk;
ám jövő héten diadalittasan visszatérek
s a bársonyos nedűből nem egy, de több üveggel kérek!

Eta
Hood cimbora autóbusszal messze földre száguld,
a hatalmas jármű mögött porzik az országút.
Habzó sörök országában jókedv, derű várja;
olyan jókat ihat ottan, minek nincsen párja!

Eta
Habzó sörök országa őt tárt karokkal várta,
mégsem indulhatott el, mert ágynak dőlt a mátka.
Iszonyatos hiányérzet keletkezett nála
s egyszer csak eszébe jutott Quijote komája:
"a bennem keletkezett űrt majd kitöltöm nála
habzó serrel, gyöngy nedűvel - a kutyafája"!

Eta
Barackos tál

Barackos tál fölött darázsfelhő köröz,
Közben pedig Etelvári önfeledten söröz.
Hess te darázs, hujnye, tágulj a sörömtől,
Ne fossz meg, ebadta, e nyugodt örömtől!
Nincsen sör, zümmögény, cikázz bár haraggal;
Tisztulj innen, lény, s érd be a barackkal!

Eta
Hatalomátvétel két énekben

/első ének/
Hűvös árnyas zöld erdőben Etelvári caplat,
Körülötte sok-sok állat ijedt képpel baktat:
"De sok harcunkba került, hogy teljen a ranglétra!
Hogy most ez is közénk vegyült, az bizony nem tréfa!"

/második ének/
Hűvös árnyas zöld erdőben Etelvári lépdel,
Körülötte minden állat hódolattal térdel:
"Szikár, szívós, szilaj barom, teljesült az álmunk:
Mától fogva te vagy a mi örök, nagy királyunk!"

Rata
Felkapom a gépemet egykerékre,
nehogy ráhajtsak egy törött cserépre.
Bömbölj, motor, vidd hírül hogy érkezem,
sebességem sehol le nem fékezem!

Rata
Kawasaki száguld az út porában,
Honda robog szorosan a nyomában.
Motorzúgás veri fel a nagy csendet;
Etelvári, bontsuk hát meg a rendet!

Rata
Felberreg, de felberreg az Etelvári Hondája,
beleüvölt ebbe a vad, könyörtelen világba.
Nyomjad neki, adjál neki, hej te Etelvári,
Habzik a ser, ne kelljen rád olyan sokat várni!

Eta
A Honda nem berreg, de harsogva bömböl,
bősz Quijote öt perc múlva ajtódon dörömböl.
Az aranynál is többet ér a habzó, folyékony kenyér,
adj belőle, mert különben nem állok jót magamér'!

Rata
Kemény Honda az út szélén lefulladt,
nagy melegben a motorja kigyulladt.
Ég a motor, lángol ám, de veszettül;
bősz Quijote ráfaragott cefetül.

Eta
Kawasaki az út szélén döglődik,
mellette a gazdája ott őrlődik.
Süvít a szél, ám a motor nem indul;
gazdájának szeméből a könny csordul.

Eta
Közben én a Hondám tüzét sikeresen eloltám,
a vasparipát kipofozám, fölállítám s jól berúgám.
Így szól hozzám a gépállat: kedves gazdám, na végre,
siessünk a Kawasaki és Hood segítségére!
Hurrá, jól van, Kawasaki rövidesen meggyógyul,
gazdájának a szeméből több könny bizony nem csordul.
Átéltünk ma ijedelmet s fergeteges örömet,
hörpintsük hát tekintélyes mennyiségű sörömet!

Eta
Bár sörözni jó dolog ám, van mi ennél is jobb, komám;
megtanított erre az én sok új négylábú cimborám.
És hogy mi az, azt - meglehet - nehéz lesz elhinni:
négykézlábra ereszkedve hűs forrásból inni!


Eta
Búcsúzás

Utolsó napom a kies vadonban.
Fölmászok a hegyre, és azon nyomban
Hatalmasat üvöltök bánatomban.
Az erdei állatok: patások, szárnyasok,
Hangyák és bogarak azon tanakodnak:
Új királyukat vajon mi lelte,
Miért rabja ő ily szörnyű gondnak.
Nem is sejtik ők, hogy az új király
A kurta kocsmába bizony le-lejár,
Mert fájdalmára gyógyírt csakis ott talál.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom