Amíg töröm a diót,
hallgatom a rádiót,
állomásra tekerem,
a Petőfit szeretem.

Van nekem egy Szokolom,
azt hallgatom Szolnokon,
ne zümmögjön, molyoljon,
felcsavarom, hadd szóljon!

Van két lapos elemem,
a Szokolra helyezem,
rajta van a hokedlin,
íme itt az új hifim!

Erre jön a szobalány,
megszagolja, "de király"!
Mert a Szokol bőrtokban,
nálam van ám birtokban!

Ez való a kedvére,
gyűjt is rá már két éve!
Zsebrádió az álma,
kint meg drótszamár várja.

Frissen jő az ismeret,
utcán hallhatsz híreket,
fülhallgató jár vele,
jobb füledbe dugd bele!

Szól utána tánczene,
mert mi más is kellene?
Van benne hét tranzisztor,
mivel ez egy modern kor!

Máris táncra perdülök,
s a karodba repülök,
íme, itt az új Szokol,
mely fülembe szónokol!