HK IV/1

Csurka István vetette fel először, hogy felelősségre kellene vonni Biszku Bélát, aki belügyminiszter volt 1956-ban. Sokan úgy tudták, hogy személyesen rendelte el a békés tüntetők elleni sortüzeket, az ő parancsára halt meg sok száz ember a Parlament előtt, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban és a többi helyszínen.
I998-ban, amikor a MIÉP bejutott a parlamentbe és frakciót alapított, gyakran intézett dühös kirohanásokat különböző ügyekben a tisztelt Házhoz. Elsősorban azt kifogásolta, hogy a rendszerváltásnál Magyarország lemondott a trianoni békediktátum felülvizsgálatáról, amit pedig megtehetett volna, hiszen a Szovjetunió felbomlásával és a két Németország egyesülésével a párizsi és a jaltai egyezmények érvényüket veszítették. A másik kedvenc vesszőparipája az ország Kádár-éra alatt hatalmasra duzzadt államadóssága. Szerinte meg kellett volna próbálni elengedtetni az államadósságot a Nyugattal. Azzal a Nyugattal, amelyik Magyarország minden baját okozta.
-És végül, hadd emlékeztessem a tisztelt Házat arra -kiabálta vehemensen - hogy, amiként Cato a római szenátusban minden beszéde végén, lett légyen szó bármilyen ügyről, azt mondta: ceterum censeo Carthaginem esse delendam, én meg azt mondom: egyébként pedig az a véleményem, hogy az 56-os bűnösöket, és elsősorban Biszku Bélát felelősségre kell vonni!

Alicja megkérdezte egyszer a férjét, mit gondol erről?
Roth Emil a következőket mondta:
-Minden országnak megvannak a maga törvényei. A Magyar Népköztársaság közjogi és nemzetközi-jogi értelemben is független államalakulat volt, melyet a világ nagyhatalmai, a nemzetközi szervezetek, az ENSZ, a NATO. A FAO és számos ország elismert. Bár lényegében a Szovjetunió egyik csatlós országa voltunk, ez a jogi besoroláson nem változtat. A Magyar Népköztársaság törvényei, mint minden más ország törvényei, elítélik az ország jog-rendjét veszélyeztető, felforgató tevékenységet. A törvények a legszigorúbban büntetik az állam elleni erőszakos cselekményeket, így a lázítást, a fegyveres felkelést és az erre való felbujtást. Az akkori jogszabály világosan meghatározta azokat az eseteket, amikor a Népköztársaság védelmében fegyvert lehetett használni. A belügyminiszternek nemcsak joga, hanem kötelessége volt elrendelni a fegyverhasználatot, ha a helyzet megkövetelte. Ilyen eset például az, ha a csőcselék egyes csoportjai erőszakkal be akarnak hatolni az Országházba, a Rádió, a Televízió épületébe, vagy más középületbe. Érted Alicja?
-Értem - bólogatott a fiatal nő. - Csak azt nem értem, hogy akkor, hogy vetődhet fel egyáltalán ez a kérdés? Hiszen Biszku a fennálló törvények szerint járt el, ha jól értelmezem, amit mondasz.
Emil nevetett. -Nézd, vannak az úgynevezett emberiség, illetve emberiesség elleni bűncselekmények. Amelyek adott esetben felülírják az izét, a tudod mit.
-És? -Alicja most már egyáltalán nem értette. -Mi van?
-Na, ja - folytatta a férje. -Egyik fél legyőzi a másikat, s azt mondja: lád-e én győztem, ez forradalom volt, amit te csináltál az meg ellenforradalom. Aztán fogja magát, mint forradalmi munkás-paraszt kormány, vagy, mint Bourbon-restauráció, a legyőzöttet kikiáltja bűnösnek, s lefejezteti, felnégyelteti, izzó vastrónuson megégetteti.
A fiatalasszony nem bírt tovább ülni egy helyben. Felállt és gyors léptekkel sétálni kezdett a szobában fel és alá. Látszott az arcán, hogy próbálja megemészteni az elhangzottakat, gyűri, gyűri, de ez a gombóc valahogy megakadt a torkán.
-A jog tehát csak nézőpont kérdése?
Emilt mulattatta Alicja feldúltsága. Imádott vitatkozni, szerette, ha fölébe tud kerekedni a vitapartnerének.
-Igen is, meg nem is. Annyiban igen, amennyiben a győző igazáról van szó, és annyiban nem, ha a veszteséről.

Hajnalka is náluk volt, de ebben a vitában nem vett részt, Margitkával és Zsuzsikával társasoztak a gyermekszobában. Alicja pár napja jött ki a kórházból, súlyos műtéten esett át, eltávolították a fél tüdejét. Még lábadozott, s a lány, mint ahogy a korábbi kórházi kezeléseknél is tette, besegített a háztartásban. A család remélte, hogy ezzel a beavatkozással végre véget vetettek a rák további terjedésének a fiatal nő testében, s Alicja hamarosan felépül. Betegágyánál ott voltak a lengyelországi rokonok, apja, anyja, testvérei, nagynénjei, nagybátyja. Megkönnyebbülve utaztak haza, amikor látták, hogy szeretett Aliciájuk jobban van.

Emil még nem fejezte be. Valamit el akart még mondani a feleségének. Nemrég éppen Csepreginek, Tandem Balunak és Barna Rolandnak beszélt erről a Huszár utcában.
-Van ám itt még valami. A régi rendszerben a döntések kizárólagosan kollektív testületi döntések voltak. Ezt azért mondom, mert ha egyszer büntetőper indulna Biszku Béla, vagy bármelyik régi felső-vezető ellen, állítom, nem találnának egyetlen terhelő bizonyítékot sem ellenük, egy tűzparancsot példának okáért, amit személyesen írtak alá, pecsételtek le.
-Remélem, békén hagyják - felelte elgondolkodva Alicja. -Öreg ember már szegény, mit akarnak tőle? Krisztus Urunk arra tanít minket, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek!
-Ámen - mondta a férje. -Áldassék az Úr neve.
Nevetett, huncutul, jókedvűen, hiszen hát az volt a lényeg, hogy együtt vannak ők öten, s szeretik egymást: a szülők, a keresztmami és a két édes kislány.-------------------------------------------------------------------------------------------

HK IV/2.

A Roth család az óbudai Szent Péter és Pál főszékesegyházba járt vasárnaponként szentmisére. A szertartás délben kezdődött, de ők már fél tizenkettőkor ott voltak, mert a gyerekek ministráltak és igy nem érkezhettek az utolsó pillanatban.
Emil, Alicja és Székely Hajnalka előre mentek a főhajóban, ahonnan jól láthatták az oltárt és az oltár körül szorgoskodó ministránsokat, köztük Margitkát és Zsuzsikát. A harmadik sorban ültek általában, a Szent Pál szobor felőli oldalon, ha már valaki el nem foglalta előbb azt a padot.
A három felnőtt közül csak Alicja volt istenhívő, Apa és keresztmami azonban kutya-kötelességüknek érezték, hogy ott legyenek a lányokkal, s mint illedelmes, jólnevelt, tisztelettudó emberek, igyekeztek nem kiríni a környezetükből. Keresztet vetettek, vagy letérdeltek, amikor kellett, fejet hajtottak, mint a többiek körülöttük Szűz Mária nevének hallatára, mormolták az imákat, énekelték a zsoltárokat. Nem is tehettek mást, a lányok vigyázó szeme rajtuk volt.
Emil és Hajnalka a gyerekek miatt hozta meg ezt az áldozatot. Emil főleg a feleségéért, aki súlyos beteg volt, Hajnalka meg Emilért.
A fiatal kis keresztmaminak először furcsa és idegen volt ez a világ. Lopva tekintett körbe a térdeplő embereken, nézte az arcokat, az arcokon látszó áhítatot, s nem értette. Butaság, mondta magában. Annyira középkori. Később, ahogy teltek az évek, kezdett megszokottá, ismertté válni a liturgia. Tudta, milyen imádság jön az Úrfelmutatás szertartása után, s mit kell feleni a pap szavaira, amikor azt mondja az oltárnál:
"Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív vacsorájára Jézus az Isteni Bárány"
Letérdelt a kopott százéves fa térdeplőre, mellette Roth Emil, a férfi másik oldalán Alicja, s együtt mondta velük a válasz szövegét:
"Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem"

Néha megpróbálta elképzelni, hogy mindez így igaz. Létezik egy Isten, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtője. Az Ő fia Jézus Krisztus, aki az idők kezdete előtt született, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.
Nem tudta. Talán én vagyok a hibás benne, mondta magának ilyenkor a templom hűvös csöndjében. Hiszen itt mindenki elhiszi. De amikor mise után kimentek a templom elé a térre, hogy megvárják a kislányokat, látta és hallotta a közönséges, pletykálkodó, rosszindulatú embereket, akik csoportokba verődve ácsorogtak, és abban lelték a kedvüket, hogy valakit, egy távollévőt szapuljanak, megmásította a véleményét. Ha ezek az emberek Isten bárányai, akkor jobb, ha nincs Isten, mert én nem akarok ehhez a birkanyájhoz tartozni.

Emilnek soha nem beszélt a kételyeiről, mit mondjon egy megrögzött istentagadónak, Alicjának azonban megemlítette egyszer.
A pamlagon ültek egymás mellett. Alicja megfogta Hajnalka kezét, s a magáéban tartva beszélt hozzá.
-Az, hogy az ember hisz vagy sem, egyedül Isten kegyelmétől függ - magyarázta. -Meggyőződésem, hogy neked meg fogja adni életed folyamán a hit kegyelmét, mert jó ember vagy. Nem te keresed meg majd Őt, hanem Ő jön el hozzád, amikor Ő akarja.
-Nem tudom - bizonytalankodott Hajnalka. - Kérlek, Emilnek ne említsd meg, hogy megkérdeztelek.
Alicja mosolygott.
-Eszem ágában sincs. De egyébként, ahogy én őt ismerem, nem is érdekelné.

HK IV/3.

Alicja állapotának romlásával Emilt kezdték egyre keésbé érdekelni a vállalat-birodalom ügyei. Csepregi János megfelelő vezető volt. Gyakran mondogatta otthon: "Csepi jobb, mint én", s ha Alicja, vagy Hajnalka rákérdezett, hogy ezt, hogy érti, nevetve így válaszolt: "tud aljas lenni, ha kell!"
A bécsi utakat azonban egyelőre nem engedte ki a kezéből. Az EU vezető tisztségviselőivel, pénzemberekkel, politikusokkal találkozott ilyenkor. Olyan emberekkel, akiknek fontos volt a baloldali liberalizmus ügye. Azon a pünkösd előtti hétvégén is kinn tárgyalt, amikor lányai elsőáldozók voltak. A templomba Alicja és Hajnalka kísérte el a lányokat. Hajnalkának vegyes benyomásai voltak az egészről, tetszett neki a szertartás ünnepélyessége, de a hitvallás egyik mondatát visszatetszőnek találta.
"Ellene mondotok-e a Gonosznak" - tette fel a pap a kérdést a hívőknek. Mindannyian álltak a padokban, a keresztszülők a gyerekek mögött elől az oltárnál.
"Ellene mondunk" - felelték, s a lány azon töprengett, míg gépiesen mormolta a szavakat, ki, vagy mi lehet az, akit a pap "gonosznak" nevez? Nagy-nagy kérdőjeleket élesztett benne ez az egyetlen textus.

Karórát vett a kislányoknak elsőáldozós ajándékul. Az ikrek tíz évesek voltak abban az évben, örültek a szép, nagylányos óráknak, ez volt az első komoly órájuk.
Odahaza a vasárnapi ebédnél Alicja rosszul lett, mentőt kellett hívni hozzá.
Aggodalommal és bizonytalansággal telt a nap hátralévő része. Hajnalka, miután hazaért a kórházból, felhívta Emilt és arra kérte, azonnal induljon haza.
-Máris jövök - mondta a férfi. - Úgy készültem, hogy csak a kedd délelőtti géppel megyek, de most itt hagyok csapot-papot, s rendelek egy bérautót. Éjfélre otthon leszek.
-Siess - sürgette a lány. -A kislányok nagyon meg vannak ijedve, sírnak. Velük maradok, amíg meg nem jössz!

Abban az évben a jobboldal nyerte a választásokat, a FIDESZ, a Független Kisgazda Párt és az MDF alakított kormányt Orbán Viktor vezetésével, s így megint fel volt adva a lecke a baloldalnak.
Az alapok jók voltak, bízni lehetett abban, hogy Orbán regnálása nem lesz több egy pünkösdi királyságnál.
Csak hát dolgozni kell majd érte, még többet, mint eddig.