HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 32 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51226 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2018-06-19
36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek1. Megoldás
Sűrű-nedves a sötétség a mélyben félelmemben reszketek, imádkozom, Égre tekintve egyre azt kutatom, vajon mikor lesz vége a sötétnek. Sötét éjjel körbe-körbe járkálok, jó lenne már pihenni, fájdalom fejemet hol hajthatom le, nem tudom, a kiutat keresem, csak bolyongok, nyitott szemmel keresem a megoldást. Késő este, ha fölkel a telihold, agyamban nem gyúl ki fény, elfáradt. Nem alszom, de lehunyom a szemem, a megoldást keresem, de nem lelem, bármerre nézek, meresztgetem szemem. 2. Bármerre nézek, meresztem a szemem, mindenhol csak labirintus előttem... belépjek-e rajta? - magamtól kérdem: hogy létezek', mindegy az a sötétben. Sötétben nem látok, haladok félve, bátor vagyok, behunyom a szememet villanó fények lobognak előttem. egy fényes táblát látok, a közelben Tágra nyitom szemem, a táblán fények rajta nagy betűkkel látom a kérdést - villogó fénnyel: Megoldást keresed? Itt van, olvassad! Tovább már ne menjél! A megoldás nem nehéz, csak annyit tégy, AZ IGAZ SZERETETBEN HINNI KELL! 3. Hajnalokban kerestelek Az igaz szeretetben hinni kell! Elmúlt már a nyár, oly' régen vártalak, hiába bánat, boldog idők múltak. Hideg van, sárguló levelek hullnak, fák hajladoznak, fúj a szél odakünn, hiába kereslek, fázik a lelkem, olyan sivár nélküled az életem... üres szobám, ablakomon harmatcsepp,. Siess hozzám, nekem nagyon hiányzol, ég derül felettem, ha mellettem vagy, napsugár ragyog rám, ha jó vagy hozzám. Kerestelek, de sehol rád nem lelek, a világot bejárva találtam rád, ne késlekedjél, melegíts fel engem. 4. Vigasztaló szavak Ne késlekedjél, melegíts fel engem. Tőled kedvesem és magamtól kérdem: reményünket mért adnánk fel könnyen? A szívem telve irántad részvéttel. Életünk telve szépséggel, csodával, nézz körül gondosan, hittel - reménnyel, meglátod, mindenki fogad örömmel, göröngyös utadon lépdelsz mosollyal, utána bánatod örökre marad. Számodra sorsod örömöt tartogat, csak vegyed észre, ne figyeld a múltad. Ha esténként megpihensz, majd magadba' imáid mondod, szívedben érzed, hogy érdemes élned, higgyed szebb lesz álmod! 5. Féltő szeretet Érdemes élned, higgyed álmod szebb lesz! Mikor meglátlak, ujjong a lelkem, mindig jó érzés, ha átölelhetlek, ha azt akarod, segítek én néked. Tőled kérem, vigyázz nagyon magadra, mindig jó ember leszek, nekem hidd el! Ha nem vigyázol, könnyen becsapnak, sorsodon elmélkedj, a szép szavaknak ne higgyél, hiszen mellékvágányra tettek, s aki eddig hitt, te leszel az aki rosszul járt, mert becsaptak már. Ha tiszta a szándékod, jóra társad buzdítod, akkor se félj ismeretlen sorsodtól, ami még előtted áll. 6. Reménytelen szerelem Ne félj sorsodtól, ami előtted áll. Óh, csak föl ne ébredjen bennem lángja szerelemnek, mert forró vágy mardossa a szívem. Ne égjen bennem forró vágy tüzes lángja: mérge szerelemnek! Hogy forró vágyam csillapodjon bennem, addig kedvesem maradj még csendben, mert boldogan élhetsz itt mellettem... gyötrelmet és szenvedést hozott nekem a reménytelen szerelem, mert fogva tartja lelkem, de a fájdalom nekem mégis olyan édes érzés... Bár én nem akarom, hogy a szunnyadó vágyaim égő-tüzes láng lobogjon énbennem. 7. Felszállni, mint a sólyom! Égő-tüzes láng lobog énbennem, mert felszállni szeretnék, fel az Égbe, akár a sólyom, fel, az öröklétbe, szárnyaimat kiterjesztve szélesen... Mért sietnék öröklétbe oda fel? Ráérünk, ezért kicsit még várni kell. Sietni sincs miért; mert én azt hiszem, a Földön is van dolog éppen elég. Dolog a Földön? A nélkül ezen a bolygón élnie eddig senkinek sem lehetett! Ezért mi emberként soha nyugodtan pihenni eddig nem tudtunk. Szeretnék pihenni, mert fentről hallom angyalok dalát, a hívó szózatot. 8. Hallom az angyalok hívó szózatát, gyönyörű pengető angyali hárfák halk zenéjét. A hárfák muzsikáját hallgatni kellene, mert elfáradtunk. Hallgatni hárfák csodálatos hangját csöndben, lehetne élvezni magunkban, s pihenni is jó lenne... Tudnunk kell, mi lehet, ha henyélve lustán lazsálunk csak úgy... Ekként tölteni időt tudom, biztosan jó érzés, de azt is halljuk, mi lesz ezután... mi lehet, ha lustán töltjük az időnket ágyon henyélve... talán jó érzés. Gondoljuk át gyorsan: miből él az ember, a földi ember... 9. Miből él az ember, abból mit szerez nehéz munkával! Igen, a munkával keresi javakat a földi ember, ne feledjük, gyermekeinket abból tartjuk el, s nálunk a kenyér nem a fán terem. Mindig legyen család asztalán friss kenyér, elég étel, ami táplál és mindenkinek jóérzéssel szolgál, amit megszerzünk a kemény munkával, mert a mindennapi létünkhöz fontos magunk és családunk fenntartására. A javainkat munkával keressük, kell az embereknek; így kerüljön családok asztalára a friss kenyér. 10. Családok asztalán legyen friss kenyér. ami erőt ad és táplál bennünket. A kenyerünket, meg kell munkával keresni, s aki henyél nem jó ember, e Földön. Mindenkinek tenni kell hogy lelkünk, mint sólyom úgy szárnyaljon, magasba szállva magában, mint madár repüljön, mert elméje így lesz szabad. Ahogyan fenn lebegnek madarak az Égen, felhők közt lesz idő hallgatni hárfák csodás hangját, ahol angyalok tálalnak, halk dallamuk zeng nekünk, étekért nem kell fizetnünk... nem úgy, mint élő embernek, talán (a) lelkünknek? 11. Szerelmes vers Mint élő embernek, talán (a) lelkünknek? Ha maga körül minden szép és csendes s amit hőn óhajt, amit nagyon keres, megtalálja neki legkedvesebbet. Téged elveszíteni nem akarlak, képes lennék megküzdeni éretted, mert ha lánca szerelmünknek elszakad, a szívem talán meghasad örökre. Kék szemedet csodálattal bámulom hűséges szerelmedben elmerengek... Álmaimban megnyugodni nem tudok, lehozom a csillagokat az Égről, arra kérlek: mindörökké légy enyém, ha távol vagy, megszakad a szívem. 12. Csend Ha távol vagy, megszakad a szívem, ha süt a Nap, és bérceken zúg a szél, mindig jó lenne veled élni kedvesem, a fényt csak te sugározhatod felém. Csend ül a szélben és a napfényben, ha szikrákat szór a zenével felém, hevesebben ver s lüktet fájó szívem ha énfelém közeledsz édesem. Égi tüneményt nézünk minden este, ragyogó csillag fényében fürödve, a két kezünket fogva egymás mellett. Majd együtt hallgatjuk a mély csendet, kérlek, maradj meg nekem mindörökre, így élünk majd boldogan, reménykedve. 13. Soha el nem múló Így élünk majd boldogan, reménykedve, mint valaha régen, most is szeretlek, bennem vágyaim éberek, soha nem tudlak elfeledni. Szerelmesen öleltelek, s szemembe néztél, vágy forrón önt el - érzem, hogy szerettél. Akkor is tudtam én: te vagy örökké a mindenem, a gyönyör és a vágy, örökre érzem. Sohase feledek' úgy szeretlek, lángra lobbant érzelmem. oly' édesen-fájón, s el nem feledlek. Amikor megláttalak, s a szemembe néztél, magadhoz láncoltál. Szeretlek, hajnalokban csak téged kerestelek... 14. Várom a tavaszt Magamban gondolkodtam... V égre-valahára süt a napsugár, Á lmos délutánnak vége szakad már. R ánk fér a napsugár világossága, O rrfújások is elmúlnak hamar! M árciusban hosszabbak a nappalok! A mikor már (reméljük) nem lesz fagy, T udom, mindenki várja a szép tavaszt, A mikor zöld az erdő és a határ... V árom én is a szép tavasz jöttét, mert A bban mindenki higgyen, hogy jó lesz! S zeretem, mert évszaknak a legszebb! Z eng a madárdal, éled a természet... T engerentúlról gólyák visszatérnek! KISÜTÖTT A NAP, VÁROM A TAVASZ! 15. Mesterszonett: Hajnalokban kerestelek* Sűrű-nedves a sötétség a mélyben Bármerre nézek, meresztem a szemem, Az igaz szeretetben hinni kell! Ne késlekedjél, melegíts fel engem. Érdemes élned, higgyed szebb lesz álmod! Ne félj sorsodtól, ami előtted áll, lobog énbennem égő-tüzes láng, hallom az angyalok hívó szózatát. Miből él az ember, abból mit szerez. Családok asztalán legyen friss kenyér. Mint élő embernek, talán (a) lelkünknek? Ha távol vagy, megszakad a szívem, hajnalokban csak téged kerestelek, KISÜTÖTT A NAP, ITT A SZÉP TAVASZ! **-.-** Mesterszonett utolsó szakasz utolsó sora kissé rendhagyó, ami belefér az alkotói szabadságba.Ez az utolsó, szonettkoszorúm. Olvassátok szeretettel. Koszorú készült: 2014. november 25. és abab rímképlettel. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Önismeret című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |