Nem messze otthonunktól van egy művelődési központ. A kertjében építettek egy elég kellemes játszóteret. Sok évig jártunk oda, mert a közelebb lévőt a kutyák uralták. Mi inkább egy kicsit messzebb mentünk, ide a zárt játszótérre, a művház mögé.
Aztán, ahogy a közeli park épült-szépült, a játszóteret is felújították, bekerítették. Attól fogva idejárunk.
A minap a nagyfiam a művelődési ház közelében talált magának valamiféle sportot. Úgy döntöttünk a kicsivel, hogy elkísérjük, és bemegyünk régi szeretett játszóterünkre.
Ott azonban szörnyű látvány fogadott. A padon ült három suhanc, kb. 16-17 évesek, és a borosüveget adták körbe egymásnak. Hosszú haj, koszos nadrág, hadd ne soroljam, el lehet képzelni, hogyan néztek ki.
A kisfiam persze nem vette ezt észre, és boldogan vette birtokba régi kedvenc játékait.
Aztán két suhanc a harmadikat hátrahagyva elment a bokrokba könnyíteni magán.
Én szerettem volna minél előbb továbbállni, de a kicsi még nem engedett.
Körbejártam azt a mászókát, amin a kicsi mászkált. Gondoltam leülök egy kicsit arra a padra, ami emellett van, viszonylag távol a srácoktól. De azt is csak elkezdtem megközelíteni, mert nem volt kedvem oda sem leülni. Tele volt dobálva a pad környéke csikkekkel, söröskupakkal, sörösüveggel, törött sörösüveggel. Pedig csak kb. 10 lépésnyire volt a padtól a szemetes. Tiszta új zacskóval, üresen.
Mondanom sem kell, hogy a fiam legnagyobb bánatára, gyorsan otthagytuk a játszóteret.
Nagyon szomorú voltam ezután. Kérdem én, ha egy ilyen tulajdonképpen védett helyen lévő játszótér így le tud romlani, mi lesz a többivel? És ilyenek a mai fiatalok? Világos nappal iskola után boroznak? Otthon kéne lenniük és tanulniuk!
Szeretném azt hinni, hogy a tizenévesek nagyobb része nem ezen az úton jár, hogy amit láttam, az csak egy kirívó példa volt. Jó lenne!