HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47187

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2018-07-01

Zsört

A közömbös hajnal,
mint morzsát a válláról,
úgy pöccint le engem;
repülök a ködön át
a vézna végtelenben,
aszfaltvilág síkjain.
Nagyokat lélegzik a város,
légszomja úgy terel,
mint birkát a puli,
s majdhogynem lenyel
egy újabb ásítással.
Oldalra nézek -
boldogulunk még egymással,
azt hiszem.
Rám rohannak az óriások
és megdőlnek, mintha
csak egyetlen lépés volna
eltaposniuk. Hinta
-palinta létük mégis fennakad
a felhők tövében,
fejükön megbillen az árnyék,
ablakszemükre csúszik,
s én az övékben
nem lopom le hozzám a Napot.
Ha bokájába rúgnék,
akkor nézne nagyot némelyük.

Futnak köröttem,
mint a percekre szabdalt élet.
Lábuk ködben ázik,
álmuk az enyém lett,
elviszem.
Már nem hiszem,
hogy lehagyhatom őket,
de még sietek.
Az ablaktörlő félrever
néhány szájukon kiesett,
rám fröccsenő átkot.
Halványan kinézek,
élesen kilátok -
szemérmetlen tárja elém
bájait az ott.
Csak mindig épp itt nem jó,
s én mindig épp itt vagyok,
ahol az aszfalt siklik.
Az itt az én árnyékom,
cipelem súlytalan.
Mögöttem a törtetés
szorosan sorba van rakva.
Rám bőg egy kürt:
lépj már oda neki!
Mögötte nincs semmi,
őt vajon mi sürgeti?

Zuhog az aszfalt,
nem áll meg alattam,
én pedig tudom jól,
régen lemaradtam róla.
Megutált a fagyi meg a cola,
kedvemért csak
a kétszersült ropog.
Ha kinyújtom a két kezem,
biztosan ellopok
innen is valamit.
Ezért nem teszem.
Előre nézek,
és nem emlékezem,
miért is indultam el anno.
Hiszem, hogy menni kell
egy morzsának is akkor,
ha megpöccintik.
Nincs mese.
S amíg az nincs,
addig nem lehet vége se'
a dalnak.
Az útjelzés fehér,
mégis belehalnak
az álmos pillantások,
hogyha soká nézik.
...
Nem minden világos,
ami itt fehérlik.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-13 06:14:55

válasz Kankalin (2018-07-11 19:26:50) üzenetére
Kedves Kankalin!

Aludtam egyet, és belátom, tegnap túl fáradtan és túl lelkesen válaszoltam. Közben leesett valami, mint a tantusz, és ezt még mindenképp ide szerettem volna írni, most én megyek két ablakba.
A hozzászólásodat érlelgetve magamban (átvettem ezt a kifejezést) rájöttem, hogy mire vágyom igazán, amikor beküldök egy-egy írást. Mert az nem a dicséret. A dicséret, az elismerés persze jólesik, lökést ad és hitet, szebbé teszi a napot. De ami igazán fontos számomra, az a megértés. Úgy érzem, valahogy ettől válik igazán egésszé, késszé egy munka. Nekem ez ad igazán motivációt a folytatáshoz.
Ezt még le akartam írni, elmondani itt mindenkinek, hogy köszönöm az értő olvasásokat, és köszönöm, hogy visszajeleztek. Minden hozzászólás érték, legyen az akár tetszést, akár nemtetszést kifejező. De különösképpen akkor válik kinccsé, ha érzem, hogy valaki megértett engem.

Szóval neked is Kankalin, és a kedves többieknek is szívből köszönöm.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-12 21:03:40

válasz Kankalin (2018-07-11 19:26:50) üzenetére
Szervusz, Kankalin!

Igazán meghatottan olvasom a hozzászólásodat. Nem azért, mert pozitív (lehetett volna negatív is), hanem azért, mert ilyen részletes, alapos és értő. Nem kis dolog, sőt nagyon nagy, amikor ebben az őrült, rohanó világban az emberek időt szánnak egymásra. És az alábbi sorokból látszik, hogy foglalkoztál a verssel, valóban elmerültél benne. Alkotó ennél többről nem is álmodhat.
Ráadásul úgy olvastad, ahogy írtam. És talán nem ez a legfontosabb, mert mondjon mindenkinek azt egy vers, amit az illető kiolvas belőle, de mégis erőt adó érzés, ha a valódi szándékomat is kiolvashatom egy hozzászólásból.
Köszönöm az időt, az energiát és az adok-kapok egyensúlyát. :)

Szeretettel: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6319
Időpont: 2018-07-11 19:26:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! )

Aki tud, az tud. Mindezt nemcsak tanulás előzi meg, hanem tapasztalatszerzés is. Ez a kettő teszi hitelessé a versedet, ami szerintem rendkívül pontos lélektani megközelítése egy gyakori sorsképnek.
Mire feleszméltem, beszippantott a tartalom, tökéletesen átéreztem a fuldoklást, a fásultságot, a taposómalmot, és lépésről lépésre kerültem egyre beljebb.
Szemléletesek, egyediek a képeid. Kiemelem a mozgást, ami az idővel fordítottan arányos, hiszen a rohanás ellenére szinte áll az idő.
A villanásnyi sóvárgó kitekintés az "ott" felé fokozta az utána következő mélységet. Külön figyelmet érdemelnek sajátos kifejezéseid, amelyekkel még hatásosabbá tetted ezt.

A "morzsa meséje" világos, mint ahogy a kétszersült, a részleges amnézia és az egy élet is.

Itt vagyok, de amikor olvasod, ott leszek. Ezt viccnek szántam, ellensúlyozva azt, amit a versedben szemléltet ez a szójáték.

Dicséretesen bánsz a szavakkal. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-10 15:33:00

válasz Ötvös Németh Edit (2018-07-06 06:07:55) üzenetére
Kedves Edit!

Először megijedtem, de azt hiszem, végül mégsem kellett volna. Örülök, ha minden bűze :) ellenére végül is jó lett az élmény.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1323
Időpont: 2018-07-06 06:07:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez most odavágott az aszfalthoz. Jött, bővült, hömpölygött és bezabált. Aztán kiokádott. Minden bűzével, füstjével, sikolyával. Ja, és mégis jó élményként raktároznám. Köszönöm Laca!
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2018-07-02 19:24:28

Kedves F.H, Kati, Ilona, Ida és János (a fiúk képviseletében)!

Szívből örülök a sok megnyitásnak, köszönöm, hogy "meghallgattátok" zsörtölődésemet. A Hozzászólásokban elhangzott a "nagyvárosi elidegenedés", a kérdés, hogy "fogadjuk el, vagy tegyünk ellene?", és még több értékes gondolat, amit jólesett olvasni, mert mindez is benne van a sorokban, és abban a gondolat- és érzelemhalmazban, amiből ez a vers kicsordult. A mindennapok kellékei, díszletei egy ponton túl természetesen szimbólummá válnak, és túlmutatnak önmagukon, amire úgy tűnik, mindenki ráérzett. De ha csak hangulatversként tekinteném, akkor is köszönöm a figyelmeteket.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5595
Időpont: 2018-07-02 17:09:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Lélekig hatoló sorok, egészen magaménak érzem. Talán azért is, mert nekem is idegen, nyűg a nagyváros... de sokszor vágyom oda a tanyára, ahol felnőttem... (ami már nincs is) :)
Talán éppen valami örök elégedetlenséget fejez ki ez a jól összeszedett, frappáns versed.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
598
Időpont: 2018-07-02 05:29:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Végre ismét olvashatok valamit tőled. Írásod ismét elgondolkodtat, de szerintem ez volt a célod.
Kérdésem: Fogadjuk el, vagy tegyünk ellene?

Üdvözlettel: János
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7220
Időpont: 2018-07-01 20:25:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!
Nehéz követni a zsörtölődésedet (ha jól értelmezem a versed címéből)
Hosszú az út, de menni kell!

Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
494
Időpont: 2018-07-01 18:11:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszik a versed. " Az itt az én árnyékom,/ cipelem súlytalan" -ezt a sort külön kiemelném.
Igazi nagyvárosi "elidegenedés"érzést vált ki.

Üdv: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1365
Időpont: 2018-07-01 12:47:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hú! Nagyon sokat foglalkoztam a verseddel, kedves Fekete Sas!

Szeretettel: F.H.

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Éhes gyermek címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A kiskakas rézkrajcárja címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Találkozván a lelkekkel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Meddig lehet még? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)