HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46636

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-07-18 14:20:25

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2018-07-01

Lengyelországi úti beszámoló, első nap délelőtt Besztercebánya

2017-ben egy júniusi napon, csepergő esőben indultunk el otthonról.
Volt egy kis izgalom már otthon is, mert a megrendelt taxi fél órával előbb érkezett a megbeszélt időpontnál. Mi még korántsem voltunk készen, de a taxis - kiszállva az autójából - türelmesen várakozott a szemerkélő esőben. A borostyánnal befuttatott házunkat csodálta, hogy milyen szép, aztán felvilágosítottam, hogy életünk egyik rossz döntése volt, hogy befuttattuk borostyánnal, és legszívesebben egy varázsütéssel eltüntetnénk, ha lehetne.

A Déli-pályaudvarnál kiszállva, már nem esett az eső, de jó kis hideg szélben várakoztunk a buszra, ami majd Lengyelországba visz. Jó érzés volt beülni a nagyon kényelmes buszba, amin szerencsére még lábtartó is volt, így aztán teljes kényelemben indultunk útnak a Vác-Parassapuszta útvonalon Szlovákiába. Az első napon a hosszú busz utat ügyesen megszakította az utazási iroda két szlovákiai programmal.

Mire az otthonról hozott reggeli szendvicseinket megettük, meg is érkeztünk Besztercebányára, ami a Garam és a Beszterce folyók összefolyásánál fekszik, festői környezetben. A nevét a Beszterce folyóról /bisztrica=gyors/ és a nyolcadik század óta ott folyó bányászatról kapta / arany, ezüst, réz, higany, ólom/.

A Főtér felé tartva elhaladtunk a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma mellett.
A múzeum az 1944 végén kitört szlovák nemzeti felkelést mutatja be, melyet a németek végül vérbe fojtottak. A felkelésben alapvetően a németek által felszerelt és részben kiképzett szlovák csapatok vettek részt. A felkelés Besztercebányán kezdődött és ez volt egyben annak központja is.
Az idegenvezetőnk nem kis lekicsinyléssel beszélt arról, hogy a felkelés "mindössze" két hónapig tartott, azonban arról "megfeledkezett", hogy olyan szempontból nagy jelentősége volt az eseményeknek, hogy sokat segített Szlovákia világháborús szerepének tisztára mosásában, valamint a cseheket is arra kényszerítette, hogy külön népnek ismerjék el később a szlovákokat.

A Főtérre érve szembesültünk vele, hogy nincs az idegenvezetéshez "füles", az idegenvezető megállt a Főtéren a Mária oszlop talapzatánál, és ott leragadva felsorolta a téren látható nevezetesebb épületeket, amiket arról a helyről ahol éppen álltunk, vagy be tudtunk azonosítani, vagy nem. A férjem elindult fényképezni, mert tudtuk, hogy nem sok időt fogunk ott tölteni, én meg hallgattam a röghöz kötött idegenvezetést.
A férjem alig várta, hogy megírjam ezt a beszámolót, mert ő semmit nem hallott az idegenvezetésből, viszont nagyon jó képeket készített közben. Amikor hazaérve feliratoztam, hogy mi van a képen, csak akkor tudta meg, hogy mit is fényképezett. Ez a probléma végig kísérte az egész utunkat, így el is határoztuk, hogy többet ilyen útra nem megyünk.

Besztercebányára a tatárjárás után IV. Béla türingiai szászokat telepített be, a bányajogokat a városban a vállalkozók, a waldbürgerek birtokolták, csak nekik volt joguk a város négyszögletű főterén házat birtokolni.
1494-ben az augsburgi Fuggerek és a velük rokon Thurzók itt is záloguk kapták a bányászat és az érckereskedelem jogát. Besztercebányán 1608 előtt csak német születésűek szerezhettek polgárjogot vagy házat. A bányászok között nemcsak németek, hanem lengyelek is voltak szép számmal, akik később elszlovákosodtak.

A különféle felkelések idején a város sokat szenvedett. 1605-ben Bocskai foglalta el. 1619-ben behódolt Bethlennek, 1645-ben I. Rákóczi György hadai vonultak be. 1678-ban és 1680-ban Thököly csapatai vették birtokukba. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc kurucai foglalták el és birtokolták 1708 végéig. Aztán 1718-ig német katonaság állomásozott itt.

A XVIII. században a vármegye székhelye volt. Ekkor a Felvidék - Pozsony és Komárom után - harmadik legjelentősebb kézműipari központja volt.
A város gazdasági jelentősége akkor növekedett meg, amikor a Garam mentén megindult a vasúti forgalom.
Volt hajlított bútorgyára, itt működött az Első Magyar Posztó- és Gyapjúáru gyár, egy hengermalom, sörgyár, ecetgyár, több könyvnyomda. A Garam folyón nagymérvű tutajozás folyt.

A város főtere sokáig a városalapító IV. Béláról volt elnevezve, manapság a Szlovák nemzeti felkelés tere (Námestie SNP), melynek alsó részén még mindmáig megvan a fekete szovjet emlékmű.
A téren följebb érdekes fekete szökőkút látható.
A tér felső részén áll az 1719-ben készült Mária-szobor, mely fogadalmi emlék, a pestisjárvány elmúlásáért hálából állították. Ezt a rendszerváltás után helyezték vissza. Ugyanis Nyikita Szergejevics Hruscsov 1964. évi látogatása alkalmával eltávolították, és elhelyezték a vár mellett, hogy a dísztribünt megépíthessék.

A tér felső, jobb oldalán áll a püspöki székesegyház, mely 1636-ban épült barokk stílusban, eredetileg a jezsuiták számára. Sisak nélküli kettős tornya igen jellegzetes. Díszes berendezése ma is a jezsuiták pompakedveléséről árulkodik.
A tér felső oldalán áll a 34,5 m magas Várostorony (más néven Óratorony), mely ma csúcsánál kb. 1 m-re hajlik el a függőlegestől - így ez Besztercebánya ferdetornya - eredetileg tűztorony volt, melynek körbefutó erkélyéről az ellenséget is szemmel lehetett tartani. 1552-ben épült, rajta a város Béla király által adományozott Árpád-sávos angyalos címere és egy óra.
Címere lényegében azonos az Árpádok családi címerével és a XIII. század végéről való. Mivel a városi mázsa épülete mellett állt, az óratornyot mázsálótoronynak is nevezték. Az óratorony alatt városi kínzókamra és börtön volt. Felépítése óta a torony többször leégett, több módosításon és átalakításon esett át.
A 20. század kezdetétől fogva a torony fokozatosan elhajlik tengelyétől, ami szabad szemmel is látható. Egy ősi legenda arra is magyarázatot talál, hogy miért ferde a torony: A tornyot az éjszaka arra szálló angyalok billentették meg, akik a torony felett összeütköztek, és beleakadtak annak csúcsába.

A tér felső, bal oldalán egy másik tér kezdődik, egykor ez volt a Mátyás tér. Ezen találjuk a nem nagy kiterjedésű Várat. Alapjai 1250 és 1260 között épültek. Az egykori vár magában foglalta a plébániatemplomot és a Várostornyot is. Az erődítés félkör alakú. Domboldalban fekszik, a régi város legkiemelkedőbb helyén.
Mellette áll a loggiával díszített, egykori reneszánsz városháza, mely ma képtárnak ad otthont. A vár előtt egy mesterséges vizesárok van, fölötte egy íves híd, ami a vár bejáratához vezet, ezt Barbakánnak nevezik, mert régen itt volt az erődítmény főkapuja, aminek a megvédésére szolgált.
A téren van a Mátyás király és Beatrix királyné címerével díszített Mátyás-ház is, amelyet nem tudtunk beazonosítani, mert az idegenvezetés helyéről nem volt látható, a férjem pedig nem fényképezte le, mert nem is hallotta az idegenvezetést. 1479-ben épült, valahol a várfal mellett áll. A király természetes fiának, Corvin Jánosnak adományozta.

A Főtéren áll az egykori Beniczky-ház, később a Bányakapitányság épülete. A Szumrai ház, ami az országgyűlés épülete volt, mert Buda elfoglalása, és török megszállása után (1541) Besztercebányán tartották az első országgyűlést (1542). Majd 1620. augusztus 25-én a rendek itt kiáltották ki magyar királlyá Bethlen Gábort.
A kis kétemeletes, szerény, fehér házikóról nem is gondolná az ember, hogy elfért benne egy országgyűlés, amikor a mostani parányi Magyarország országgyűlése nem fér el a hatalmas Parlamentben...
A Thurzó-ház késő reneszánsz stílusú épület, impozáns homlokzatát sgrafitto, felül pártázat díszíti. A Thurzó család a XV. század végén két, eredetileg gótikus házat alakított át. Jelenlegi külsejét a XVI. század végén kapta. Most a Közép-szlovákiai Múzeum székhelye.
Itt áll a városháza épülete is, ami a 15. században keletkezett két külön- álló gótikus ház összevonásával, és csaknem 250 éven át a városi tanács székhelye volt. Ma a város információs központja van benne.
Mivel vármegye székhely is volt, valamelyik ház a téren a megyeháza épülete, de az örök rejtély marad, hogy melyik.

Az idegenvezető a szónoklat után elindult a Főtér alsó vége felé, Beniczky-házzal szemben bementünk, az egykori erdőigazgatóság és felügyelőség épületének kapuzata alatt, és a Narodna utcába jutottunk, ahol elégedetten mutatta az egyik ház kapuja fölött a "Magyar Királyi Erdőigazgatóság" feliratot, amit nem távolítottak el azóta sem, hogy ez az intézmény valaha itt működött.

Ezután kaptunk 20 perc szabadidőt, ami alatt visszafelé haladva a Főéren megmutattam a férjemnek a több száz éves barokk és reneszánsz épületek közül a nevezetesebb épületeket.
Lefényképeztem őt a fekete kövekből készült szökőkút előtt, majd elsétáltunk a vár felé, eljutottunk a Barbakánig, ott szembesültünk vele, hogy a 20 percbe még a buszhoz való visszamenetelt is be kell kalkulálni, így elindultunk a Főtérről, visszasétáltunk a Káptalan utcán, és még idejében elfoglaltuk a helyüket a buszban, hogy elinduljunk Árva vára felé.

A férjem a füles hiánya miatt dohogott, én meg a történelmi ismeretek hiánya miatt, ami a nagy magyarországi nosztalgiát táplálja.
Nem tudom, hogy 100 évvel a párizsi békekonferencia után még mindig miért kell trianoni diktátumról harsogni, és nosztalgikusan bámulni a megmaradt magyar feliratot.
Az, hogy Szlovákia nem tartozik ma Magyarországhoz /de már Cseh országhoz sem/ inkább "köszönhető"annak, hogy már a Károlyi kormány is csak elutasítani tudta a Vix jegyzéket, de reális, világos, kidolgozott terv ennek elhárítására nem volt.
Aztán az 1919-es Tanácsköztársaság is a legrosszabbkor avatkozott bele a közép-európai béke folyamatba - a szövetségeseknek nem volt érdekük támogatni nagy Magyarország egyben maradását, egy szovjet típusú berendezkedéssel - a Magyar Tanácsköztársaság importálását Szlovákiába /1919 június Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása Kassán/. Féltek, hogy a bolsevik eszmék tovább terjednek nyugatra.
A cseh hadsereg Szlovákia elfoglalásával kész helyzetet teremtett. A Horthy kormánynak már szinte nem maradt mozgástere ezek után a békeszerződés módosításában. A dolog persze ennél sokkal bonyolultabb, de ebből a leegyszerűsített változatból is kitűnik, hogy a békeszerződéssel kapcsolatos egyeztetéseken Magyarország nem hogy a helyzet magaslatán nem állt, de egyenesen mással volt elfoglalva.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4664
Időpont: 2018-07-11 21:12:53

válasz Kőműves Ida (2018-07-04 16:26:07) üzenetére
Kedves Ida!

Igen, én nagyon szeretem ezeket a kulturális körutazásokat. Tavaly nyáron még anyósomat kellett ápolni, így csak rövid útra tudtunk menni. Lengyelországot választottuk, de nem bántuk meg.
Trianonról nem sok igaz szó esik, mindig politikai érdekek mentén beszélnek róla.
DE én egészen biztos vagyok benne, hogy ha az elcsatolt területeken népszavazást rendeznének, hogy akarnak-e újra Magyarországhoz tartozni, nem sok helyen szavaznának igennel.
Már nem egy, és két erdélyi magyartól is hallottam, hogy örülnek, hogy nem Magyarországhoz tartoznak.
Ebbe persze nagyban belejátszik az is, amit te írtál, hogy már akik ott élnek, abba születtek bele, azt tartják természetesnek, hogy odatartoznak.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4664
Időpont: 2018-07-07 23:43:53

válasz Istefan (2018-07-04 05:13:07) üzenetére
Kedves István!

A Tanácsköztársaság leverésének ürügyén Románia - antant hatalomnak beállítva magát - megszállta Erdélyt, és folyamatosan nyomult nyugatra, egészen a Tisza vonaláig, majd Budapest is román megszállás alá került. /Végül valóban ők verték le a Tanácsköztársaságot./ Lényegében kész helyzetet teremtettek.
Nem csak Erdélyt kellett átadni nekik, hanem a magyar-román háború lezárásaként a magyaroknak át kellett engedniük valamennyi hadifelszerelésüket, kivéve azokat, amelyekkel a Horthy irányítása alatt álló sereg rendelkezett. Ezenkívül át kellett adniuk a románoknak teljes hadiiparukat, a magyar vasúti kocsik felét, az állatállomány 30%-át, a mezőgazdasági eszközök 30%-át, illetve 35 ezer vagon gabonát és takarmányt.
Ebben a helyzetben "Erdélyért harcolni" egyszerűen a képtelenség kategóriájába esett.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4664
Időpont: 2018-07-05 18:30:15

válasz oroszlán (2018-07-02 23:01:37) üzenetére
Kedves Ica!

Köszönöm, hogy velem tartasz ezen az utazáson.
Az én szívem nem facsarodik ha magyar feliratot látok Besztercebányán. Akkor így volt, most meg másképpen van, az idő kerekét nem lehet visszaforgatni.
Ha valaki mégis megpróbálná, az nagyon sok szenvedést hozna újra nagyon sok embernek.
Mivel Szlovákia is uniós tagország, aki szeretne magyar létére ott lakni, most is megteheti. Találkoztunk is számos kinn élő magyarral Zakopánéban.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5397
Időpont: 2018-07-04 16:26:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt...
egyaránt lakják: magyarok, románok, szerbek, szlovákok... Akik ma ott élnek, azok már beleszülettek abba a közös országba, és senkinek nem szabadna arra gondolnia, hogy vissza kell szerezni, mert az éppen úgy emberáldozatokat követelne, mint Trianon idején. Lehet, hogy az is hiba volt (ki tudhatja?), de ne kövessük el ugyanazt a hibát újra.

A figyelmed minden apró részletre kiterjed, fogalmam sincs hogyan csinálod :) de nagyon tetszik!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5397
Időpont: 2018-07-04 16:23:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Szinte kizárt, hogy egy ilyen hosszú társasutazás kapcsán, ne adódnának apró kellemetlenségek is, hisz ahány ember, annyiféle, no meg ott van még az idegenvezető is, hogy néha egy kis borsot törjön a kedves utas orra alá. Mindezt leszámítva, aki szereti és élvezi az ilyen utazást, az megtalálja a benne rejlő értékeket, felvillanyozza a várakozás öröme, s aztán új élményekkel megpakolva érkezik haza, és talán már fel is hangzik azonnal a kérdés: "hová menjünk jövőre?" :)
Az, amiről az utolsó passzusban írsz, az engem is nagyon aggaszt. Különösen az, hogy egyre többet hallunk a területek visszaszerzéséről. Nagyon-nagyon meggondolatlan az ilyen beszéd és hangulatkeltés, hiszen akik akkor születtek, ma már 98 évesek, és nincsenek túl sokan az élők sorában. Tehát senki sem mondhatja azt, hogy "elvették tőlem", mert azok már valójában nem élnek, akik akkor éltek és fel is fogták, hogy mi történik. Ma már azokat a területeket egyaránt lakják folytatom...
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1634
Időpont: 2018-07-04 05:13:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Aprólékos az úti beszámolód mint mindegyik kedves Judit, ezt értékelem,mert én például képtelen vegyok minden apróságot megjegyezni, és emlékezni rá. Szerintem Trianonnál Erdlyért lett volna érdemes harcolni, mert gondolom, hogy talán nem lettek volna függetlenségi törekvések itt. Habár ki tudja?! Szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4664
Időpont: 2018-07-03 22:43:06

válasz F János (2018-07-02 05:58:40) üzenetére
Kedves János!

Én szeretem ezeket a buszos utazásokat. Sok mindent lehet lehet látni útközben, amit a repülőből nem.
Az első nap estéjére Zakopánéba értünk, közben megnéztük Besztercebányát, Árva várát, és Chochołów -ot. Az útvonal is nagyon szép volt, külön élmény volt a számomra, keresztül a Tátra hegységen - még eddig nem jártam arra.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7003
Időpont: 2018-07-02 23:01:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Már nem először olvasok tőled útleírást. Hihetetlenül felkészült vagy és úgy formálod a sorokat, hogy az olvasó is veled együtt ott legyen a helyszínen. Egy kicsit szívfacsaró olvasni olyan városokról, történalmi nevezetességekről, melyek valamikor magyar tulajdonban volt, magyarok hozták létre ill. építették.
Az idegenvezetők meg már csak ilyenek:)))

Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
574
Időpont: 2018-07-02 06:04:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Folytatás:
Azért felesleges szerintem még most is ezen rágódni, mert ha figyeljük a történelem alakulását, akkor egyértelmű, hogy akkor is szétszakadt volna Magyarország, ha akkor egybe hagyják. A nemzetségek mindenütt kikövetelték, (kiharcolták) önállóságukat, és új államokat hoztak létre, tehát mára ugyan itt tartanánk.

Várom a folytatást, üdvözlettel: Jáno
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
574
Időpont: 2018-07-02 05:58:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon érdekes az útleírásod, érdeklődéssel olvastam. Kényelmes dolog fotelban ülve részt venni egy buszos kiránduláson. Én egyszer voltam ilyen úton, (Velencében) megfogadtam, hogy busszal soha többet. Elején írod, hogy nagyon kényelmes az ülés. Kíváncsi leszek, később mit mondasz. Szerintem hosszú távon a legkényelmesebb busz is kényelmetlenné válik.
Az utazás mikéntje nem változtat az idegenvezetés, általában szokásos működésén. (Az idegenvezető egy külön emberfaj.) Feltartja az esernyőjét, vagy csak a kezét, és rohan elől, úgy, hogy a kicsit idősebbek követni sem tudják. Ahol megáll, elhadarja az erre a négyzetméterre szánt mondandóját, és szerencséjük van azoknak a lassabban közlekedő, (amúgy érdeklődő) útitársaknak, akik lemaradtak, hogy a szöveg végére beérték a csoportot.
Trianonról csak annyit, hogy ott azt kaptuk amit megérdemeltünk. Folytatom:

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Romlott áru címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A Balaton vihar után címmel a várólistára

Pecás bejegyzést írt a(z) A babonás tanítónő című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A nyárhoz című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szerkesztők üzenik fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Beköszönt az ősz című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Lakat-lan című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Fehér a táj című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Naplemente című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)